| 2006 szeptember 14
Aktív pihenés all inclusive hotelben. Egyiptom egy kis Jordániával. Tevegelés nem lesz, viszont a kép jól mutat. Gábor Sharm el Sheikh-ből...
Sharm el Sheik - 2006. július Reggel nyolc óra körül érkeztünk meg a szállodába, és mintegy egy órás rohangálás után, három szobát is megnézve döntöttünk az utolsó mellett (1085-ös), ami közel volt az all inclusive bárhoz (15-20 m), de a magyarok részére biztosított résztől eltérően jóval közelebb voltunk a főépülethez, éttermekhez és a parthoz (baksis 10 euró, de 5 is elég lett volna). A lépcsők száma 110, a strandról a szobába nyugodt hét perces sétával lehetett felérni, illetve leérni. A szoba standard elhelyezést biztosított, szieszta közben az ágyról látni lehetett a tengert. A felső medence is közel van, alig 50 m. 
Fakultatív programként terveztük Jordániát két napra (elötte kértem és kaptam árajánlatot divehardtól, amit egy kicsit soknak tartottam), Kairó, Mózes-hegy vagy Dahab összekötve a Szent-Katalin kolostorral, palackos merülés (egy vagy két alkalom). Ezek megszervezéséről és árairól egy kicsit később írok, előtte még néhány gondolat a szállodáról. Többször leírták a szálloda felépítését (főépület, resort és villák), 
a kedvezőbb elhelyezés mindhárom részen a jól fizető nyugatiaknak van fenntartva, a magyar irodák tudomásom szerint a resort részben foglalnak szobákat, ami meglehetősen messze van a kiszolgáló épületektől. A resort részen belül is a legtávolabbi szobákat kaptuk volna, de mint írtam, ezt némi baksissal megoldottuk. A mi részünk - mint utóbb kiderült - jórészt az olaszoknak van fentartva, mert amikor beszélgetve mentünk a szobánkba, egy melletünk lévő okvetetlenkedő olasz nyomatékkal hívta fel a figyelmünket arra, hogy eltévedtünk, mert az a rész az ő nációja által lakott. Minekutána olaszul igazán sokat nem értünk, sőt..., tettünk rá arra amit akart, és mivel egy fejnyi és 30 kilónyi előnyöm volt további vita fel sem merült. A szállodában különböző nációk voltak, elsősorban olasz (legalább 60 %), francia (20 %), arab, angol és szlávnyelvből került ki a maradék arány. Magyarokkal annyiban találkoztunk, hogy a velünk érkezők egy nappal később átmentek a Grand Azurba, illetve a második héten érkezhetett egy pár. Magyar anyanyelvű szlovákokkal is találkoztunk. Az olaszok számára folyamatosan programokat szerveztek minden nap a tenderparton, de egyáltalán nem volt zavaró, mindamellett, hogy néha hangos volt a zene, és visszatérően játszották az olasz slágereket. Óriási előnye volt a nyaralásunknak az alig félházas telítettség, mert az éttermekben, bárokban nem volt zsúfoltság, a parton meg nem egymás fenekébe értünk. 
Ki kell emelni a Sheratonnal kapcsolatban a csodálatos tengerpartját, mert az nagyon nagy. A napernyők óriásiak, négy nyugágy is elfér az árnyékban. Az ernyők közötti távolság is hatalmas, így a naplemente alatt nincs küzdelem az arabokkal az árnyékért, mint ahogy ez Hurghadában a Hilton Plazaban előfordult. Általában a két all inclisive bár között telepedtünk le, az első vagy második sorban, így a vizen úszó móló sem volt távol. A vízbe egyébként elvileg csak a mólóról lehetett bemenni, de láttam több esetben is, hogy az emberek a korallokon gázoltak át. A netről letöltött képeken még két mólót látni, de most már csak egy van, ami sokszor nagyon zsúfolt, mert az emberek leülnek a szélére lábat áztatni. Mintegy 20-25 m széles lapos rész van a tengerparton a szálloda teljes hosszában, amit a móló hidal át, és az apálytól függően a víz magassága 1 m és 50 cm között mozog. A lapos rész után azonnal 5-7 méteres folyamatosan növekvő mélység következik, ami tele van csodálatosnál csodálatosabb korallokkal, és ezer féle hallal. Furödni lehet még a szálloda mintegy 8-10 medencéjében is, nem számoltuk össze de sok van és kellemesen langyos a vizük, legalább is amiket megnéztünk. A parton kiírják a levegő és a tenger hőmérsékletét, az ottlétünk alatt a levegő (nappal) 32-36 fok között mozgott, a víz folyamatosan 26 fokos volt. 
Tapasztalatunk szerint a sznorizás legjobb ideje a déli időszak, főképpen ha apály van. Délben a nap szinte függőlegesen világítja át a tengert, ilyenkor kevésbé látni a kisebb hordalékokat a tengerben. Szándékosan nem írok piszkot, hiszen a meleg vízben nagy az üledék, amit a halak szeretnek enni és lényegében miatta úsznak a parthoz olyan közel, mint ahogyan azt folyamatosan láttuk. Később a ferde napsugarak miatt olyan a tenger a korallfal mellett, mint amikor nyáron a sötét szobába egy vékony csíkon besüt a nap, és látni lehet a porszemcséket. Emiatt nem olyan élesen lehet látni a mélyebb részeket, mint függőleges napsütésbe, de szerencsére egyáltalán nem zavaró a lávány, így is nagyon jól lehet látni mindent. A napnak a fényképezésnél van jelentősége, célszerű itt is figyelembe venni, hogy a napsugárral szembe ne fotózzunk. A Decatlonban vettünk itthon 7.500 Ft-ét egy búvárszettet, ami tökéletes volt. 
A palackos merülés előtt a helyi srác is megnézte, és jónak találta a cuccot. Érdemes a talpakat használni, mert azzal jó mélyre 6-7 m-re le lehetett menni egy szuszra. A dagály-apály jelenségnek az a hátránya, hogy a sekély parti részen a víz nagyon felmelegszik, szerintem 30 fok feletti jóval, és kisebb áramlatokban kaptuk a hidegebb (26 fokos) majd melegebb (30 fok feletti) vizett, ami nagyon kellemetlen érzés, hiszen a szervezet nem tud alkamazkadni egyik hőmérséklethez sem. Nehéz felsorolni, a halak fajtáit, mert nem igazán ismerjük öket, de érdekesség képpen említem meg, a rájákat, tűzhalakat, vagy egyszer egy murénát láttunk. Az eddigi egyiptomi nyaralásaink során itt készítették el az ételeket a legfinomabban.
Rendkívül változatos kaját adtak, volt szusi, rák, garnéla, különböző grillezet ételek, és a husok sokfélesége. Esetenként előfordult, hogy a hús rágós volt, de ekkor otthagytuk. Az all inclisuve ellátáshoz hozzátartozott az abéd és a snack. Ha ebédeltünk mér semmi szükségünk nem volt semmilyen kiegészítésre. Két esetben éltünk a snack lehetőségével, az első alkalommal előttünk sütötték ki a krumpit olyan mennyiségben, hogy ketten nem tudtuk megenni. A második alkalommal két banánt kaptunk, ami szintén egy főnek elég volt. Mint írtam négy utat terveztünk, de csak hármat tudtunk megvalósítani, mert a sharmi lehetőségekkel nem voltunk tisztában. Figyelmezettek, hogy a programokra az útlevelet vigyünk magunkkal minden esetben. Mivel először voltunk Sharmban először körül kellett néznünk a központban, milyen lehetőségek vannak. Szerettük volna a legkedvezőbb ajánlatot megtalálni, ezért két estén keresztül beszélgettünk kinti utazási irodákkal. Tapasztalatunk szerint bármilyen irodához mentünk, azok csak néhány „központi irodával”, utaztatóval vannak kapcsolatban, akik az egész városban az árakat meghatározzák. Az általunk megkeresett kisebb irodák csak közvetítők. Szinte mindenben azonos árak vannak, és amíg a megegyezés az árban jól működött Hurghadában (esetenként 50%-kal alacsonyabb végső ár), az itt szinte lehetetlen volt. A Jordán utazással kapcsolatos elképzelés (két napos út) már az első napon összeomlott, mert Sharmról, csak egy napra lehet menni, ami csak Petra megnézésére elegendő. Lehet utazni repülővel 350 $ vagy hajóval, ami 280 $ fejenként. Megjegyzem ezek után divehadéktól kapott ajánlat ugyan magasnak tűnt, de a helyi körülményeket és lehetőségeket megismerve végül is így utólag közel azonos. Meg is bántam, hogy egyeztünk meg velük, de a végén minden szuper módon alakult. Petrába/Jordániába csak pénteken lehet elutazni, amennyiben irodával, szervezett úton akar valaki menni. Nincs tudomásom a teljesen magánjellegű utazás lehetőségéről, de meg lehet próbálni a nuweibai hajóutat. Az általunk megtett két nagyobb úton kérték az útlevelet. Hosszas hezitálást és alkudozást követően találtunk egy irodát, ahol a petrai utat befizettük. A repülőt eleve elvetettük a nagyon magas ár miatt, és a hajóút mellett döntöttünk. Mint utóbb kiderült valóban fárasztóbb volt az utazás, de itt legalább mást is láthattunk, nem csak egy repülés-Petra-repülésből állt a program. Az iroda által megszervezett útra fejenként 240 §-ért egyeztünk meg, ami már egy Kairói utat jelenthetett pluszban, érdemes volt keresni és sokat mászkálni, beszélgetni. megközelítőleg 03.00-kor keltünk, és két fegyveres, uzis arab is felült a buszra. 08.00-ra értünk Tabába, az egyiptomi izraeli határra, és két órás hajóúttal mentünk át Akabába. A hajó egy motoros vitorlás volt, mintegy 40-50 fő fért el rajta nagyon kényelmes körülmények között. Kaptunk egy üdítőt, és kávét, ami része volt az ellátásnak. Még az induláskor a buszon is adtak térítés nélkül egy üveg vizet. Az öböl eleve egy érdekes része a közelkeletnek, hiszen itt négy nagyon érdekes ország határa mintegy 20 km-re szűkül össze. Egyiptom Tabával, Izrael Eliat-tal, Jordánia Akabával és Szaudarábia szintén valamilyen várossal. A vitorlázás hangulatos, nagyon érdekes és kifejezetten pihentető volt. Délelőtt 10-körül érkezés Akabába, az útlevelet elvették, amin egy kicsit csodálkoztunk, de ez a gyors ügyintézést jelentette, visszaúton megkaptuk.
Közel négy órás buszozás és egy kisebb eltévedést követően értünk Petrába egy óra előtt. Petra egy nagy rohanás volt, de mindent megért, olyan élményt adott, mint amikor az ember először látja meg a piramisokat. A látottakat egy külön beszámolóban lehetne leírni, de itt elsősorban Sharm-ról van szó, ezért ezt nem részletezem jobban. A program végén csak a kimenetel a kanyonból 40 percig tartott megállás nélkül. (Petra megér legalább két egész napot.) Ezt követően „ebéd” a Mövenpickben 1 5-kor, ami az úthoz tartozott, majd indulás vissza Akabába. Megjegyzem, itt ettük a legfinomabb ételt. 20.00 órára értünk a kikötőbe, és egy fantasztikus éjszakai hajózásban, egyben pihenésben volt részünk. Busszal mentünk vissza a szállodába, és kb. 02.00 órára érkeztünk meg. 23 órás program volt, hihetetlen élményekkel. A további két programot szintén az előzőleg kiválasztott irodával szerveztettük meg. Kairóba nem tudtunk elmenni, mert oda csak két napon utaztatnak, és a hazaút előtt a pihenésre, alvásra 2 óránk lett volna. Dahab és Szent-Katalin kolostor megnézése mellett palackkal merültünk a Ras Muhamed Nemzeti Parkban. Az irodától a dahabi útra 10 $ (40 helyett 30 $), a merülésre legkevesebb 20 $ kedvezményt kaptunk fejenként. A pontos árát a merüléses hajóútnak nem tudom, mert eleve kedvezménnyel adták. Egy palackos merülés standard áron 65 $, mi két merülést kaptunk 60-ért. A hajón csodálkoztak is „vócsert” nézegetve, nem akarták elhinni a kétszeri merülést, de mi csak arra hivatkoztunk, hogy beszéljék meg az irodával, mi persze ragaszkodva a megállapodáshoz kétszer merültünk. A Ras Muhamed Nemzeti Parkban nagyon csalódtunk mert a Sheratonnál is szebb halakat láttunk, a víz is tisztább a szállodánál illetve hihetetlenül sok elpusztult korall volt ott. A palackos merülésre a part mentén került sor egy szálloda mellett, ez igazán nagy élmény volt a maradandó fülfájás és a vízalatti folyamatos orrvérzés ellenére. A vért a maszkból kifújtam (jöhettek a cápák) a fülfájás meg csak el fog múlni valamikor. Az ígért kétszer 20 perc és 10 méteres mélység ellenére egyszer 25 percet, majd 30 percet merültük, a srác mérője szerint elértük másodszorra 18.3 métert. Na a két merülés emléke még most sem múlt el, elevenen él bennünk, és nem feltétlenül a még meglévő fülzúgás miatt. Hát röviden vagy kicsit hosszan ennyit az élményekről és a szállodáról. Ha valakit érdekel, leírom a helyi iroda nevét (egy rosszabb fénykép is van róluk), helyét és elérhetőségét, mert mi nagyon elégedettek voltunk a szolgáltatásukkal és rugalmas ügyintézésükkel. Szerény számításom szerint is fejenként legalább 70-75 dollár kedvezményt értünk el náluk, amire más irodák nem igazán voltak hajlamosak. Megkérdeztük, hogy ha további magyarok keresnék meg őket ránk hivatkozva, akkor esetükben is segítenének, erre is csak pozitívan nyilatkoztak. Egy korrekt fiatal társaságot ismertünk meg bennük.
Térkép
RSS-csatorna hozzászólásai
lényegében csak hn..