| 2008 március 04
Világkörüli út 9. rész
Az út halálosan uncsi volt, s hosszú. Ezen felül nem találtam meg Vargit, a haveromat, mivel kicsit összekevertünk valamit, tehát egyedül buszoztam be Dublinba. Amúgy miatta jöttem Írországba, mert ő mesélt szép dolgokat róla. Na a belvárosban már sikerült találkozni, s még egy jó órás menetelés/utazás után sikeresen megérkeztünk hozzá, Celbridge-be. Az első 2 nap alvással telt, de utána újra fűtött a felfedezési,– valamint a munkavállalási vágy.
Megérkezés, első benyomások:
Dublin, a főváros: Nekem eszméletlenül tetszett: kicsi a város, van egy központja, oda ér be minden busz, villamos és vonat, s a szórakozóhelyek is főleg itt találhatóak. Éppen ezért itt egész nap nyüzsgés van, megy az élet. A központi rész gyalog simán bejárható. Rengeteg a bolt, a turista, az ember otthonosan mozog már pár nap után is. A város közepét a „tű” jelzi, melyet szinte mindenhonnan látni (a jobb oldali kép a Guinness gyár kilátójából készült):
Közismert az ír sör és zene, na erre nagyon építenek, s iszonyat hangulatossá teszik. Van egy kocsmanegyed is, ahol sorban állnak a jobbnál-jobb helyek, és folyik a Guiness mindenhol. A várost a Liffey folyó szeli ketté, teletűzdelve hangulatos kis hidakkal. Ez állatul nézett ki:
Emberek: kedvesek, sok a külföldi, főleg a lengyel. Az egyik legfelkapottabb turistaközpont. Az írek furán beszélik az angolt, az elején nehéz volt átállni, de általában érthetőek. Itt is kötelező az egyenruha az iskolákban, ezért az összes ír leányzó ugyanolyan szoknyában és felsőben rohangál, sokak örömére. De a nők stílusa egyébként is tetszett: sok az elegáns, s adnak magukra, igényesek. Persze másik véglet is megvan, a melegítő gatyás, nemtörődöm réteg. S itt is csak elvétve találni kövéreket.
Közlekedés: őszintén mondhatom, hogy katasztrofális. Mivel az ország az elmúlt évtizedben indult hatalmas fejlődésnek, ezért a városok nem bírják el a megnövekedett forgalmat. Persze mindenhol építik az autópályákat, de ez sokáig tart. Ja és menetrend az csak hozzávetőlegesen van, ugyanúgy mint az útirány. A buszokat le kell inteni, mert csak így állnak meg. De ennek ellenére hozzá lehet szokni, meg ahogy mondtam a lényeg gyalog bejárható.
Kaja: Van sokféle ír kaja, de nekem nem ízlettek egyet kivéve: Fish&Chips. Ezt ajánlom mindenkinek.
A másik érdekesség a sok szendvics-bár. Gyakorlatilag minden második bolt ez, s marha finomak. Van csomóféle szendvics, meg köret, meg hús, meg amit ellehet képzelni, s ebből kell összeállítani az áhított étket. Ja és olcsó is (5-10Euro).
Időjárás: Az idő itt már nem olyan meleg, így a kaliforniai nyárból idecsöppenve fura volt nap mint nap farmerben járni. Az eső ekkor még nem esett, de a későbbiekben kibírhatatlanná vált a szüntelen zuhé és a hideg. Ami fura, hogy a csajok akkor is szandálban és egy szál pólóban járkálnak , amikor én már -pedig nem vagyok fázós- nagykabátban fagyoskodok.
Az első hetek, munkavállalás:
Na az első 1-2 hétben a munkakeresés volt az első, mivel ide mindenféle előkészület nélkül érkeztem. Nehéz dolga nincs az embernek, könnyű melót találni, s jól is fizetnek. Esténként azért szórakoztunk, jól éreztük magunkat. Szerencsére szállással sem volt gondom, mivel Vargi biztosított nekem egy helyet (utólag is kösziJ), így sok pénzem nem is ment el…főleg sörre költöttem.
Hetekig, sőt hónapokig ellehet bohóckodni, de hát nem ezért jöttem, hanem pénzt keresni. Miután lett állásom, egy darabig bejárós voltam, aztán a korán kelés az agyamra ment, így beköltöztem Dublinba, egy külsőbb kerületbe. A meló laza volt, papírokat könnyű elintézni, s anyagilag is hamar egyenesbe jöttem. Nyitottam bankszámlát, vettem mobilt, meg minden egyéb szükséges dolgot elintéztem. Egyetlen nehézséget a szálláskeresés okozhat, de nekem szerencsém volt, mert találtam egy kedves ingatlankereskedőt, aki kiadta az egyik szobáját pár hétre is.
Sportolás, pihenés:
Kerestem pár kosárcsapatot, így az esti szórakozásom is megvolt, meg persze az újonnan szerzett kinti magyar cimborákkal is össze-összejártunk. Több csapathoz is lementem. Elég durván játszanak, de hát ez jellemző minden ír sportra, így sokat lehet fejlődni. És érdekes módon egy olyan országban, ahol a kosárlabda nem tartozik a legkedveltebb sportágak közé, 5 liga van egy fél-egy milliós városban.
Amúgy az írek eszméletlen hogy bírják inni a sört. Edzés után beültünk sörözni párszor, s az első alkalommal gondoltam, na most megmutatom! Kikértük a piát, szomjas is voltam, mondom letolok kettőt, amíg ők egyet, aztán megtudják mi a magyarok istene. Nekiállok inni, s látom hogy már szinte be is fejezték. Nem voltunk ott 5percet, már mentünk is a következő kocsmába. Eszméletlenek.
„Nyaralás”:
Külön utazni nem mentem, mert csak pár hetet töltöttem itt, így csak Dublint, s környékét láttam. Az egyetlen kirándulás az egyik munkatársammal, és az ő barátaival volt. Felautóztunk a hegyekbe, s ott túráztunk. A hely neve Glendalough, s egy régi bánya meg pár szép tó körül lévő szirtekre lehet felgyalogolni néhány óra alatt. Üdítő volt újra a természetben lenni. A táj mindenhol gyönyörű, zöld, ehhez persze nagyban hozzájárul a rengeteg eső.
Kint tartózkodásom alatt meglátogatott Ildi, majd később 1-2 haverom, s velük fedeztük fel a környéket, meg a város kultúráját. Amikor Ildi jött, épp valami ünnep volt, s tűzijátékok voltak, de a legdurvább hogy tűzet raktak mindenfelé. Éppen előtte nap költöztem be a városba, s azon voltam hogy feltérképezzem, mégis hova kerültem. Kilépek a lakásból, s észreveszem hogy az iskola udvarán kb. 5 méteres lánggal egy hatalmas tűzrakás van; na mondom megint sikerült belecsapni a lecsóba, holnap majd átvágják a torkom vagy kirabolnak úgyis. De aztán ahogy a busszal mentem egyre több tüzet vettem észre, családok gyerekek játszottak körülötte, meg énekeltek.
Ahogy mondottam, minden a City Center-ban, vagy szűkebb környezetében van. Régi rusztikus épületek és híres szobrok szépítik. Emellett templomai, emlékművei világhírűek. Ez itt a Molly Malone, mely jó pár ír zeneírót ihletett:
Rengeteg a sétálóutca és a park. Az én kedvencem a Grafton Street. Minden nap ezen mentem keresztül, tele volt árusokkal, énekesekkel, előadókkal, főleg hétvégén volt hangulatos.
Sétálgattunk a folyóparton, bementünk a Trinity College-ba, ami megint egy igazi látványosság. Klasszikus egyetemi hangulat járja át a belső udvaros épületet és területét.
Azonban a legjobb, az egyik legnagyobb látványosság, a méltán elismert Guinness-gyár –az egyik kedvenc helyem – még csak ezután következett!
Maga a látogatói központ lélegzetelállító: sört csapolhat magának az ember, megismerheti a gyártási folyamatokat egy többszintes söröspohár-alakú épületben, valamint a sok turista által csapolt, de el nem fogyasztott, érintetlen sör felhasználható a jobb hangulat reményében.
A legjobb pub-ok a fent már említett kocsmanegyedben, a Temple bar-ban vannak. Esténként ide jöttünk, s élveztük az ír zene és fekete sör nyújtotta élményt. Persze a pénz itt ment legjobban, mivel 4-5 Euro egy pohár itóka, esténként simán el lehet verni 30-40-et.
Szigetország lévén - s mivel Dublin a parton van - adott volt a lehetőség, hogy megnézzük az óceánt. A kis halászfalvak sorra kínálják a jobbnál-jobb Fish&Chips-ezőket. Természetesen ezt is kipróbáltuk, nekem nagyon bejött. Emellett vannak kis szigetek, világítótornyok, kikötők: tökéletesen alkalmasak egy esti kellemes sétához. Mi konkrétan Howth-ban voltunk.
Egyik este elvittek minket egy helyi koncertre. 3Euro volt a belépő, de szétröhögtük az agyunkat, annyira béna volt. Általában azért igényes ír zenét játszanak mindenhol.
Összegzés:
Közbiztonság: nagyon jó, semmi incidens nem ért, pedig azt mondják hogy ez Európa legveszélyesebb városa. Ami fura, hogy a rendőröknek nincs fegyverük - meg tekintélyük sem. A rend oka – szerintem – a város felépítésében keresendő: van egy központ, minden ott van. Ha valaki éjszaka szórakozik/bulizik, akkor ott van bent, éppen emiatt a külső részeken embert nem is látni az utcákon. Max. van egy Tesco, vagy egy pizzázó, de semmi veszélyhelyzet. A házak előtt kint hagyják a bicikliket meg a rollereket. A belváros pedig azért biztonságos, mert mindig tele van emberrel. Egyik péntek este bementem netezni, s 9 körül indultam haza. Az utcán forgalmi dugók voltak, meg mindenhol emberek. Úgy éreztem magamat mint a délutáni csúcsforgalomban.
Írek viselkedése: mivel egyenruha van a suliban, a munkahelyen, a sportban, ezért már nagyon korán kialakul a közösségi érzés, és ez folyamatosan erősödik. Nagyon szívesen mutatják, hogy hova tartoznak, kikkel vannak éppen, jól érzik magukat a kis társaságukban, de nehéz barátságokat kiépíteni. Ehhez hozzájárul az erős vallásosság is. Éppen emiatt az egyén fejlődése háttérbe szorul, nem nevelik őket öntudatra. Jó példa erre a munkakeresés: kint amcsiban ha valaki munkát akar akkor tudatosan bemegy a helyre, szól a menedzsernek, „eladja” magát a legjobbként. Itt Dublinban ha ki van írva, hogy van betöltendő pozíció, akkor csak ott kell hagyni a CV-t, s majd valamikor megnézik hogy beleillik-e az illető a csapatba, és ha igen, akkor melyik pozícióra lenne alkalmas. Másik a beszédük. Eszméletlen mennyi felesleges összekötő szót használnak, s udvariaskodnak. Engem nagyon idegesített.
Boltok: Mint ahogy egy fejlett európai városban illik, van itt minden. Ami furcsa volt, az a Tesco. Különböző méretekben is megtalálható, de a saját márkái jó minőséget képviselnek. Teljesen más a kinti teszkós termék, mint amit itthon kapni.
Árszínvonal: Ha jól emlékszem Dublin Európa 3. legdrágább városa. Ezt turistaként érzékeli is az ember, mert tényleg el vannak szállva. Egy kaja 5-10 Euro-nál kezdődik, a ruhaárak magasabbak mint hazánkban, a szolgáltatásokról nem is beszélve. Ennek ellenére a fizetésekből nagy lábon lehet élni.
A világkörüli út vége:
Az utolsó napokban nem volt kedvem dolgozni, vágytam haza. A repülőn már szinte csak magyarok voltak, s 3 órával később már Ildivel voltam. Két napra rá hazavonatoztam Zalaegerszegre, s megleptem a szüleim, mivel ők nem tudták hogy jövök haza. Öröm és elégedettség lett úrrá rajtam, de hamar megjelentek az újabb gondolatok a következő projektekről, mely hasonló kaliberű lesz.
Bármilyen kérdéssel nyugodtan fordulj hozzám, a
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
e-mail címen.
Térkép
RSS-csatorna hozzászólásai
lényegében csak hn..