| 2006 szeptember 08
Mauritius 2006. február
Megjöttünk Mauritiusról és summázva azt mondhatom, pontosan azt kaptuk, amit ígértek, amire számítottunk, ergo: tökéletes nyaralásunk volt. Iroda: Aeroviva, charter: Malév, szállás: Le Coco Beach (keleti part, Belle Mare), ai.
1. nap repülőút:
pontos indulás, a gép fullon (180 fő), bőrülések, kispárna, pléd, fejhallgatón 10 zenecsatorna, videóról: Batman, Szenvedélyek viharában, Simpson család, felszállás után meleg kaja. Alvás, hajnali leszállás Luxorban, tankolás, ki nem lehet szállni (nincs is miért - mondom én, mert nem dohányzunk.) Felszállás után reggeli, még egy kis bóbiskolás és már a Kilimandzsáró felett repülünk. Leszállás Zanzibáron, tankolás, utasok egy rész kiszáll és kiengednek a lépcsőre és a gép mellé!!! Mellbevágó élmény volt a 98%-os páratartalom, de legalább szabadban voltunk. Felszállás után megint kaja (már a fülünkön jön ki), közben Madagaszkár felül nézetből. Hurrá, leszállás délután Maurtituson a tervezettnél másfél órával korábban!
2. nap :
idegenvezető (Anetta) vár minket , kisbuszokba szállunk, 1 óra transzfer a szállóig, korrekt becsekkolás (előre névre kikészítve kiscsomagban minden: kulcs, térkép, információs kiadványok). Minden szoba erkélyes, az óceánra néz (csak át kell kukucskálni a pálmaligeten), tisztaság, légkondi, minibár. Este vacsi: hatalmas választék, a kajával nem sikerült egyszer sem mellé nyúlni.
3. nap:
reggeli után Anetta tájékoztatója a fak. programokról. Befizetünk a Szarvas szigeti hajókirándulásra, katamarán helyett kalózhajós lett (59 euró/fő) és a mélytengeri horgászatra (119 euró kisérővel együtt). Végre irány az Óceán!! Nap süt, felhők jönnek, mennek, a szél mindig fúj. Ezért aztán nincs izzadás, a fehér homok nem égeti a talpunk még délben sem, ergo: faktor ide-vagy oda klasszul leégünk. (különös tekintettel a lábfejekre és a nyakra!)
4. nap:
esőre ébredtünk: hurrá, ugyis le vagyunk égve és kirándulni megyünk délre. (persze mire megreggeliztünk elállt az eső - később megszoktuk, ha el is ered, akkor is csak pár perc, és már süt is a nap - igaz leginkább hajnalban esett:) Szállodai taxival mentünk, reggel 9-kor endultunk, pont du. 4-re értünk vissza. Amit láttunk: Curpipe városa (vulkáni kráter, hajómodellek), Grand Bassin (szent tó, hindu templomok), Black River Nemzeti Park (Alexandra vízesés, vadmajmok, kilátó), Chamarel (tea és kávéültatvényeken keresztül, Chamarel vízesés, Hétszínű föld), Gris-gris, Krokodilpark (óriásteknősök, stb.) Mindez egy napunkba és 2000 rúpiába (14 ezer Ft) került, kényelmesen. Ugyanezt kínálja az iroda koloniál ebéddel és vaniliakészítéssel spékelve, két nap alatt kb. 78 ezerért kettőnkre.
5. nap:
előző napi megállapodásunk értelmében 9-kor ismét várt a taxi, irány észak (1200 rúpia). Goodlands: piac (minden nap más a kínálat), nekünk a szombati zöldségpiac jutott. Grand Baie: kikötő, nagybazár, kisboltok, szupermarket. Csomó pénzt ott lehet hagyni szuvenírra meg minden egyébre. Mindez a "Festival" közepette, felvonulás, dobosok, kínai sárkányok tánca, petárda, stb. Egy órakor már a szállóban ebédeltünk, délután pihi az óceánparton (... és koktélok minden mennyiségben:)
6. nap:
irány a Szarvasok szigete, kisbuszokkal a kikötőbe, onnan: kalózhajó, rum, élőzene, rum, sega táncosok, rum, vízesés, rum, snorkelling, rum, barbecue, rum, (végre a szigeten vagyunk!), fürdőzés, ejtőernyőzés, vizisportok, szuvenírok, kalózhajó, rum, össztánc, rum, hazaértünk :)))
7. nap:
végre egész nap az óceánparton, édes "semmittevés" (snorkelling, surf, vizisí, üvegfenekű hajózás, vízalatti séta, strandröpi... :)), alkudozás a helyi árusokkal ("csiga-biga", cápafog, kendő, korall- és gyöngyékszerek), koktélhegyek és persze az égési sérülések "felülírás".
8. nap:
ébresztő fél hatkor :( itthoni időszeint hajnali fél három) - normális vagyok? (de hát az asszony mit meg nem tesz az uráért:) Hatkor indulás a nyugati parta, Tamarin öböl, mélytengeri horgászat. Negyed nyolckor már az Excalibur fedélzetén voltunk, 3 horgász, 2 kisérő + 2 fő személyzet. Kimegyünk a korall zátony mögé a nyílt vízre (átlagos mélység 500m), viszonylag nyugodt a víz. Figyeljük a madarakat, ők fentről jól látják a halrajokat. És akkor egyszercsak a látóhatáron vízsugár tör fel, több helyről is. Közlebb merészekdünk. Bébi bálnák. Életem legnagyobb élménye. Innentől kezdve az sem érdekelt minket, ha nem fogunk halat. De hát ezért jöttünk, tovább állunk. Hová lettek a madarak? Nem láttuk őket, viszont delfinek szegődtek mellénk (még jó, hogy nem fizettünk be külön a delfinlesre, nem mertük megkockázatani, hátha nem jönnek). Na most már a madarak is megvannak.
Nem untatok tovább senkit, a fiúk fogtak Dorádót, és volt egy Marlin kapásunk, de sajna nem sikerült becserkészni. Délután 2-re értünk vissza a szállásra, még egy kicsit lehetett strandolni. Vacsi után összepakoltuk a bőröndöket, hogy az utolsó délelőttöt a parton tölthessük még.
9. nap:
óceán, napsütés, fehér homok, pálmafák, az utolsó ebéd és a búcsúkoktél. Fél háromkor indulás a reptérre az ismerős hegyek és a végeláthatalan cukornád ültetvények között. A gép pontosan indult, a személyzet ismerős, kipihenve, lebarnulva (ők is velünk nyaraltak a szigeten, hetenként váltják egymást). Megint szerencsénk van, 130-an vagyunk csak visszafelé a gépen, kettesével kényelmesen lehet ülni, aludni felrakott lábakkal. Sokkal csendesebb a társaság, Zanzibáron felszáll mág pár utas. A videón némán fut a Wallace és Gromit, majd mikor újból ébredek már a Harry Potter 3 megy.
10. nap:
hajnali leszállás - negyedórás késéssel - Ferihegyen, szakad a hó - fúúúj (pedig imádom a havat)
Repülőút:
Nem volt vészes, sokkal rosszabbra számítottunk. Úgy voltunk vele, hogy legalább majd kialusszuk magunkat, és akkor nem lesz olyan hosszú. Hát aludni lehetett a legkevesebbet, mivel minden felszállás után (a biztonságos rep. magasságon) hozták a kaját, mire újból elálmosodtunk volna, szinte jött a köv. leszállás... és a többi. Lehet hogy más másképp élte meg a rep. utat, nekem - ha nem is tünt rövidnek - de könnyen elviselhető volt, kifejezetten élveztem a Zanzibári leszállást (és kiszállást). A dohányosoknak már nehezebben telt az idő. Visszafelé - mint már írtam - nagyon kényelmesen utaztunk, 2 főre 3 hely jutott:)
Személyzet:
Nagyon kedvesek és türelmesek voltak, nekik köszönhetően szálhattunk ki levegőzni Zanzibáron, mert egyébként nem lehetett volna kiszállni. Velünk együtt ők is egy hetet voltak a szigeten, az előző turnus személyzete váltotta őket, így frissek és kipihentek voltak ők is hazafelé.
Térkép
RSS-csatorna hozzászólásai
lényegében csak hn..