| 2008 április 12
Az első napunk gyorsan elment, mert ebédre értünk át a szigetre és csak igazán a kastélyt (aragonese) tudtuk megnézni. Szép kilátás van róla, bár azt olvastam valahol, hogy fegyvermúzeum is van bent és azt nem találtuk sehol.
A tengermúzeumba végül nem mentünk be, nem tudom, sokat vesztettünk-e vele, de nem voltak túl meggyőzőek és csalogatóak a kitett ismertetők, plakátok.
Sétálgattunk az utcákon, végig a kikötőig gyalog mentünk vissza. Bementünk egy nagy parkba is, ahol volt játszótér. Érdekes, hogy ez a Pineta di bambini volt, erről nem olvastam sehol, csak másik 3 pinetáról, azokkal meg nem találkoztunk... Hát az a park kihagyható, gyerekeknek gondolom jó, hogy játszótér, meg friss tiszta levegő, bár most fülledt volt.
Találtunk egy giardino pubblicit is egy sétáló utca jellegű utcánál, az szép volt, bár nem túl nagy, de régi cserepek, padok, szóval tuti. Elmentünk egy szép kisebb templom mellett, amit nem tudom, hogy hívnak, mert semmi felirat nem volt rajta. Ez furcsa volt, mert máskor mindig kitáblázzák, sőt sokszor a templomra is ráfestik...
Jó sokan voltak, meg mintha valami ünnep is lett volna, mert a kikötőnél a nagy templomnál rézfúvósok is voltak. (És persze az utazási iroda, tourinfo zárva volt....)
Aztán elbuszoztunk a szálláshelyre. Asszem bátran ajánlhatom mindenkinek. Annyi hátránya van, hogy magasan van, de a kilátás éppen ezért csodás! Via Monterone -n van, Forioban van egy iskola, az utána következő megállónál kell leszállni (nem a kikötő irányában!), onnan kis utcákon sétálni elég sokat és elég emelkedőset. Bár bejelentkezéskor kaptunk egy névjegykártyát meg telefonkártyát, hogy szóljunk, ha fel akarunk jönni és egy templomnál felszednek bennünket. Ez nagyon jó volt, bár szívesen sétáltunk, így csak egyszer éltünk ezzel a lehetőséggel, amikor is...
De ne rohanjunk annyira. A személyzet kedves volt, olyan családias vállalkozásnak tűnt. Apartmanokat és szobákat is lehet itt foglalni. 23 euro/nap/fő volt a mi díjunk reggelivel, ez nem tudom mennyire jó, de nem találtunk olcsóbbat, amit online le is foglalhattunk volna.
Van medencéjük, nagyon szép a kilátás, a tengerre, a kikötőre és Soccorso templomra. A szoba tiszta volt, egyszerű, modern, mostanában fejezhették be a felújítást vagy építést. Lehet kérni félpanziós ellátást is. Akik vacsiztak, jó nagy adag tésztát kaptak, de nem kukkoltam őket, így mást nem tudok a kajáról. A mi reggelinkhez járt egy ital (tea, kávé, kapuccsino), kaptunk kenyeret, válogathattunk sonkát, sajtot, vajat, jam-et. A joghurtért külön kellett fizetni. Volt kitéve kukoricapehely is, talán 2 féle. Végülis jól laktunk a kajával, de nem volt túl nagy a választék.
Második nap nagy fába vágtuk a fejszénket: Monte Epomeo megmászása. Az olvasmányaim alapján Fontana központjából vezet fel gyalogösvény. Hát le is szálltunk itt a buszról, és megtaláltuk a felfelé vezető utat. Hát jó meredeken vitt egy darabig, alig bírtam szuflával. Ezek után nem csodálkozom, hogy a helybéliek csak zarándokolni járnak fel...
Útközben volt egy üzlet, pólókat, képeslapot meg még kitudja mit árultak. Kedvesek voltak, több nyelven kínálgatták a sétabotjaikat is, amit ingyen adtak volna. Hát nem volt nagy sikerük, mi sem kértünk, és egy másik csoport sem, akikkel találkoztunk.
Ami érdekes volt nekem, hogy inkább idősebbekkel találkoztunk, meg 2-3 kisgyermekes családdal, fiatalok sehol.
Szóval felküzdöttük magunkat a hegyre. Van ott egy étterem is, ahol lehet pótolni az ásványvíz készleteket, meg lehet könnyíteni magunkon, ha még nem izzadtuk volna ki a folyadékot magunkból. A hegyről eszméletlenül gyönyörű kilátás van. Szerencsénk volt, mert mire körbejártuk, akkor felhősödött be, így mi még élvezhettük a látványt. Volt olyan felhő, amivel egy magasságban voltunk, sőt!
Az éttermen keresztül lehet menni, és akkor egy másik sziklára lehet jutni, ahonnan szintén szép a kilátás, csak nincs feltüntetve, hogy trappolj át a kajáldán!
A hegycsúcsról láttunk egy utat egy másik hegycsúcsra, amit persze nekünk látni kell, így elindultunk át. Oda nem lehetett teljesen felmenni, mert a szikla körbe volt kerítve, és még kutyákkal is fenyegetőző tábla volt, hogy magánterület.
Elindultunk vissza, és mivel megláttuk egy kövön, hogy Forioba is vissza lehet menni, hát arra mentünk. Egy erdőn át követtük a sárga felfestéseket. Az erdő is vadregényes volt, bár néhol nagyon oda kellett figyelni, hogy merre megyünk... (Ja és eső után jópár napig nem javaslom!) Elég hosszú volt az út. Kicsit már a sportcipő is feltörte a lábam, de nem adtuk fel. Itt is találkoztunk pár kis csoporttal, le a kalappal előttük, én biztos nem mentem volna felfelé azon a szakaszon...
Kiértünk az erdőből, egy darabig még voltak jelek, de... Aztán találtunk piros meg zöld festéseket is (sárgát meg már nem). Azok megtévesztettek minket egy kicsit, és bementünk egy szőlőskertbe. Hát nem esett jól onnan visszamászni, de mindegy. Utána egy aszfaltozott úton mentünk nagyon sokat, sok kanyarral. De egyszer jött szembe velünk egy kis motoros szerkezet, és azt mondta a vezetője, hogy jó felé megyünk. Ekkor megnyugodtunk.
A poén az volt az egészben, hogy még mindig marha sokat kanyargóztuk, és a végén a szállodától nem messzi kis utcában lukadtunk ki :)
Na a nagy hajszára elhatároztuk, hogy megmártózunk a tengerben. Találtunk egy kis szabadstrandot. Szimpatikus volt, homokos part, nem volt túl nagy tömeg... Ez még Citara előtt volt egy kevéssel. Hát ledobtuk a türcsinket és irány a víz. Nagyon kellemes volt!
Itt pihentünk egy darabig, aztán vissza a szállodába (és persze most használtuk ki, hogy a kiskocsi a templomig lejön értünk!). Igenám, de aszfaltozás miatt a buszok terelőúton jártak... Találtunk egy telefonfülkét, de az nem fogadta el a kártyát. A másik egy kicsit arrébb meg jó volt, de nem vették fel a telefont, és a központ 6 csörgés után szétbontotta a vonalat... A harmadik, egyben utolsó fülke a szálló felé meg teljesen működésképtelen volt... Maradt a mobil. Hát arról sikerült, így jöttek értünk.
Zuhanyzás, és naplemente csodálás... Alvás nem sok volt, mert hangoskodtak a folyosón és a másik szobában (olaszok).
Harmadik nap Forio központja, a templom, és a tornyok. Szép!!! Az üzletet, amit ajánlottál nehezen találtuk meg, legelőször még zárva volt, mikor arra jártunk, utána meg már nem mentünk be, mert már "végeztünk". Meg nem teljesen voltunk biztosak benne, hogy melyik a sétálóutca (mert akkor még zárva volt a bolt, és a kirakatát sem láttuk!)
Vittünk magunkkal májkrémet meg kenyeret, így csak paradicsomot kellett vennünk, a vacsikat abból rendeztük. Aztán beültünk ebédelni egy találomra kiválasztott helyre, mert volt Lasagna-juk, és én azt meg szerettem volna kostolni. Hát most persze már elfogyott nekik... Na mindegy, akkora adag bruschettát kaptam, és annyi paradicsommal, hogy csak na. És frissen facsart eredeti tényleg 100 %-os narancslét. Az nagyon finom volt, a párom grillezett padlizsánt evett sajttal nyakonöntve. Az is nagyon finom volt, én is megkóstoltam. Csak kár, hogy a nevére már nem emlékszem (az biztos hogy melanzana, de hogy milyen?) Természetesen kis paradicsomszósz is volt rajta. Nem tudod, mi lehetett az?
Az egyik zöldséges nagyon kedves volt, végigkóstoltatta velünk az összes limon- meg cremoncellloját. Nagyon tiltakoztunk, de ő meg nagyon kedves volt. Volt paprikás és zselés csokija is... Na ilyen egy igazi kereskedő...
A La Mortella kertbe mentünk volna még be szívesen, bár nem olcsó a belépőjegy, de szépnek tűnt az olvasottak alapján. Viszont egyik nap zárva volt, másik nap meg valami koncert miatt még drágább lett a belépőjegy, meg már időnk sem volt rá... sajnos. Talán majd legközelebb.
És akkor el is érkeztünk oda, hogy ott kell hagynunk a szép kis szigetecskét. Hát röviden ennyit. Nagyon jól éreztük magunkat, bár egy kicsit megkapott bennünket a nap, és most kenegetjük magunkat, de nagy élmény volt.
Térkép
RSS-csatorna hozzászólásai
lényegében csak hn..