Elba, Olaszország

(3 szavazat, átlag 4.00 )

Írta: tengerpartok.hu | 2007 február 10

Ha nyakon öntenek a kikötőben egy vödör vízzel, még nem biztos, hogy azonnal megkedveljük az ország népszokásait. Nem csoda, hogy Napóleon is gyorsan megpattant. Egyébként gyönyörű! Elba, Olaszország :)

Ferragosto napján, augusztus 15-én érkeztünk meg Elba szigetére azzal a hatalmas komppal, amely Piombinoból szállítja az utasokat Portoferraioba. Hatalmas jószágok ezek, több száz autóhellyel, nyitott és zárt fedélzettel, büfével. Az út kb. egy órát vesz igénybe, ami nagyon hamar elrepül, mert mi magyarok hajlamosak vagyunk fél órán át ájultan heverni a teraszon az azúrkék tenger puszta látványától :) (Azt még érdemes tudni, hogy kiszálláskor csak a sofőr tartózkodhat az autóban, a többi utasnak külön kell válni tőle, úgyhogy odakint mindenki a hozzátartozóit keresi vadul.)

Ferragosto az olaszok egyik legnagyobb ünnepe, természetesen munkaszüneti nap, így a legtöbben erre a hétre időzítik szabadságukat, és ilyenkor a legnagyobb a tömeg a tengerpartokon. Mária mennybemenetelének évfordulóját nagy mulatozással, egyes városokban felvonulással, és mindenhol hatalmas vacsorákkal ünneplik meg. De erről mit sem tudtunk, mert olasz kísérőnk szokás szerint nem tájékoztatott bennünket előre semmiről… A kikötőben derült ki az is, hogy a társaság, akikhez csatlakozni fogunk, a tengerparton van, a sziget másik végében, így az összes táskánkkal, értékeinkkel rögtön oda kell mennünk. Persze elkezdtünk aggódni, nehogy feltörjék az autót, így arra gondoltunk, hogy kiválogatjuk a legfontosabb dolgainkat, és azokat magunkkal visszük a partra, ahol tudunk rá figyelni. Ekkor jött az üzenet a többiektől, hogy a partra semmit ne vigyünk ki. A „miért” kérdésre csak annyi volt a válasz, hogy „azért, mert Ferragosto van”. Ettől nem lettünk sokkal okosabbak, de arra gondoltunk, hogy biztos lopnak a nagy tömegben. A következő meglepetés akkor ért minket, amikor kiderült, hogy a fizetős parkolóban a kocsikulcsot is ott kell hagyni, mert annyira kevés a hely hogy egymás elé parkolnak az autókkal. Ekkor jött a dilemma, hogy hagyjuk-e ott minden értékünket, vagy az utasítás ellenére vigyünk mindent magunkkal a partra? Végül a bizalmat választottuk a parkolóőrrel szemben, és ráhagytuk minden iratot, készpénzt, digitális fényképezőt, és egy strandtáskával elindultunk a partra. (Mint később kiderült ez a parkolási mód bevett szokás egész Olaszországban, és teljesen biztonságos.)

Ahogy kiléptünk a tengerpartra, azonnal vagy öt ember rohant felénk, mindegyiknek a kezében egy vödör víz, amelynek teljes tartalmát azonnal a fejünkre borították. Én meg csak álltam bambán, a hajamból a napszemüvegemre folyt a sós víz, a nedves ruha rátapadt a testemre, és bánatos szemekkel néztem a csuromvizes törölközőmet és táskámat... Valami olyasmit tudtam csak motyogni, hogy nice welcome :)

Akkor kezdett derengeni hogy nem csak mi vagyunk ártatlan áldozatok, amikor a mögöttem lévőket is hasonló atrocitás érte, és akkor már feltűnt az is, hogy a locsolás közben néhány „buon Ferragosto” felkiáltás is elhangzik, és így már értelmet nyert az a kijelentés is, hogy azért ne vigyünk semmit magunkkal a partra „mert Ferragosto van”. A parton gyakorlatilag minden és mindenki vizes volt, nem lehetett megszáradni 5 percre sem, a száraz ruha és törölköző gondolata pedig csak egy hiú ábránd maradt, de ez láthatóan senkit nem zavart. Később, már itthon láttam egy tv műsort a raiuno-n, gyakorlatilag ez megy az egész országban, vödrök, vízipisztolyok mindenhol, amik még a kamerát sem kímélik :)

Este pedig nagy kerti partiban volt részünk Ferragosto tiszteletére, amit a vendéglátóink szerveztek a házban, amit béreltek. Megterítettek egy hosszú asztalt, bevásároltak, és megfőztek annak a 15 főnek a részére, akikkel az előző napokban barátkoztak össze, így egyszerre több régió is képviseltette magát az estén. Rajtunk kívül természetesen mindenki olasz volt. (A nyaralás egy hete alatt egyébként nemhogy magyarokkal, de külföldiekkel sem találkoztunk sehol.) A menü tűzön sült húsból (ami tűzrakóhely híján egy talicskában készült), rozmaringos krumpliból, és salátákból állt, természetesen jófajta toszkán vörösborral.
Elba legismertebb nevezetessége Napóleon rezidenciája, amit nekünk az egy hét alatt nem sikerült megtekintenünk, így a turistalátványosságokról ismét nem fogok tudni beszámolni Viszont a kompjegy mellé az ember kezébe szoktak nyomni egy mappát is mindenféle prospektusokkal, amiben sok hasznos infó van. A szállásunk Rio nell’Elba mellett volt, ez gyakorlatilag egy kisebb völgy a sziget közepén, a házak pedig úgy épülnek egymás tetejére a városban, mintha minden lakó ugyanazt a képzeletbeli mozivásznat akarna nézni. Mi a város mellett, egy magányos vadászházban laktunk egy nagyobb társasággal.

Nagyon hasznos, ha az embernek van autója, mert érdemes sokat mászkálni, több várost és partszakaszt is megnézni. Az utak meglehetősen kanyargósak, de a magasabb pontokról gyönyörű kilátás nyílik az egész szigetre. A dimbes-dombos zöld táj látványát csak azok a kopár csíkok zavarják meg, amelyekből kivágták a fákat, hogy megállítsák az esetleges erdőtüzek terjedését. Állítólag pár éve az egész sziget leégett és nagyon csúnyán festett.

Partok tekintetében is igen változatos a sziget, van sziklás, kavicsos és homokos tengerpart, hosszú, elnyúló strandok is, vagy kisebb, romantikus öblök. Én az északi és keleti parton kisebb kavicsos öblökben jártam, a kedvenc strandunk viszont a déli parton Cavoli volt. Itt homokos a part, és mindig sokan vannak. A parton lévő büfé teraszáról minden délután 4-től hangos zene szól, amire egy idő után mindenki elkezd táncolni. Olyan a hangulat, mintha az ember egy nagy házibuliban lenne. A strand mellett van néhány étterem is, amik 3 óra után szokás szerint bezárnak, de a büfében elég jó a kínálat szendvicsekből, gyümölcssalátából, jégkásából, stb. Viszont fagyit nem lehet kapni a környéken, csak jégkrémet :(

Elba nagyon népszerű az olaszok körében, így nyáron mindenhol sokan vannak, néha este kisebb dugókba is bele lehet futni, mert ott akkor van csúcsidő, amikor mindenki hazaindul a partról vacsorázni :) A strandok zsúfoltsága ellenére lopással egyszer sem találkoztunk. Állítólag ebből a szempontból elég biztonságos a sziget, hiszen az ottani lakosok száma nagyon kevés, a tolvajok meg nem fognak átkompolni a betevőért. Azért figyelni sosem árt, és a fizetős parkolóban is nagyobb biztonságban van az autó…

A nagyobb városok, mint Portoferraio vagy Capoliveri mind hangulatosak, de az én kedvencem Porto Azzurro volt, a maga kis szűk utcáival és kellemes éttermeivel. Ott ettük azt az isteni finom vacsorát a parton, a La Bella M’Briana nevű éttereben. Árak tekintetében egyébként a sziget nem üt el Olaszország többi részétől.