Róma - Olaszország

"A legtöbb 1 főre jutó diadalív" országa. Nálunk valahogy kevesebbet látni. Múzeum nem lesz. Hosszú hétvége Olaszországban - minden csak kívülről megnézve. Ezért még vissza kell menni. Róma !

Hosszú hétvége Rómában

Még tavaly novemberében gondoltam egyet, hogy a férjemet aki idén töltötte a 40. évét, meglepem a szülinapjára egy római úttal. Szerencsére a húgoméknak is volt kedvük jönni velünk, így sokkal jobb a hangulat. A szállásunkat a Szent István Házba foglaltam le, amit a kalocsai nővérek üzemeltetnek. 
Eljött a nagy nap, április 29. az utazásunk napja. Hajnali vagy inkább éjszaka 2, ébresztő. Sokat nem is tudtunk aludni, az izgalomtól, meg előző este nem voltunk álmosak sem. 3-kor elindultunk a reptérre. Időben oda is értünk, és be csekkoltunk 4-kor. Kicsi pihi. A repülő menet rendszerint 6kor fel is szállt. Világos volt, így minden láttunk Budapestből, amit lehetett. A pilóta német volt, és tiszta Schumi stílussal vezette a gépet. Ezt főként a kanyaroknál, és a landolásnál éreztük. Ciampino repülőtérre fél 8 körül meg is érkeztünk. Nagyon tetszett, hogy olyan kicsi. Átsétáltunk a csomagjainkhoz. Az olaszok meglepő gyorsan kiadták. Még itthon a nővérektől rendeltem taxit, és az várt bennünket a repülőtéren. 20 perc alatt beértünk Rómába. A szállásunk Róma „rózsadombja” negyedében volt. Minden zöld, tele narancs és pálmafákkal. Megkaptuk a nővértől az eligazítást, akkor kissé bonyolultnak tűnt. 9 óra gondoltunk egyet, hogy elindulunk felfedezni Róma szépségeit. Lementünk Via Virginia Agnelli útra,  onnan indult a 44 busz, ami bevitt Róma belvárosába. Leszálltunk a Victor Emánuel emlékműnél. Nekem nagyon tetszett, bár a rómaiak habostortának, gépírónak is nevezik. Ez az épület teljesen márványból épült, és Olaszország első királyának emlékére állították aki 1878. január 9-én halt meg. Az emlékmű akkoriban kb. 9 millió lírába került. A belsejében különféle kiállítások találhatóak, és ingyenes a belépés.

Elindultunk a Colosseum felé, a Forum mellett, amit úgy gondoltunk, hogy visszafelé fogunk megnézni. A Colosseumnál fél órás várakozás után végre bejutottunk. Az ókori falak között leültünk, és meguzsonnáztunk. Közben szívtuk magunkba a történelemmel átitatott levegőt. A Colosseum római építészet fénykorának dicsőségét mutatja be nekünk, és a mai Róma névjegye. Ez volt az első nem vándorszínészek számára kialakított kőszínház. Titus avatta fel i.sz. 70-ben. A történeti feljegyzések  szerint 100 napon át ünnepelték. 55 ezer nézőt volt képes befogadni, és 80 bejárat biztosította ennek a hatalmas tömegnek rendezett áramlását. A Colosseum nevet  a középkorban kapta emlékezve, hogy Nero hatalmas szobra a colossus itt állt mellette.
A Colosseumból gyönyörű rálátás van Constantinus diadalívére. A diadalívet 315-ben avatták fel annak a győzedelemnek emlékére, amelyet Maxentitus fölött aratott a Pons Milvius mellett. 

 A diadalív háromnyílású, és 25 m magas. Mindhárom nyílását numidiai márvány borítja.  A domborműveinek egyikét se faragták ennek a diadalívnek a számára, a szobrok és a díszítmények korábbi emlékművekről Traianus és Marcus Aurelius fórumairól kerültek ide.

Nagyon élveztem, hogy itt lehetek, és szinte végig simítottam a Colosseumot a kezemmel, de sajnos eltelt a rá szánt időnk. Így továbbindultunk a Forum Romanum felé. A Forum Romanum évszázadokon át volt Róma közéletének gyűjtőpontja. 

 A Titus dialadalíve alatt lépünk be a Forum területére, de már itt lehet látni a Capitolium dombját. A Forumról nem szeretnék részletesen írni, rengeteg lelet található itt. Ami nekem tetszett az Antonius és felesége Faustina templomából fennmaradt előcsarnok. Márványból faragott 17 m magas oszlopai lenyűgöző látvány. 

 Ennyire jó állapotban maradt fent, az annak köszönhető, hogy keresztény templommá alakították át. A másik a nagy fogadalmi felirat. Septimus Serverus diadalíve után lépcső vezetett fel a Capitoliumhoz. A diadalíven a felírat megörökíti a császár és két fia által a partheusok fölött kivívott győzelmének emlékét. 

A Capitolium mellett található a híres farkas aki Romulust és Remust szoptatja akik Róma alapítói voltak. Természetesen az eredeti bronz szobor a Museo Capitolinoban található. A Campidoglio terét

Michelangelo tervezte. A tér közepén található Marcus Aurelius lovas szobra, ami méreteit tekintve csodálatos. Majd  lépcső vezet le a Piazza Venezia térre. Itt egy kicsit megpihentünk. Látjuk, hogy  a másik oldalon fagyizó van. Összeszedtük az erőnket, és átsétáltunk. Megérte. Az olasz fagyi mindig is a kedvenceim között volt, de ez nem csak, hogy finom hanem jól is esik. Még egy kicsit bámészkodunk, gyönyörködünk az emlékműben. Megjött a 44 busz és visszamegyünk a szállásra. A szállás közelében van egy szupermarket még nyitva van, megvesszük a vacsira valót, mert étterembe már nincs energiánk beülni. Zuhanyzás, után vacsi, hosszú beszélgetés, egy üveg finom vörös bor mellett,a széles mediterrán erkélyen,  és az események átbeszélése, és a holnapi napot tervezzük. Este 10 kor lefekszünk. Szinte rögtön elaludtam, kellemes friss levegő jött be az ablakon.

Másnap reggel 7kor kelés, gyorsan lemegyünk reggelizni. Sajnos eléggé borús az idő, de elindulunk a 870 busszal ami a Vatikánhoz vitt bennünket. Leszállunk és elindulunk az Angyalvárhoz. Csodálatos épület, de sajnos nem volt nyitva, így belülről nem volt lehetőségünk megnézni. Elsétálunk akkor  a Vatikánhoz. Az út felénél, mintha dézsából kezdenék önteni a vizet ránk annyira esik. Ráadásul megtisztelt bennünket egy sirály is. Még jó, hogy esernyő alatt voltunk. Hosszú sorokat találtunk az eső ellenére is. A térre bementünk megnéztük. Nagyon szép, de maga a Vatikán kimaradt, nem volt kedvünk ázni, és kivárni a sorunkat. Gondoltuk elindulunk a Trevi-kúthoz. Felültünk a 62 buszra, és mivel eléggé el áztunk, és, volt ülő hely is, gondoltuk egy kicsit itt megpihenünk.  Levetkőztünk, és hozzá láttunk megebédelni a buszon. Közben a város ezen részét is megnéztük. Élveztük a város hangulatát. Szerencsékre az eső is tovább állt. Leszálltunk a buszról és a szűk utcán ahogy mentünk a kúthoz, már lehetett hallani a víz dallamát. Csodálatos volt. Maga a kút az lenyűgöző látvány. Niccolo Salvi tervei alapján 1735-ben kezdtek hozzá a kút építéséhez. A Trevi-kút számomra olyan volt, mint egy mesevilág.

 Ráadásul még legenda is társul az érzéshez. Ha a kútba egy pénzdarabot beledobunk, a kútnak ajándékozzuk, a kút ezért szerencsét hoz, és ez garantálja a visszatérést az örök városba. A kút mellett van egy jó fagyizó ajánlani tudom, és a tikkasztó melegbe jó is esik egy kis hideg fagyi. 

Utunkat tovább folytatjuk a spanyollépcsőhöz. Térkép segítségével a kis utcákon át eljutunk a spanyollépcsőig. Tele színpompás virágokkal, gyönyörű. Muszáj leülni a többi turista és római közé, és élvezni a pillanatot. A Piazza di Spagna jelenlegi képe 4 évszázad alatt alakult ki. A Trinitá dei Monti temploma uralkodik a tér fölött. Sajnos a templomba belépni nem tudtunk, de a mellette lévő lépcsőkről, gyönyörű kilátás van Rómára. Van itt egy híres hajó alakú kút is a Barcaccia, aminek a vize tán iható mi nem próbáltuk ki. A Via Condotti úton megyünk tovább a Patheon felé. Ez az utca Róma divat utcája. Pantheon  2000 éve trónol az örök város történelmi központjában. Ez a legjobb állapotban fent maradt ókori emlékmű. A Patheon az ókorban minden istenség kultuszát szolgálta, a kereszténység idején is templom maradt. A kupolájának átmérője 43 m, amely azonos az épület magasságával. 

 Az arányok megfelelése , amely mintegy a gömb tökéletességét idézi. A kupolája 9 m kör alakú nyílással teszi csodálatossá, a belső harmóniát.  Innen átsétáltunk a Piazza Navora térre. 3 csodálatos szökőkúttal rendelkezik ez az ovális tér.  Sajnos az obeliszk  alatti szökőkút  felújítás alatt volt, így azt sajnos nem láttuk. A tér az ókorban Domitianus stadion volt, és mai napig a környező házak ezt a vonalvezetést meghagyták. Nagyon emlékeztet a szökőkutak és az obeliszk elrendezése  párizsi concorde térre. 

 A Piazza Navona sok apró szűk utcácskát von maga köré. Itt igazi olasz hangulatú tavernák találhatók, családias romantikus hangulattal. Mi is megálltunk egy kora délutáni ebédre. Nagyon finom volt, a férjem pizzát rendelt, én pedig carbonarat. Így megtudtuk kóstolni kétféle olasz ételt. Nagyszerű kimért bort is lehetett rendelni. Érdemes megállni, és élvezni a történelmi Rómát. Kisétáltunk  a 62 buszhoz, majd a 870essel  visszaértünk a szállásra. Ismét fáradtan ágyba zuhantunk.

A 3. nap reggel is 7 órai keléssel indult, és reggeli. Mivel május 1.  van a nővérek felhívták a figyelmünket, hogy a buszok délután 2-5 között nem fognak majd járni. Ma az Ostia Anticát vettük célba, és a tengert. A 31 busszal elmentünk a Magliana metró megállóig, majd ott átszálltunk a Lidora. Sajnos elég koszos volt mint a metró, mint a lido.
Ostia, Róma kikötője volt, és i. sz előtt a 4. században alapították. A 2. szászadra a lakosainak száma elérte az 50000-et. A romterület kitűnő állapotba megmaradt, sokan Pompei riválisát látják benne. 

Az ásatások a mai napig folynak. Hihetetlen nagy területen fekszik, tele van a park római fenyőkkel, pálmafákkal. Az egész csodálatos. Szép délelőttöt töltöttünk el. Innen tovább mentünk a Lidoval a Fusano megállóig, a tengerhez. Ahogy kiléptünk a megállóból, már érezni lehetett a tenger illatát. A partra nem egyszerű a lejutása, el van kerítve. Szerencsére egy vendéglátó egység nyitva volt, itt letudtunk menni. Megdöbbenésünkre fürödtek a tengerben az olaszok. Nekünk se kellet sok lerúgtuk a papucsot, és térdig gázoltunk a tengerbe. Tényleg nem volt olyan hideg. A homok itt is fekete ha vizes, mint Bibionéba.  Kb. 1 órát töltöttünk itt, és indultunk vissza Rómába. Még megakartuk nézni az igazság száját, és a  Circus Maximust. A metróval a Circus Maximus megállóig mentünk. Rómával kapcsolatosan egyetlen egy csalódás ért, a Circus Maximus. Tulajdonképpen ez egy fűves pálya, sajnos csak a pálya méretei adják vissza, hogy itt egy  150ezer embert is befogadó stadion volt, romok nem maradtak belőle. Innen tovább indultunk az igazság szája felé. Nekem ez a legenda tetszik  a legjobban. Ez egy folyamistenséget ábrázoló nagy kerek kőlap, amelyhez a legenda a következő, hogy ha egy hazug ember teszi a nagy kőszájba a kezét, azt leharapja. Sajnos itt is sor volt, szerintem azok az emberek itt töltötték el az időt akik szintén a buszra vártak. Tényleg nem jártak a buszok május 1 délutánján. Gondoltunk egyet, felsétáltunk ismét a Victor Emánuelhez, és ott vártuk, hogy mikor jön a 44 buszunk. Az ottani forgalomirányító semmilyen nyelven nem beszélt, de legalább elmutogatta, hogy 1 órát kell csak várni. Leültünk a parkba, és az eltelt 3 napot gondoltuk át, még Róma hangulatát élveztük utoljára. Jött a busz vissza a szállásra, és utána elmentünk még búcsú vacsizásra. Ismét pizza van rendelve, de most ravioli van hozzá, és olyan finom bor, amit még talán eddig Olaszországban nem ittam. Este még utoljára ki ültünk a szép erkélyünkre, a belvárosra ráláttunk, és csodálatos tűzijátékba volt még részünk.

Az elutazás napja, már csak az összepakolással indult. A húgiék maradt még 2 napot, ők reggeli után Trivoliba indultak tovább. Fél 11 kor jött a taxi, és elindultunk a repülőtérre. Fél órás késés után felszállt a gépünk, és negyed 4kor már Budapesten voltunk.
Csodálatos 3 napunk volt Rómában az örök városban. Tervben van a visszautazás egyszer, hisz a Trevi-kútba mi is dobtunk pénzt, és  a másik ok, hogy a 3 napba egy múzeum se fért bele.

KRISZTA