Világkörüli út 7. rész

(6 szavazat, átlag 4.83 )

Írta: tengerpartok.hu | 2008 február 05

Visszamehetünk a Római Birodalomba, a gladiátorok világában találhatjuk magunkat, vagy éppen Velencében gondolázhatunk. Évről évre újabb hoteleket húznak fel, s építik át a régieket. A szórakozási lehetőségeknek itt tényleg csak a pénz szab határt, s mivel nem voltunk annyira eleresztve, nem repkedtünk helikopterrel, majd ugrottunk ki ejtőernyővel. Inkább csak tátottuk a szánkat ebben a mesevilágban. Világkörüli út 7. rész

Nyaralás California-ban: Sivatagi túra

Bepakoltunk, hát úgy néztünk ki mint valami vásári árusok. Aztán uzsgyi. Felmentünk a 15-ös útra, majd megindultunk a sivatag felé. Az utak néha egyhangúak voltak:

Kicsit megcsúsztunk, mert megálltunk kajálni, meg többször tankolni. Ennek ellenére elértünk a mai célunkhoz Death Valley-be, mely a legszárazabb és legforróbb amerikai nemzeti park. Az egész akkora, mint 3 magyarországi megye. Itt található az Egyesült Államok legmélyebb pontja 86 méterrel a tengerszint alatt (Badwater). Itt egy kép a nyári csapatunkról (Peti, Ildi, Tomi, Sziszi):

Régebben itt egy nagy tó volt, de kiszáradt. Innen is az elnevezés. Az autó hőmérője 113 Fahrenheitet mutatott, mely közel 45 fok. Emellett fújt a szél is, mely olyan volt mintha egy hatalmas hajszárítót tartanának az emberhez. Ja és a csúszás miatt ez már délután 4-5 körül volt. Kibírhatatlan, ezért vissza a kocsiba, megtekintettünk még pár helyet, s megindultunk a mai másik célunk felé: megnézni a naplementét. Az égbolt ezernyi színben pompázott, a látvány csodálatos volt. Ekkor már autókkal nem is nagyon találkoztunk, hát nem a legbarátságosabb környék, az biztos. Aztán még felmentünk arra a hegyre, ahonnan az egész tájat látni, de már besötétedett, így csak a szél várt minket. Death Valley lezárva, indul a szállásvadászat. Ezzel csak egy baj van, hogy a sivatag közepén vagyunk, s emberi életnek nyoma sincs. Jött az ötlet, menjünk át Nevada-ba, ott vannak városok, meg hát Las Vegas is. Nem tudom mennyire szeretitek a horror filmeket, de én igen, s az összes eszembe jutott az út során, s már elképzeltem melyik őrült gyilkos hogy fog minket szétszedni. Ja és találtunk egy „rövidítő” utat, mely átvág a hegyen, s megspórolunk vele 1-2 órás autózást. A táblát valaki kézzel készítette. Szerencsére nem ölt meg minket senki, s vissza is értünk újra a civilizációba, ahonnan márcsak 2 órára volt Vegas. Szóval nekivágtunk, s megérte. A várost északnyugatról közelítettük meg, s a hegyről lecsorogva a Strip éjszakai fényei tűntek fel. Ide is eljutottunk. Már másodszor. A mai nap 700 kilométert jöttünk.

Las Vegas

Megérkezés

A késői érkezés miatt nem akartunk szállásra költeni, s egy kisebb vita után a kaszinók felé vettük az irányt. Párat végigjártunk, majd a Hooters-ben kötöttünk ki, ahol Tomi meg Sziszi odaszoktattak egy pincérlányt, mivel a pia ingyenes, csak borravalót kell adni, ha játszol. Talán reggel 6-7-ig is ott voltunk, sok pénz nem ment el, inkább jól éreztük magunkat. Aztán jött a szenvedés, mert becsekkolni csak 2-kor lehet, szóval elmentünk vásárolni. Vegasba is beférkőztek az Outlet Centerek, s egy egész nívós épült a várostól délre. A nyitásig picit szundítottunk az autóban, majd elvertünk pár dolcsit. Irány a hotel, szobáink a Tropicana-ban voltak (180$ volt egy 2fős szoba, 3éjszakára). Szerencsére a recepciós csaj jófej volt, s adott egy jobb szobát, fent a 8.-on. Ahonnan ilyen volt a kilátás. Már sötét volt, amikor felkeltünk, de hát a város éjszaka él igazán, ezért nekivágtunk. Persze a fáradság hamar megmutatkozott, s rövid mászkálás – s pár ital – után visszazuhantunk az ágyba.

Összkép

Vegas-ban nem kell autó, mivel a lényeg a Strip-en van (persze ez nem teljesen igaz, mert egyre inkább terjeszkednek a nagyobbnál nagyobb hotelok mindenirányba, s új központok kezdenek kirajzolódni, de az igazi csillogás meg a filmekből ismert épületek itt találhatóak), mely csak pár kilométer hosszú, és rendszeresen jár a busz. Ja meg akkorák a dugók, hogy a margaritás poharat egyensúlyozva is gyorsabban lehet haladni. Ennek fényében jártuk végig a hotelokat: mindegyik más, sajátos világgal rendelkezik, visszamehetünk a Római Birodalomba, a gladiátorok világában találhatjuk magunkat, vagy éppen Velencében gondolázhatunk. Évről évre újabb hoteleket húznak fel, s építik át a régieket. A szórakozási lehetőségeknek itt tényleg csak a pénz szab határt, s mivel nem voltunk annyira eleresztve, nem repkedtünk helikopterrel, majd ugrottunk ki ejtőernyővel. Inkább csak tátottuk a szánkat ebben a mesevilágban. Mindenhol mexikói vendégmunkások kis névjegykártyákat osztogatnak. Reklámozzák a másik vegasi vonzerőt, a prostikat. Van itt mindenféle amit el lehet képzelni, de még olyan is aki a legpiszkosabb fantáziánkban sem jelenik meg. És nem is drágák.

Kaszinózás

Játszottunk. Mindenhol. Mi – Ildi és én – a játékgépekre szálltunk rá, mivel itt kicsi a bukásveszélyes. Beszórtunk 1-2 dollárt, néha nyertünk, de általában buktunk. Ez az egyik legjobb bevételi forrásuk, mivel ezt tényleg mindenki kipróbálja, és természetesen veszt. Mi összességében nullára jöttünk ki egy pár szerencsés nyereménnyel. Tomi kipróbálta a 21-t, és a Texas Hold’em-et is. A 21-es asztalnál minimum 5 dolláros alapon ment a játék, s így könnyen el lehet búcsúzni pár százastól. Szerencsére ő sem függő, s hamar ki tudott szállni. A póker hasonló: a lényeg hogy játszanak, minél többen, minél gyorsabban. A többit csak néztük, mert akkorák voltak a tétek, hogy nem láttuk értelmét, még csak a kipróbálásnak sem. Pedig minden zörög, kattog, csillog és villog. Ja és hangot ad, főleg ha nyer valaki. Mindenhol kint vannak a hatalmas nyertesek képei, a „követendő” példák. Szóval könnyű bűvöletbe esni.

További napjaink

A kaszinókban történő mászkálás önmagában heteket vehetne igénybe az unalom legkisebb jele nélkül. Emellett rengeteg családos szórakozási lehetőség van, ilyen a 4 emeletes M&M’s ház, melyben vagy egy órát elvoltunk. Mindenhol show-kat reklámoznak, s állandóan a legnagyobb sztárok lépnek fel. Inkább itt mint a gépekre költöttük el a pénzünket; a Crazy Horse című revüt néztük meg, mely egy topless előadás. Az élmény felejthetetlen. Sziszi és Tomi egyik nap elmentek a Grand Canyonhoz, mi már voltunk ott ezért nem tartottunk velük. Szép, és egy nap alatt bőven megjárható kocsival. Ezalatt Ildi és én betértünk az MGM-be, ahol egy hatalmas akváriumban mutogatják a legkülönbözőbb halakat, köztük cápákat is. Leginkább a Bellagio lóg ki a sorból, melyben a legolcsóbb szoba 500$ körül van egy estére. Ide is bejöttünk, de az árakon és pár szépen kidolgozott folyosón kívül nem nagy durranás. Ugyanazok a pocakos német nyugdíjasok vannak itt is, mint mindenhol máshol. Amúgy ez a legnagyobb csalódás a várossal szemben. Azt vártuk, hogy legalább a kaszinókban elegánsak lesznek az emberek – mint a filmekben – de sokan pizsamában vagy a legszakadtabb ruhában mászkálnak. Szóval 3 éjszakát töltöttünk itt, de hosszabb időt is el lehet lenni. Utolsó nap Downtown-ba mentünk, mely a régi városrész északon, itt van az a nagy integető csávó is. Ez a rész sokkal visszafogottabb és szerényebb, de itt van egy jó pizzázó, amit még tavaly fedeztünk fel.

Nevadai autózás Carson City-ig

Délután indultunk csak el, mivel a hotelokat jártuk egész nap. Nevada-ban tényleg nincs semmi, főleg ha Kaliforniához hasonlítjuk, ezért északra zúztunk a 95-ösön. Az autóutakon viszonylag jól lehet haladni, mivel kilométereken keresztül egy kanyar sincs bennük, meg mindenki tempomattal megy, szóval csak be kell állni valaki mögé, és néha megmozdítani a kormányt. Ennek ellenére sötétedéskor még mindig a sivatagban voltunk, s az egymástól legalább fél órára lévő szállások drága ajánlatait nem tudtuk elfogadni. Szóval tovább Cali-ba, hátha ott jobb a helyzet. Szerencsénk itt se volt, mert valami nemzeti park mellett haladtunk el, ahol a szobák emiatt voltak drágák. Végül eljutottunk Carson Citybe. Ez Nevada fővárosa, kb. 60 ezer fős város. Körbeautóztunk, igazából egy nagy falunak nézett ki, s a szállások itt is marha drágák voltak. Végső kétségbeesésünkben tovább akartunk menni, de az utolsó próbálkozásunknál visszatért a szerencse: egy 2 szobás apartmant találtunk, 60 dolcsiért. A mai nap több mint 750 kilométert tettünk meg. Másnap körbejártuk a települést, s feladtunk egy csomagot, mert már annyi minden volt a kocsiban, hogy beülni se tudtunk. Aztán megindultunk a következő célhoz: Lake Tahoe. Ez a tó a két állam határán található, és legtisztább tavak egyike a világon. A hatalmas vízfelszínt Sierra Nevada hegyei fogják körbe. Itt botlottunk bele egy Old Car autoshow-ba, ahol régi amerikai benzinfalókat sorakoztattak fel.

Sacramento

Miután kigyönyörködtük magunkat a kristálytiszta Tahoe tónál, hamar megtettük a 200 kilométeres távot Kalifornia fővárosa felé. Sacramento közel félmillió lakossal rendelkezik, s autópályák szelik darabokra. Elég elveszettnek éreztük magunkat a 8-10 sávos utakon. Kalifornia fellendülését az aranyláznak köszönhette, így központja nem a parton, hanem itt a legfőbb aranylelőhelyek kapujába került. Éppen ezért elsőnek a historikus belváros felé vettük az irányt, melyet felújítottak… vagyis inkább újjáépítették az aranyláz korát. Régi házak, lovas kocsik, poros utak, cowboynak öltözött emberek teszik még hitelesebbé és érdekesebbé az itt tartózkodást. Érdemes megnézni, s átélni ezt a korszakot. Már kezdett késő lenni, s látnivalók már kezdtek bezárni, ezért szállás után kajtattunk. Itt volt az egyik legnehezebb dolgunk, mivel a város eléggé szétterül, s nehéz olyan környéket találni, ahol vannak motelok. Már megszokásból a Subwaybe szoktunk bemenni információt kérni, és lám itt is sikerült: az útbaigazítás nyomán találtunk egy lepukkant helyet.

Másnap reggel útba ejtettünk egy Lowrider show-t: Majd az Állami Kapitólium következett. Ezt mindenképpen meg akartuk nézni, mert elvileg itt dolgozik Arni barátunk. Nem rossz épület, fel lehet térképezni az egész nyugat történelmét, de mi inkább ennek örültünk: