| 2007 december 11
Lehetne az írásnak "Szomjas utazó" is a címe. De csak lehetne, mert Péterék a 10. nap pl. egy kortyot sem ittak, így ezt a címet elbénázták. Csak erős idegzetűeknek ajánljuk, de nekik nagyon! :) Kína...
Oroszország, Kína, Tajvan és az Egyesült Államok 3.rész
Mindenhol 8-10 sávos utak vannak, s zöld lámpa semmit sem ér, mivel max. a feléig lehet eljutni. Ezt onnan tudom, hogy megpróbáltunk átmenni, s majdnem elütöttek minket. Az emberek folyamatosan mennek át az úton, s mindig megállnak a csíkokon. Az autók mellettük max. lelassítanak, de nem állnak meg. Mi azt hittük; s úgy kellett visszaugrani, mert a busz nem állt meg. A kresz itt nem számít, az autóknak van elsőbbsége.
Legyalogoltunk a Temple of Heavenhez kb. 2 óra alatt: ide is van belépő. Mi csak a parkba mentünk be, ez 15 yuan volt fejenként. Első dolgunk volt lefeküdni a fűbe az árnyékba. Legalább fél órát döglöttünk ott, mivel a levegő annyira rossz, hogy teljesen kifáradtunk. Hamar letudtuk a maradék részt, volt itt rózsa-kert, templom, miegymás. Mivel erőnk nem volt, körbekérdezősködtünk a buszokról, s meg is találtuk a megfelelő 120-ast. 1 yuan (25 ft) volt a jegy. Itt is két ember dolgozott a buszon, meg néhány megállóban plusz alkalmazottak tartották a táblát, jelezve hogy melyik busz fog ott megállni. Eszméletlen.
Egy óra alatt vissza is értünk a szállásra, s végre beköltözhettünk! Ilyen jól még nem esett a fürdés és a szállás is jó (596 yuan három éjszakára két főnek). Végre összeszedhettük magunkat. Ez az udvar a szállásunkon:
Öt előtt elrohantunk a Bank of China-ba. Bementünk, s semmi sem volt kiírva angolul. Amúgy a városban majdnem minden ki van írva, meg sokan beszélik is a nyelvet. Szerencsére az egyik alkalmazott észrevette tehetetlenségünket, s segített számot húzni, majd leültünk várni. Ki kellett tölteni vagy 10 papírt, legalább fél óráig tartott amíg sikerült átváltani a 200USD-t. Hát, mégiscsak kommunizmus vagy mi.
Kipróbáltunk pár helyi kaját, majd megbeszéltük a lányokkal (akikkel a vonaton ismerkedtünk meg) egy találkát, hogy véglegesítsük a Kínai Nagyfalas túrát. Sokan ajánlottak különböző lehetőségeket, de a legjobb ha 4 ember bérel egy taxit, aki elvisz azokra a helyekre ahova az ember akarja, s jóval olcsóbb és gyorsabb, mint a szervezett út. A metrójegyért sorba állva ismertük meg a kínai nép jellegzetes szokását: tolakodás. Mindenhol, mindenkor legázolják az embert.
Este elmentünk a Silk Market-be. Ez a piacok netovábbja, 5 emeleten keresztül kis bódékban árulják a ruhát, ajándéktárgyakat, elektronikai cikkeket s mindent, amit ellehet képzelni. Az elején csak nézegettünk, aztán belevetettük magunkat. Vettünk két sapkát, darabját 150-ért kínálták, végül is 22-ért kaptuk meg mindkettőt.
Kedvesek voltak az emberek, jó érzés volt ott lenni. Minden bóvli, a hamis telefonon, ruhákon keresztül a hamis golfütőkig minden. Volt rubikkocka, sikerült kiraknom, s örvendezve újságoltam, hogy én Magyarországról származom. Utána még mászkáltunk kicsit, s csomóan leszólítottak minket, csak a beszélgetés végett. Nagyon pozitív hely volt számomra, szívesen visszamennék, feltöltődik tőle az ember, s sok a gyökér nyugati turista. Este sörrel zártunk, megint.
Peking, 2.nap
A mai nap elég drágára sikerült, de sok mindent láttunk. Reggel 6.14-kor szólalt meg az ébresztő. A Kínai Nagy Fal érintésével a Nyári Palotáig tartó utunk 220 yuan volt fejenként. Összesen két óra alatt tettük meg az utat, mely 70 km volt, de az élmény felejthetetlen. Én ültem elől. A kedves sofőr nem beszélt angolul, tehát a kínos kényszerbeszélgetéseket ezzel le is tudtuk. Amúgy meg előre le volt szervezve minden, szóval nem volt semmi gond. Vagyis lett: a csákó nem tudta, merre kell menni. Többször eltévedtünk, végül jött egy haverja, aki elvezetett minket.
KÖZLEKEDÉS: Eszméletlen, és alulmúlhatatlan. Nem a nálunk (vagy bárhol a világon) megszokott kresz szabályokat alkalmazzák. Először is mindenhol van biciklisáv, amely ugyanolyan széles, mint egy rendes sáv. Ott mennek a biciklisek, motoros csettegők és mindenféle egyéb jármű. Ezek nem foglalkoznak a lámpákkal, csak mennek amerre látnak. A pirosnál (mint Amerikában) mindenki simán jobbra fordul. 3-4 sávos utak vannak, s sok esetben nincs is felfestve semmi. Éppen ebből kifolyólag, ahol van azzal inkább nem is foglalkoznak, hanem annyian mennek egymás mellett ahányan elférnek. Ez jelenthet négy autót három sávban. Annak van elsőbbsége, akinek előbbre van az orra, s nem annak aki a másik sávban. Simán átrakják egyik sávból s másikba, akkor is ha csúcsforgalom van, és tele az út autókkal. Általában nem indexelnek, de a piroson nem mennek át. Vezetésüket egyértelműen a tolakodás jellemzi. Egyszer, mikor balra akartunk fordulni, a sofőr csak megindult, gondolván a szembejövő autók úgyis lassítanak. Özönlik a forgalom, folyamatosan, és csak kisebb manővereket tesznek. Rengeteg az autó, de nagyon dinamikus és hömpölygő az áradat. Egy balesetet se láttunk! Volt még pár alkalom, amikor eléggé beszartunk. Balról és jobbról is előzgetnek, dudálnak inkább fékezés helyett, néha feltűnik 1-2 autó a forgalommal szemben, de ők is szépen nyugodtan haladnak. A mi sofőrünk 40 és 100 között folyamatosan ötösben ment, s úgy állt neki előzni hatvannál, hogy még jöttek is szembe. De ez őt nem zavarta, mert úgyis lehúzódik majd a szembe jövő. Magyarul a sávokat a forgalom függvényében használják. A taxizás közben egyre jobbnak láttam a forgalmat. Bár máshogy működik, mint amit megszoktam, de a több millió autó dinamikusan halad.
9.45-re értünk a Kínai Nagyfalhoz, a „Mi Tian Yu” részhez. Ez a három turista-hely egyike. Szép és kihagyhatatlan.
Felfelé lépcsőn mentünk, aztán csináltunk csomó képet, majd pedig végigmentünk egy pöpec szakaszon. Nagyon szép volt, de meleg.
Összesen egy órát töltöttünk fent, majd pedig bobbal jöttünk le, 40 yuanért.
Délben másfél órás taxizással átjutottunk a Nyári Palotához. 30 yuan volt a belépő, de ettől is hamar lefáradtunk- a fő nevezetességeket azonban láttuk. Nem volt rossz, volt pár érdekes dolog, de túl sok volt a turista. Meg se közelíti a Falat. 2-3 órát voltunk ott. Érdemes alkudni, olcsó dolgoknál (5-10 yuan) 50%-ot, taxinál (30-40 yuan) 30%-ot, ruháknál simán 70-80%-ot (150-200 yuan) le lehet faragni az eredeti árból.
Megfürödtünk, aztán elmentünk a városba kajálni. Egy elegáns, kínai éttermet választottunk, ahol ültetés is volt. Azt hittük drága lesz, kértünk fejenként egy tál rizst meg középre két nagy tál kaját, melyen négyen osztoztunk. Az egyik csirke volt, a másik rák. Persze csak pálcikát adtak, azzal kellett zabálni. Enni ezekkel nem is lehet, csak lapátolni a kaját. Végül is fejenként 21 yuanre jött ki a végösszeg, mely nevetségesen kevés. Ezután következett egy újabb helyi nevezetesség, egy helyi kocsma. A sör 3 yuan volt, mely hat decis, s állat finom. Gyártási dátumként a sörön mai nap 00.02 perc szerepelt.
A főbb utakról egyből nyílnak a kis sikátorok, ebben élnek a pekingiek. 1-2 méter szélesek az utak, pörög az élet, és biztonságos. Ezt élveztük a legjobban, s iszonyat olcsó minden.
A város másik része amúgy tele van felhőkarcolókkal, autópályákkal, s a Nyári Palotában lévő kilátóból elénk-tárulkozó kép alapján még New Yorknál is több felhőkarcoló van. A lakóházak is minimum 20 emeletesek.
Peking, 3.nap
Az eddigi hajtás után úgy döntöttünk, hogy pihenésre, nézegetésre szánjuk a mai napot. Ennek függvényében délig aludtunk, s frissült erővel vágtunk neki a turistalátványosságokat mellőző útvonalnak. A metró körgyűrűn belül lakunk, s a központ felé indultunk el. Célunk a város közepén található Zhong Hai és Nan Hai tavak voltak, de ezek is körbe voltak kerítve, szóval kihagytuk őket. Elmentünk hát Xidan Beidaijebe. Ez a város legjobb bevásárló utcája.
Itt nem találtunk külföldieket, csak pörgő fiatalokat. Az emberek elegánsak, és különlegesek. Nyugatiasan öltözködnek, de mégis megőrzik az önállóságaikat, különlegességüket. Nincsen semmilyen trend, nagyon változatosak. Sokan viselnek sportcipőt, hosszú csíkos zoknival, vagy harisnyával, ehhez kisgatyót, vagy szoknyát. Lényeg hogy még él a keleti kultúra.
Amúgy az úton végig bevásárló központok vannak, felfele 6-8 emelet, s lefele is 1-2. Nem véletlen mondtuk mindenre a ’90-es években, hogy „kínai minőség”, meg „made in Kína”. Mindent hamisítanak. Autót, telefont, ruhát, műszaki cikket, de még az élelmiszert is. A túlfoglalkoztatás itt is megjelent. Bementünk egy telefonboltba, ahol kb. 100 különböző telefon volt, s ehhez 50 eladó. A másik boltban állandóan jött utánunk két eladó, de sok helyen annyi az alkalmazott, mint a vevő. Ja és hallottuk a híres „dragostai din tei” román sláger kínai verzióját. Sok humoros reklám van:
 |
 |
Eddigre már megjött a bátorságunk, s kipróbáltunk sok mindent. Vegyük ezeket sorra:
-egy csirkedarab fel volt tűzve egy pálcikára. Ezt mi csirkefagyinak neveztük el, darabja 1,5 yuan,
-egy nagyobb rúdon több csirkefalat volt felhúzva, ez nem volt olyan jó, de ez is csak 2,5 yuan volt, s sokkal nagyobb és fűszeresebb,
-ez volt a legfinomabb, darabja 1,5 yuanért: hús és hagymatöltetű lángos tekercs. Isteni,
-dumping, mely egy húsgombócot tartalmazó tésztacsómó 1 yuanért,
-a boltban még vettünk vizet, meg én ittam egy milktea-t.
Összesen ezekre a kajákra 40 yuant költöttünk, mely 1000 forintot jelent. Két főnek… vicces.
Este megint mozgásba lendültünk, s néztünk egy jó helyet a főút mentén, ahol 4 yuanért ittuk a sört. Itt már abszolút nem beszéltek angolul.
 |
 |
A motelba taxival mentünk haza, a 20 perces út 20 yuanbe került, mely 500 forint :) . Még bementem a Quickbe, s vettem egy sört, melynek a tetejét egy zsákutcában az egyik ház falán törtük le. 
Az építkezések furcsa módon folynak: nem egy házat építenek, hanem egy lakótelepet. Még a vonatról láttunk egy építkezést, ahol kb. 60-80 db húszemeletes házat építettek egyszerre, s az egész ki volt világítva. Éjszaka haladtunk el mellette, elég kísérteties volt.
Peking – Hong Kong vonatút
Felcuccoltunk, elhagytuk a szállást, s útra keltünk. Következő városunk Hong Kong, melyhez 24 órát utazunk, közel 2000 kilométert. A Beijng West Railway Station akkora, mint az összes pesti állomás együtt.
Kis keresgélés után meg is találtuk az irányt, átvilágították a táskáinkat vagy négyszer, s a vámvizsgálat után kiléptünk a peronra. A hely szépen nézett ki, tele turistával. A vonat hasonló az oroszhoz, csak hat ágy van egy fülkében. Azonban nem lett szobatársunk, így kellemesen telt az út. A vonat teljesen modern, és tiszta. Az indulás után kaptunk forró vizet, az ágyak picik de kényelmesek. Az alkalmazottak ki vannak öltözve, s több van a kelleténél. Este 10-kor aludtunk el, ez az első nap, amikor nem ittunk semmit :) !
Az utazás összes része itt: www.tengerpartok.hu/world/peter_matai.php
Térkép
RSS-csatorna hozzászólásai
lényegében csak hn..