Lignano - Olaszország

24-án reggel 5 óra 20-kor indultunk el öten, Mályiból. Első megállónk Pesten volt,itt egy kis pihenőt tartottunk. A Balatonnál álltunk meg reggelizni, péksüteményt ettünk. Megnéztük a Balatont is, most jelentősen magasabb volt a vízszint, mint tavaly, amikor utoljára láttuk. A forgalom elég tűrhető volt, tekintve, hogy szombat volt. A 8-as úton már a szokásos szívás volt, itt elég rossz az út minősége, és a forgalom is elég nagy. A határnál kb. egy kilométeres sor volt, nem láttuk az okát, de mégis araszolni kellett. Nagyjából 20 perc múlva átlendültünk az egykori vasfüggönyön. Fürstenfeld település elején van egy Hofer és egy Lidl áruház, ahol vettünk egy kis kaját és finom mogyorós csokit. A parkolóban bevettük az arcunkba a mustáros szószban felizgatott halat, majd tovább tendáltunk koromfekete motoros járművünkkel. Az autópályán még megálltunk egy-két helyen pihengetni. Az olaszok határán kora délután billentünk át. Az 50 kilométerre lévő Autogrill étteremnél ettünk egy finom melegszendvicset, a szokásos kapuccino is befigyelt. Innen már megállás nélkül küzdöttük magunkat az agenziáig, az utazási irodáig. Az emberünk "na, sok torlódás volt?" kérdéssel fogadott, tehát már várt minket. Az adminisztrációt hamar lerendeztük, majd az apartman előtt nagy gázzal elhaladva meg sem álltunk a fagyizó törzshelyünkig. Itt azonnal magunkba nyaltunk egy finom sárgadinnye fagyit, egyes különc személyek őszibarackot lefetyeltek. Ezután használatba vettük a szállásunkat. A parkolóba egy sorompón keresztül tudunk behatolni, amihez kaptunk egy kulcsot. A szoba az első emeleten, az egyes számú, ami mutatja, milyen fontos személyek is vagyunk. A berendezés modern, világos bútorok, jó felszereltség. A fürdő tágas, van fagyasztó is. Hatalmas erkély tartozik a szobához, ahol hintaágy és kerti bútorok is vannak. Belaktuk az objektumot, majd kocsival lementünk a partra, de a kiszállás már nem sikerült, mert olyan szélvihar kerekedett, hogy pánikszerűen menekülésre fogtuk a dolgot. Az ijedtségre tekintettel, ettünk egy-egy fagyit, miközben elkezdett az eső szakadni. Újabb tervet eszeltünk ki, átmentünk Lignano Sabbiadoro városrészbe. Kerestünk egy parkolóhelyet, ami nem volt egyszerű, mert szombat lévén nagyon sok olasz tölti idejét itt. Az eső kezdett csendesedni, a szél meg erősödni. Besoroltunk a pizzériához, tavaly is itt burkoltunk, majd egy Margharita pizzát kértünk, abból is a maxi méretűt. Amíg vártuk a táp elkészültét, az egyik kemencében véletlenül tovább sült a matéria, ezt lazán kikapta az olasz csávó, majd gondosan négyrét hajtva, beküldte a legközelebbi szemetesbe. Pedig nem is volt nagyon leamortizálva. A lepény utolsó darabjait libatöméshez hasonló mozdulatokkal küldtük magunkba, mert a méret valóban maxi volt, de olyan finom volt, hogy nem akartuk a maradékkal a szemetest terhelni. Az etetés végére a szél teljesen elállt, így a nyaralók újra ellepték az utcákat. Néhány percet még sétáltunk, de az egész napos utazás miatt befáradtunk, ezért "haza" vettük az irányt. Nagyjából 12 körül csuklottunk be az ágyikóba.

2004 július 25. vasárnap

Reggel 8 után ébredeztünk. Reggeli után kissé csalódottan tekintettünk az égre, mivel felhő volt a nap helyén. Gyors döntés, séta a partra, közben fagyi, majd tovább séta a színpadhoz. A fagyis zárva, de a tulaj a műhelyben kreálta a nyalatokat. Megkérdeztem, hogy nincs fagyi? Erre beszaladt a műhelybe, majd kis idő múlva öt darab csokifagyival engesztelt ki minket, amit temészetesen nem engedett kifizetni. Nem csak a fagyi,de a gesztus is jólesett. Mire a partra értünk, természetesen kisütött a nap, mehettünk vissza átöltözni. Közben az egyik boltban vettünk dinnyét. Visszamentünk a partra, váltottunk egy napernyőt és utánoztuk a többi embert, csináltuk a semmit. Meleg volt, kicsit fújdogált a szél. Fél négy körül visszaindultunk a szobába, menet közben becsókoltunk egy fagyit. Meleg van, szerencsére nem romlott el az idő, reggel még ettől féltünk. Este átmentünk Bibionéba vacsorázni. Most is a Toffolon étteremben ettük a finom lasagne-t. Öt adag kaja, egy liter ásványvíz és egy kóla 41.5 euró volt. A gasztronómiai küzdelem után beültünk a kocsiba, és lementünk a tengerparton lévő parkolóba. Innen bevágtattunk a sétálóutcában lévő kedvenc fagyizónkba, ahol nyaltunk egyet. Ekkor már kirajzottak a sorstársaink is, szerencsére az olaszok vannak többen, nem a németek. A szökőkútnál ücsörögtünk egy keveset, majd haza indultunk, és elég hamar bealudtunk.

2004. július 26. hétfő

Megvirradt ránk a dolgos olasz napocska, hajnali fél 10-kor kirobbantuk az ágyból, majd a reggeli után lázas készülődés hatalmasodott el rajtunk. Portogruaroba mentünk bevásárolni. Negyed 12-kor értünk a Carrefour áruházhoz, és határozott léptekkel toltuk neki a zárt ajtónak bevásárló kocsinkat, ugyanis a bolt csak fél egykor nyit, mivel hétfő van. Gyors értekezlet után úgy határoztunk, hogy megnézzük Portogruaro nevezetességeit. Kissé nehezítette dolgunkat, hogy nagyjából ezer fok meleg volt, és azt sem tudtuk, merre keressük a látnivalókat. Találtunk egy számunkra megfizethető parkolót, ami ingyenes volt, tehát megérte. Innen elindultunk toronyiránt, tudniillik, láttunk egy templomtornyot idejövet, bár az eléggé görbe volt, de azért utat mutatott. Egy pofás kis térre érkeztünk, ahol heves videózásba és fotózásba kezdtünk. Egy fagyizóban benyeltünk pár adag nagyon fincsi fagyit, majd elindultunk a ferde torony melletti sikátor felé. A járda szélessége helyenként a fél métert is elérte, majd egy folyónál lett vége. Itt olyan látvány tárult elénk, mint a mesekönyvekben lévő, már-már a giccs határát súroló illusztrációk, vízimalom, vadkacsa, pisztrángok a vízben. Időztünk itt egy keveset, majd elindultunk eredeti célunk felé, hogy megvegyük a heti élelmiszer-ellátmányt. Mikor ezzel is végeztünk, levágtattunk a tengerpartra, de közben leteszteltük, hogy tegnap óta nem felejtettek e el fagyit csinálni a törzshelyünkön. NEM. A víz, ma nagyon kellemes volt, de nem csak mi érezhettük így, mert még pár ezren velünk tartottak. Mivel fárasztó, kemény munka a nyaralás, meg is éheztünk rendesen, tehát feljöttünk, és szerkesztettünk egy ebédet. Minestrone leves tasakos, de ez még a csomagolásban sem hasonlít szegényes magyar rokonához, beltartalmilag pedig a hazai világgá mehetne szégyenében. Második a kedvencünk, a panírozott merluza, burgonyával és mediterrán salátával. Este becsusszantunk Sabbiadoroba, azonnal bevettünk egy-egy fagyit az orcánkba, majd sétáltunk a promenádon egy egészségeset. Később, mikor erőt vett rajtunk a fáradság, a templom téren leroskadtunk egy padra. Előzőleg háromszor alulmaradtam a padfoglalási versenyben, de azért csak összejött a birtoklás. Ahogy az ember végig néz az esti utcákon, belátja, hogy igen jó üzletág a turizmus, feltéve, ha élni tud a lehetőséggel az ország, nem úgy, mint elb***ott kis hazánk. Ennyi gagyit, amit itt, vagy hasonló helyeken kínálnak... A vicc, hogy erre van is vevő, aki boldogan viszi haza a "valódi olasz", természetesen Kínában kreált szutykot. Hasonlóan érdekes viselkedési modell, amikor a turista elutazik Olaszországba, és jóízűen zabálja a kutyahúst a Mc… nevű világszégyenében, ahelyett, hogy megkóstolná az igazi olasz konyha remekeit.

2004. július 27. kedd

Éjszaka jelentős vihar volt, kevés esővel, de hatalmas széllel. Reggelre ennek szinte nyoma sem volt, csak az itt-ott megcsillanó víztócsa jelezte, hogy esett. Szép napos idő volt, friss a levegő, nincs olyan fullasztó meleg amilyen az előző napokban szivatott minket. Megvolt a reggeli, bagett, miláno szalámi, Presidente sajt, paprika, tea, kávé. Kaja után kocsival bementünk Sabbiadoroba, a kiktőbe, mert hajózni szerettünk volna. Keringtünk a kikötő körül, de nem találtuk a helyet, ahol indulnak a sétahajók. Ezután a csalódásunkat fagyiba fojtottuk. Az ebédet már meg sem említem, mert ugyanaz volt, mint tegnap. Egyszerűen nem tudjuk megunni a merluzát (tengeri csuka), olyan finom. Kaja után a csapat lement a tengerhez, én pedig elmentem fotózni a környékre. Nem sok szerencsém volt, mert amerre indultam, nem volt különösebb fotótéma, így egy fagyi bátorító segítségével lementem a tengerhez. Itt néhány, az Alpok felől közeledő fodros felhőt megörökítettem, majd egy közös fagyizás után bevonultunk a Las Vegasba (ez volt az apartman neve). Kissé szalonképessé tettük magunkat, majd kocsival átmentünk a színpadhoz, de ma csak kosárlabda meccs volt, ezért sétáltunk egyet, de "véletlenül" a másik kedvenc fagyizónknál találtuk magunkat. Ezt hívtuk csöpögősnek, mert tavaly ettünk egy fagyit itt, de este olyan meleg és párás volt az idő, hogy az egyébként nem könnyen olvadó olasz, hideg csemege szarta-szét folyt a kezünkre. Persze az ipse tudva ezt, próbálta a kis műanyag poharat ránkbeszélni, de mi erősködtünk, hogy tölcsérbe kérjük, meg is szívtuk. Viszont a fagyi itt eszméletlen finom, ezért sűrűn látogatjuk. Nyalakodás közben eleredt az eső, ezért, hogy meg ne ázzunk, ettünk még egy fagyit, a műintézmény teraszának védelmében. Ekkor már eléggé befáradtunk, ezért csak egy kört tettünk Sabbiadoroban, természetesen kocsival. Amikor e kötelességünknek is eleget tettünk, hazajöttünk, bedinnyéztünk, majd elnyomtuk az ágyat.

2004. július 28. szerda

A reggeli procedúra ugyanolyan forgatókönyv szerint zajlott, mint eddig, majd a csapat lecsoszogott a tengerhez, én pedig elmentem a kocsit lemosni. A város kivezető szakaszán találtam egy Shell kutat, ahol volt magasnyomású mosó. Tikettes volt, de mellette volt a váltó automata. 2 euróért lemostam, és még a porszívózás is belefért. Szerintem nem néztek teljesen normálisnak, hogy déli 12-kor mosom a kocsit, ráadásul fekete, amire gyorsan rászáradnak a vízcseppek. Visszakocsiztam a szállásra, elkezdtem az ebédet csinálni. Ekkor megérkezett a strandcsapat, átvették a tápkészítést. Ebéd után elindultunk, a kb 60 km-re lévő Gradoba. Nem az autópályán mentünk, már a tasakom tele volt az 50-es táblákkal, alig lehetett haladni. Természetesen a helyiek magasan tojtak a korlátozásokra, kettős záróvonalon is előztek úgy 100 körüli tempóval. Itt is működik a "szívassuk meg a turistát" nevű társasjáték, amit a rendőrök játszanak, ezért mi betartottuk a játékszabályokat. Grado egy lagúnás területen fekszik, ezért egy töltésre épített út vezet be a városba, a szárazföldről. Nagyon hasonlít a Velencei bejárathoz. Beérve a településre, egy benzinkútnál benyát vételeztünk, a jutányosnak nem mondható, kereken 300 forintos árért. A város kicsit sűrűnek tűnt, de nem volt vészes. Ami elsőre is figyelemre méltó, a rendezettség és a tisztaság. Nem könnyen, de azért találtunk egy fizetős parkolót, közel a városközponthoz, a part mellett. A parkolás 1 euro per óra, 2 órára beneveztünk, hogy legyen elég időnk csámborogni. A parti sétányon indultunk el, itt nem homokos, hanem köves a part. Inkább napozásra, mint fürdésre alkalmas ez a szakasz. Megtaláltuk a lejáratot az óvároshoz, egy kis téren keresztül. Az útikönyvben olvasott régi házak között lévő szűk sikátoron keresztül jutottunk el egy templomhoz, a Sant Eufemia dómhoz. Az itt található padlómozaik a IV. századból származik. Kis séta után a régiből egy új korba csöppentünk, itt már újabb házak, és boltok vannak. Találtunk egy szimpatikus kávéházat, és az utcára nyitott oldalon letelepedtünk. Nem meglepő, hogy itt is nagyon finom kapucsínót szolgáltak fel. Csak az ára volt meglepetés, 8 euró az öt finomság, bár a hely akár a dupláját is elfogadottá tette volna. Egy kis ücsörgés után tovább korzóztunk, az igazi kávéházas, pizzériás, mediterrán zsongásban. A Canal partján mentünk vissza a kocsihoz, itt parkolnak a halászhajók, amikor nem a tengeren végzik kemény munkájukat. Volt még idő a parkolás lejártáig, ezért leültünk egy padra a parton, és néztük a sirályokat, akik láthatóan megszokták az emberek közelségét, mert töbször is karnyújtásra voltak tőlünk. Útban hazafelé megálltunk Aquileia településen, mert láttunk néhány római emléket idejövet. Augustus császár idejében jelentős római kikötőváros volt. Kerestünk egy parkolót majd körbesétáltuk a korai keresztény bazilikát, melyet aranyszínűre festett a lenyugvó nap fénye. Sajnos nem volt már nyitva, így nem tudtuk megnézni belülről. A városka több pontján látni római kori oszlopmaradványokat, eredeti helyükön, körbekerítve, így nem lehet ugyan körbejárni őket, de legalább nincsenek sérülésveszélynek kitéve. Amikor hazaértünk, mindenki leápolta kirándulásunk során beszerzett sérüléseit, én például vettem egy ragtapasz kúrát, majd továbbrobogtunk Sabbiadoroba. Itt újra beindult a Pavlovi reflex, ugyanis a pizzaillatra beindultak állati ösztöneink, amit egy sonkás maxi pizzával fékeztünk meg. A maxi pizza jellemzője, hogy legalább 45-50 centi átmérőjű, és igen-igen finom, nyolc szelet olaszlepény. Az ember alapvetően egy telhetetlen élőlény, ezért még egy fagyit is magunkévá tettünk, hogy ne csak érezzük a jóllakottságot, hanem gömbölyödő pocakocskáinkkal ezt vizuálisan is demonstrálni tudjuk. Na most lett elég a napból, így azonnal rezidenciánkra vonultunk. A lefekvés előtti sóhajpárbajból kiderült, kicsit túllőtünk a célon, legalábbis az étkezést tekintve.

2004. július 29. csütörtök

Hajnali 9-kor keltünk, nem is írom tovább, mert minek… Tettünk egy kört a hipermarket felé, pár dolgot vásároltunk. Ma mindenki arra ment amerre látott, így nem nagyon volt délutánig semmi említésre méltó esemény. Az idő jó, nincs az a fullasztó meleg, aminek örülünk is, csak az rontja el az örömet, hogy holnapután haza kell menni. Délután lementünk a tengerhez, mert jó az idő, kellemesen fújt a szél, ezért nem volt nagyon kellemetlen a meleg. Ebéd után, ami több részletben került megrendezésre, felvettük turista jelmezünket, majd átkocsiztunk Bibionéba. Ekkor már háromnegyed hét volt. Tervünk az volt, hogy elsétálunk a műemlék világítótoronyhoz, csinálunk néhány művészi fotográfiát. A parkolóban letámasztottuk a géperejűt, majd nekivágtunk az ismeretlennek. Kisvártatva megpillantottuk a távolban a keresett objektumot, majd azonnal hoztunk egy gyors, és egyhangú döntést, irány vissza. Az ok: krva messze volt. Bezakatoltunk Lignano Sabbiadoroba, és leküzdöttük a szokásos fagyinkat. Ezután elballagtunk a tengerbe nyúló mólóra, aminek végén van egy diszkó, ami most zárva volt még, nappal pedig kávézóként üzemel. Ennek az épületnek a tetején van a webkamera, melynek képét az interneten lehet megnézni, már valós időben, mint egy tv közvetítést. Innen behatoltunk a sétálóutcába, ahol kerestünk egy jóvágású Ristorantét. Az étlap kiértékelése után megrendeltük a vacsit. Sonkás ravioli, négysajtos ravioli és tengergyümölcsével ékesített tésztakonstrukciót választott kis csapatunk. A pincér elsőre eltalálta, hogy milyen alomból származunk, így nem kellett magyarázni, hogy nem oroszok vagyunk. A táp nagyon finom volt, a számlával sem volt probléma, öt adag elemózsia és egy liter ásványvíz negyven euró volt, a felszolgálási díjjal együtt. Ez a tétel erre felé a borravalót legalizálja. Mivel most sem fenyegetett az éhenhalás veszélye, még sétáltunk egyet az egyre sokasodó emberfolyam sodrásában. 11 óra múlt, de nagyon kellemes meleg idő van, mediterrán illatok keverednek a faszénen sült pizza illatával. Most is kellemesen fáradtan hatoltunk be a Las Vegas apartmanba, menet közben meghallgattuk a Kossuth rádió híreit, amiben érdekes dolgokat mondtak valami magyarországi viharkárokról, meg 13-15 fokos enyhe télről, ami két nap múlva vár minket.

2004. július 30. péntek

Éjjel negyed egy után, már lefeküdtünk aludni, mikor a falon kékes színű fények kezdték kergetni egymást. Kinéztünk, hát a szemben lévő épület előtt egy kisebb, és egy nagyobb tűzoltóautó állt. Kíváncsian néztük a történéseket, majd a mozgásokból kinyertük a megfejtést, gázszivárgás volt, amit a tűzgyilkosok megpróbáltak megszüntetni. Reméltük sikerrel. Kis idő múlva a rendőrség is csatlakozott a bagázshoz, majd úgy 10 perc után elhagyták a terepet. Reggel fél 10-kor ébredeztünk, reggeliztünk. Délelőtt vettünk még néhány dolgot a PAM nevű áruházban. Menetközben magunkba olvasztottunk egy fagyit is. Az ebéd a szokásos volt, majd lementünk fürdeni a tengerre. A fürdés előtt elsétáltunk a kávézóba, amelyik egy cölöpökön álló móló végén van, a tengeren. Ittunk egy finom kapucsínót, majd célbavettük a fürdőhelyünket. Nagyon jó meleg volt a víz, nem is hullámzott a tenger, jó volt pancsikolni. A part közelében kagylógyűjtést eszközöltem, majd a begyűjtött zsákmánnyal elindultunk az apartmanba. Az esti program egy séta, fagyi, majd behalás a fáradtságtól az ágyba.

2004. július 31. szombat

Az ébresztő reggel 7 körül volt, majd egy reggeli után lelomoltunk a kocsihoz. Kicsit fájó szívvel zártuk be az ajtót magunk után, tudva, hogy az idén nem nyitjuk ki újra, mint azt tettük egy héten keresztül. Kiálltunk a kocsival az utcára, majd a sorompó kulcsot leadtam a portán. Még egy utolsó pillantás az épületre, majd elindultunk az agenzia felé, hogy a szobakulcsokat is átadhassuk. A hivatal még nem volt nyitva, ezért a szemben lévő fagyizóba vittem a kulcsokat. Már az előző évben is így tettem, előtte így beszéltük meg. Kilenc óra után húsz perccel indultunk Magyarország felé. Már bimbózott a forgalom, de az autópálya felé vezető, kétszer kétsávos út, még megbirkózott a feladattal. A gondok csak az autópálya felhajtó előtt, nagyjából 2 kilométerre kezdődtek, amikor a kocsisor megállt előttünk. A sorompót csak kerek egy óra múlva értük el. Ezután nagyot sóhajtottunk, hogy vége a megpróbáltatásoknak. Korai volt. Az autópályán a legnagyobb sebességünk 50 km/óra volt. Hála a klímának, nem éreztük a külső hőmérséklet rohamos emelkedését, ami már 10 óra után is 26 fok volt. Egy Autogrillnél megtankoltunk, és tovább repesztettünk. Innen már rendes tempóban, 160-nal hasíthattunk. Az osztrák határ előtt a fizetőkapunál csak 3 kilométeres volt a sor, amit jól kezeltek, mert araszolással vettük az akadályt, nem kellett megállni. Villach-nál levonultunk a pályáról, hogy némi eleséget váltsunk ki Lidl nevű élelmiszer értékesítő helyen. Az ebédet a Wörth-i tónál lévő panoráma pihenőnél fogyasztottuk el, urasan, a kocsi mellett állva. Itt már 30 fok meleg volt, ezért a kocsit le sem állítottam, hogy a csokiellátmányunk nehogy napszúrást kapjon, és átalakuljon forró csokivá. Indulás után a labancok ügyes kis meglepetést készítettek a buta turistáknak az autópályán. A neve STAU, ami nemes egyszerűséggel torlódást jelent. Az oka pedig, útépítés, és a hatalmas forgalom csak egy sávon haladhat az építési területeken. Itt másfél órát szívtunk. Azért, hogy ne nagyon örüljünk a hazatérésnek, a hatóságok a határon is vártak egy szűk óra ácsorgással, nesze neked EU. Vasvár előtt bevettünk az orcánkba egy kellemes kis vacsorát, majd a Balaton vizén ragyogó ezüst híd megcsodálása után éjszaka fél egy után hatoltunk be a kapun. Altatni nem kellett senkit, jól beájultunk....

Élelmiszer

Lignanoban több kisebb, és néhány nagyobb bolt, bevásárló központ van. Az egyik nagyobb, Lignano északi részén kelet felé haladó út mellett, a VIALE EUROPA úton található, a Shell benzinkúttól 3 km-re, jobbra. A neve: PAM. A bevásárlásnál figyelni kell a nyitvatartási időre, reggel 8.00-22.30. Szombaton is nyitva van, 8.30-13.00-ig, majd 16.00-22.00-ig. A kisebb boltok délben bezárnak, sziesztáznak. Ez nagyjából 12.30-tól 14.30-ig tart, de ez üzletenként változhat. Magyarországról nem érdemes élelmiszert hozni, ha már az ember külföldön van, kóstolja meg az itteni ízeket, hozzátartozik az ország megismeréséhez. Van egy másik indok is, az autó csomagtere véges. Érdemes megkóstolni, az otthon csak zacskósként elhíresült levesporokat, ami itt nagyjából az otthoninak a háromszorosa, természetesen súlyban. Az íze pedig meglepően jó. Ára, gyártótól függően 0.99-1.48 euró. Sokféle halat lehet kapni, a fagyasztott merluza a legfinomabb, ezt panírozott halrúd formájában lehet megvenni, nem darált valami, hanem 100% halszeletből készül. 15 rudacska van benne. Nagyon finom a panírozott tintahal karika is. Jó áron lehet kapni spagetti anyagokat is, a tészta is, a szósz is olcsóbb, mint otthon. A burgonya viszont itt drágább, de szerintem ez finomabb is. A főzésnél vigyázni kell, mert hamar puhul. 5 kg netzhálós burgonya 3.55 euró. Ez a burgonya sárga színű, szép tiszta. Salátához uborkát, paradicsomot szoktunk vásárolni. Uborka 1.30 euró 1 kg. Reggelihez érdemes a Burro feliratú (vajat jelent) zsírpapír szerű csomagolásban található vajat venni, nagyon finom. 250 gr. 1.35 euró. A Milano szalámi hasonlít ízben a mi régi téliszaláminkhoz, de nem olyan száraz. 17 dkg, 22 szelet, 2.67 euró. Érdekes módon a paradicsom nem olyan ízes, mit otthon, ezért először óvatosan kevesebbet kell venni, mellesleg a mediterrán népek nem szeretik az érett parit, inkább a fakó salátaparadicsomot veszik, a kínálat is ehhez igazodik. Viszont a nagy húsos kaliforniai paprika, az igen! Tejből is a frisset érdemes venni, mert a tartós drágább is, és az íze sem olyan jó. 1 liter friss dobozos tej 1.23 euró. A Presidente camamber sajt is olcsó, 1 kg 7.19 euró, ami 1833 ft, otthon ez 4200 forint. Nekünk elég volt egy hétig, öt főre. Filteres tea 50 darabos indiai, 1.15 euró, 293 forint. Ásványvíz 6 darabos 1 euró a legolcsóbb. Az olasz kávé köztudottan a legjobbak közé tartozik, a Segafredo pl. 1.48 euró. A zsemlét itt súlyra mérik, ára kicsit több, mit 2 euró. Ezt nem szabad átváltani, mert ez már elég húzós. Két dolog azért vigasztalhatja az embert, az egyik az, hogy finomabb az íze mint otthon, a másik, hogy nemsokára mi is ennyit fizetünk érte, köszönhetően az uniónak. A bagett olcsóbb valamivel.

Étterem, pizzéria

Ebből az intézményfajtából több van itt, mint ember, pedig az sem kevés. Amennyiben többen esznek pizzát, érdemesebb a maxi pizzát választani, két okból is. Az egyik, hogy így olcsóbb, a másik, ezt minden esetben frissen, készítik. Kb 45 cm átmérőjű, nyolc szeletbe vágva adják. A Margaritha, amin csak sajt van, 10 euró, ami más alkatrészt is tartalmaz, 13.50 euró. A klasszikus értelemben vett étteremből kevesebb van, mint pizzériából, de azért nem kell sokáig keresni. Itt is található természetesen pizza, de hagyományos tésztaételek és halételek is. Egy adag ravioli 4.50, és 7.50 euró között van, a tengergyümölcseivel megrakott tésztaétel pedig kicsivel több, mint tíz euró. Az éttermekben minden alkalommal felszámítják a felszolgálási díjat, ez általában 1 euró.
Fagyizóból kb. annyi van, mint pizzéria+étterem+ember együttvéve, tehát rengeteg. A nagy számok törvénye alapján itt is van rossz fagyi, de egy kis okossággal ezt ki lehet szúrni. Első tanács, csak kimondottan fagyizóban kérjünk a hideg anyagból, véletlenül se együnk étteremben, vagy strandon. Ahol sok ember vár fagyira, valószínű tudnak valamit, tehát jó. Végül bátran próbáljunk ki több fagyizót, és amelyiknél ízlett az anyag, ott kell letáborozni. A hűséget díjazzák az olaszok, mi már többször kaptunk grátisz fagyit, mert megismertek bennünket. A fagyi 0.80-1.10 euró között van, a leggyakoribb ár a 0.90 euró. Egy kipróbált Gelateria: a Lignano Mare irodájától, az egyirányú úton tovább kell haladni, majd amikor már vége lenne az útnak, bal oldalon egy sarok fagyizó van. A soron ez az utolsó fagyis. Fentről, a tér felől kb. 50 méterre van. A téren szemben egy templom van. Itt finom a gyümölcsfagyi, valódi gyümölcsdarabok vannak benne, és a többi is krémes. A malaga fagyi világos karamell színű, rengeteg mazsolával, a csokifagyiban csokidarabkák vannak.

Szórakozás

Lignanoban van a környék egyetlen víziparadicsoma. Csúszdák, medencék, vizijátékok várják a szórakozni vágyókat. A belépő nem olcsó, bár a friss árakat nem tudom, de négy évvel ezelőtt sem volt kevés. Ez a park is a Viale Europa úton, a város északi részén van. Nem messze innen van egy vidámpark is. Nappal természetesen a tenger biztosítja a fő szórakozási lehetőséget. Némi, pénzért, motorcsónak vontatta nagy gumikarikával szánthatjuk a vizet, de lehet vizibiciklit és kajakot is bérelni. A városon kívül van egy állatkert is, a környéken sok a természetvédelmi terület. Ajánlott kiránduló helyek: Velence, 90 km, Portogruaro, 30 km, Trieszt, 90 km, Grado, 60 km, Caorle, 45 km, Bibione, 6 km.

Közlekedés

Jelentős különbség van a körforgalomnál. Itt nem a körforgalomban közlekedőnek van elsőbbsége, hanem az oda behajtónak. Amikor behajtunk a körforgalomba, nekünk van elsőbbségünk, de amikor egy másik behajtó ághoz érünk, nekünk kell elsőbbséget adni. Ezt az útburkolatra felfestett vonal jelzi, amire fehér háromszögek vannak festve. A sebességhatárokat csak a külföldiek tartják be, csak úgy, mint a záróvonalat. Az olaszok a kettős záróvonalon, ötvenes táblánál, kb százzal előznek. Az autópályán 130, országúton 90, lakott területen 50 a megengedett sebesség. A parkolás sokszor bonyolult feladat az üdülőhelyeken, főleg a hétvégeken, amikor az olaszok is vakációznak. Ahol a parkoló kékkel van felfestve, ott automatából vásárolt jeggyel lehet parkolni, az automata is kék színű. A sárga festésre nem szabad állni, mert ezzel jelzik a mozgássérült parkolót, a tengerparton a mentő parkolót, és a szemetes konténerek helyét. Bliccelni nem érdemes, mert egy rikító zöld mellényes emberke korzózik a kocsik között, és sasolja a lógósokat. A fehér festésnél szabad a pálya, korlát nélkül lehet parkolni. A közbiztonság jó, de nem szabad az utastérben semmit hagyni, nem kell alkalmat kínálni a rosszfiúknak. Mivel Sabbiadoroban van az igazi élet este, oda többször érdemes bemenni. A menet a következő: kocsival a főúton addig kell menni, amíg egy körforgalomnál, ahol egy szökőkút van, nem lehet egyenesen továbbmenni. Itt balra kell fordulni, majd kicsit továbbhaladva a mellékutcákban lehet parkoló helyet keresni. Ez hétköznapon közelebb is sikerül, a hétvégén kissé távolabbra kell menni. Innen már gyalog, irány a korzó. Olaszországban kötelező a zöld mellény, korlátozott látási viszonyok között, vagy éjszaka, ha forgalmi, vagy műszaki okból ki kell szállnia az autóból. A mellényt az autóklubnál lehet megvenni, és a hátsó ablakban, vagy az utastérben, de kéznél kell tartani. A rendőrök a mellény meglétét nem, csak a használatát ellenőrzik. Elvileg annyi darab kell, ahány utas utazik a kocsiban. Ez csak akkor gáz, ha mindenkinek ki kell szállni, és a törvény bősz őre is jelen van.