| 2007 november 26
Ennyi idő után már azt hittük, nagy meglepetés már nem érhet. Pedig de. 9000 km, 40 éves motorral. Oroszországban. Bemutatjuk Gábor és Csaba Pekingre felkészítő edzését. 1.rész
Ötkarikás túra - Athén motorral
Négy paksi jóbarát elhatározta, hogy öreg, de jól felkészített motorjaikkal elutaznak Athénbe az olimpiai játékokra, és szurkolnak a magyar sportolóknak, elsősorban a judosoknak. Treszl Gábor és Braun Ákos a közös oldalkocsis 1967-es Pannónia T5-tel, Vörös Csaba az 1962-es Pannónia T1-ével, Kiszli András az 1978-es MZ TS-ével vágott neki az útnak.
Az indulást követően Szegedre motoroztunk, ahol is utoljára megszálltunk a nagy út előtt. Szeged felé jelentkezett az első műszaki probléma. Az oldalkocsis T5-ös első fékbowdenjének szakadása után elveszítettük a fékkulcs dióját. 
Ami persze nem szerepelt a magunkkal vitt nagy mennyiségű tartalék alkatrész között. Pedig ilyen hosszú útra nem mehetünk csak hátsó fékkel! A magyar-szerb határon várakozó szegedi kamionos segített, és telefonon a fiával hozatta is az elveszett alkatrészt. „Mi Pannóniások tartsunk össze!”-mondta. Köszönjük neki! Estére egy szerb benzinkút füvén sátoroztunk, jóval magunk mögött hagyva már Belgrádot. Másnap ismét a szerb autópálya széles aszfaltján robogtunk, jellemzően 65-70 km/h utazósebességgel. Az oldalkocsis motor nagyon meg volt pakolva csomagjainkkal, csak lassan gyorsult fel a gép, az emelkedők pedig hamar visszakapcsolásra késztették a vezetőt. Ákos és én felváltva ültünk a vezető ülésen, és ha elfáradtunk, csak cserélni kellett és máris lehetett szunyókálni az oldalkocsiban. A mellettünk elhaladó kamionok, és a még itt-ott fetűnő magyar rendszámú autók üdvözlő kürtjelzései azonban gyakran riasztották fel az oldalkocsiban bóbiskolót. Nis városát elhagyva Andris MZ-jével nagy baj történt. A motor teljesítménye lecsökkent, és a blokk vészjósló hangokat hallatott. A henger lehúzása után világossá vált, hogy a gyűrű stiftek ki voltak esve helyükről, a hajtókar alsó tűgörgő kosara pedig összetört. Egy közeli benzinkúton könnyen sikerült segítséget hívni a benzinkutas segítségével, aki maga is motoros volt. Szerelők érkeztek, elvitték a motort, s másnap reggel már ott is voltak sátraink előtt a megjavított TS-sel. Nagy örömmel folytathattuk tehát utunkat Szófia felé. Macedóniát kikerülve Bulgárián át utaztunk, melynek oka az országba való belépéshez szükséges vízumunk hiánya volt. Aznap délután nagy zuhé kapott el bennünket, előle a hegyeken átbújó alagutak egyikében találtunk menedéket. 
A szerb-bulgár határon érdeklődő kamionosok és határőrök gyűrűje vette körül a Pannóniákat, találgatva azok típusát. „Jawa, Jawa?”-kérdezgették. „Nem, Pannónia!”-mondtuk a benzintank matricájára és a váznyaktáblára mutatva. Utunk során a határőrök, rendőrök mindannyian látható rokonszenvvel kezeltek bennünket, mosolyogva, alaposan megvizslatva öreg motorjainkat engedtek tovább utunkra. Athéni úticélunk hallatán mindannyian felhúzott szemöldökkel, nevetve kívántak jó utat. Görögországban nem mindegyik motoros viselt bukósisakot, ezt látva mi is fedetlen fővel élveztük tovább a szabadságot. Az öreg Pannóniák és az MZ gond nélkül rótták tovább a km-eket. Azonban a nagy hőségben a forró aszfalton gyakran hevültek fel a gépek aggasztó mértékig, amit a gyújtás levétele utáni önrobbanás jelzett. Ezért a déli órákban a motorozás helyett a tengerben való fürdőzést választottuk. Megérkezésünk előtti éjszakát kényszerűségből egy út menti olajfa ligetben töltöttük, ugyanis az MZ villamos hiba miatt megállt. A rendkívül forgalmas útról mielőbb le kellett húzódnunk, hiszen a sötétben a Pannóniák világítása sem volt olyan meggyőző fényerejű. 6 napi motorozást követően végre elértük Athént, ahol rendkívül izgalmas és érdekes 10 napot töltöttünk. A városban szinte minden az olimpia körül forgott, az úttesten külön olimpiai sávot jelöltek ki. Ebben a sávban a sportolókat szállító buszokon kívül más nem közlekedett. Egy alkalommal mikor a magyar zászlót Nagy Tímea aranya után büszkén lobogtatva ráhajtottunk az ötkarikás forgalmi sávra egy motoros rendőr nyomban letessékelt minket róla. „Pannónia ide vagy oda, mindent azért nekünk sem szabad!”-nevettünk. A város lendületes forgalmában, ahol az autósok gyakran hagyták figyelmen kívül a közlekedési lámpák piros jelzését, öreg motorjaink megállták a helyüket, nyergükben tovább fürdőztünk a népszerűségben. 
A tengerparti magyar sporttáborban boldogan koccintottunk a péceli csapattal, akik Robur kisbuszukkal érkeztek szurkolni. Ők ígéretük szerint a járgánnyal elutaznak a következő olimpiára is, ami mint tudjuk nem a szomszédban lesz. Judos barátaink sikertelen olimpiai szereplése azonban nem szegte a Pancsik és az MZ kedvét. Athéni tartózkodásunk alatt végig megbízhatóan működtek a motorok, s ha az oldalkocsis T5-öst rúgásra nem is mindig, azonban tolásra minden alkalommal indulásra lehetett késztetni. Hazafelé nyugat felé végigmotoroztunk a Peloponészosz szigetén, s a csodálatos rioi hídon keltünk át a Korintoszi-öblön. Ez után következett egy igazi hegyvidéki szakasz, ezen is átverekedtük magunkat és Lamianál rátértünk az autópályára, melyen idefelé érkeztünk. Egy 200 km-es kitérővel ellátogattunk a csodálatos Meteora kolostorokhoz, majd végleg Magyarország felé vettük az irányt. Bulgáriában a T5-ösnek csúszni kezdett a kuplungja, s a nap végén egy benzinkúton a 4 db lamella cseréjével orvosoltuk a hibát. Az utángyártott lamellák puhább és lazább szerkezetű parafája keveset bírt ki, minősége gyengének bizonyult. A Pannóniák dugattyúja, mely szintén kisipari, azonban gond nélkül bírta a strapát, igaz a nyolc százados illesztés úgy tűnik kellett a sikerhez. Indulás előtt nem sokkal hónoltattunk a hengeren még három századot, ugyanis öt százados illesztéssel még rendszeresen megszorult a dugattyú, pedig addigra mentünk már 4000 km-t vele. Hazafelé egy szerbiai benzinkúton ottfelejtettem a táskámat, melyben útlevelem, pénzem, telefonom is benne volt. Nagy volt az ijedség, azonban a benzinkút szerb személyzete megtalálta és becsülettel megőrizte érkezésemig a táskát. A magyar határ közelében útbaigazítást kértünk egy helyi zöldséges fiútól, aki alaposan végigmérve a megpakolt T5-öst ízes tájszólással a következőt mondta: ” Mén ez még?” Átérve a határon ránk esteledett, ezért még egy utolsót sátoroztunk egy kis falu határában, aztán másnap délelőtt hazatértünk Paksra.
Jelen túránk alkalmával néhány tíz km híján 5000 km-tettünk meg. A Pannóniák 4,5 l/100 km-es fogyasztásukkal kellemes csalódást okoztak. Oldalkocsis T5-ösünk, és a szóló T1-esünk apróbb javításokkal ugyan, de végig megbízhatóan működött. Az MZ gépműhelyt igénylő meghibásodását pedig a nemzeti hovatartozást figyelmen kívül hagyó motorosok közti összetartásnak köszönhetően hamar sikerült elhárítani. Nagyszerűen sikerült túránk ismét rámutat a hajdan gyártott magyar motorkerékpár érdemeire, szeretünk és tisztelünk téged, PANNÓNIA!
Treszl Gábor
Térkép
RSS-csatorna hozzászólásai
lényegében csak hn..