| 2008 október 26
Egyiptom 2005. okt. 09-21.
Az előkészületek
Hónapokkal korábban nagy betegen találtam ki, hogy idén arab világ iránti szenvedélyem Egyiptomban élem ki. Míg otthon voltam, többnyire a TV-t bámultam, és a Discovery-n, National Geographic-on, stb. pont egyiptomi témájú filmeket vetítettek sorra. (Hogy ne unjam magam halálra, ha nem ezt, akkor a korcsolya közvetítést néztem.) Szóval az úti cél már megvolt, de honnan szedjek valaki(ke)t, aki(k) jön(né)ne(k) velem?
Először idegenkedtem, de a mehetnékem nagy úr: mindenféle fórumokon hirdettem magam, meg az utamat. Második vonalon futott a dolog egy szintén arab-fun ismerősömmel, aki sajna nem tudott jönni, és az ő barátját is próbálta befűzni nekem, de ez valamiért nem jött össze. Aztán jelentkezett az első net-es kapcsolat: Sveji. Őt sikerült bezsongatnom, küldtem neki arab-angol kifejezés szótárat is, meg mindent, amit addig Egyiptomról összegyűjtöttem.
Aztán később egy másik fórumon jelentkezett Peti, akinek ingyen jegye volt Malév járatra. Aztán az első összeülős beszélgetésünkre Évi (Sveji) hozott magával még egy embert. QQRIQ Petit. Szóval így kezdtünk tervezni, de az időpont meg az út hossza nehezen akart összejönni, mert olcsó Malév jegy már alig volt valamikorra. QQRIQ Peti pedig a tervezett 12 napunknál még többet szeretett volna, de ezt mi többiek szabadság-ügyileg nem nagyon engedhettük meg magunknak.
Szóval egy pénteki napon elindultunk megvenni a jegyeinket, de mire odaértünk, az iroda bezárt. Ekkor QQRIQ barátunk elbizonytalanodott. Évi viszont eltökélt volt, ha QQRIQ nem jön, ő jön akkor is. Abban viszont egyetértettünk, hogy csak jobb lenne 4-en, mint 3-an, ezért beugrott, hogy megpróbálom egy régi ismerősömet -Attilát-, akivel egyszer már majdnem elutaztunk egy afrikai országba, hogy lenne-e kedve. Az idő rövidsége miatt nem hittem, hogy igent mond, de valamiért megtette. (Kiegészítem: ő még most (2005. okt. 28.) sem tudja, miért mondott akkor igent. :) )
Megvettük a jegyeket, és elkezdtünk szervezkedni. Az útiterv nagyjából így nézett ki:
- 3 nap Kairó
- 2 nap Asszuán (ebből 1 nap Abu Simbel kirándulás)
- 2 nap Luxor
- 3 nap Dahab
- 1 nap út vissza Kairóba
Évi szerzett egy Egyiptom LP-t, ami végig a segítségünkre volt. Ebből, és netes szerzeményeinkből állítottunk össze a látnivalók listáját. Hetente egyszer személyesen is találkoztunk, de e-mailben naponta tartottuk a kapcsolatot.
Egyszer Attilával találkoztunk egy Imi (overhead) nevű sráccal is, Attila szerezte a net-en. A "szerezte" azt jelenti, hogy overhead-del — aki akkoriban indította az Egyiptom hátizsákkal című topikot az index fórumán (Fórum » Hobbi, szabadidő » Utazás » Egyiptom hátizsákkal) — megbeszéltünk egy találkozót. Ők nemrég jöttek haza egy barátjával Egyiptomból. Friss infokat kaptunk tőle személyesen, meg szállás címeket, árakkal, amit ez úton is köszönünk neki.
Időközben egy családi összejövetelen elmondtam Ágiéknak, hogy hova készülünk. Mire ő mondta, hogy a Lajos nagy Egyiptom-rajongó, van egy csomó mindene, hívjam csak fel, majd mond még hasznos infokat. Hát így is tettem. Ő megígért mindent, fénymásolatokat, meg hogy eljön egy találkánkra és mesél, de ez nem jött össze. Adott viszont egy kontaktot, akivel felvettem a kapcsolatot a helyi kirándulások, szállás megszervezésében kértem a segítségüket.
Időközben Lajos teljesen bezsongott, és mivel a Jani lányába szerelmes (?) ezért úgy döntött, jönnek ők is, mind a négyen, velünk. Itt adódtak gondok a program összeegyeztetésével. Ez kb. 2 héttel az indulás előtt volt. Ők más sorrendet szerettek volna arra az időre, amíg együtt lehettünk volna (ők ugyanis nem jöttek volna a tengerpartra, hanem a Nílus mentén visszafelé más helyeket is meg akartak nézni). Ebbe a változtatásba a csapatom nem ment bele. Illetve az időközben beérkezett árajánlat a Lajos cégétől nekünk anyagilag nem volt megfelelő. Ők ezen változtatni (szálláshelyek, idegenvezető) nem akartak, így lemondtam őket.
Közben a Gergály Kata (volt kolléganőm) férjének egy egyetemi csoporttársával felvettem a kapcsolatot (ő Kairóban lakik, Amr Abouelfadl (+2 012 3503216)), ő ajánlotta Samir Kamel-t a Nawas irodától, okt. 2-án. Elküldtem nekik a tervünket, meg a szállásokat, amiket kinéztünk, és jött tőlük az ajánlat:
DEAR BERNADETTE
REFERENCE YOUR EMAIL DATED OCT. 04. 2005, I HAVE SOME COMMENTS ON YOUR PROGRAM.
1- THE ENTRY VISA AT CAIRO AIRPORT IS BACK AGAIN TO $ 15.00 PER PERSON (GOOD NEWS)
2- EGY.MUSEUM DURING THE MONTH OF RAMADAN (OCT. 04/NOV. 06) THE MUSEUM OPEN AT 09.00 HRS & CLOSE AT 16.00 HRS.
3- OCT.11:
THE BLUE MOSQUE IS NOT IN EGYPT, IT IS IN TURKEY. I THINK YOU MEAN THE MOHAMED ALI MOSQUE WHICH IS SITUATED IN THE MIDDLE OF THE CITADEL (PART OF ISLAMIC ART)
WHAT DO YOU MEAN BY: APPROX.5-10 LE/PERON 35 L.E.
ALSO IN DAY 13: BUY TICKET TO ABS (TAXI 35 LE PERSON) 60 L.E.
4- GOING TO DAHAB FROM LXR:
YOU HAVE TO TRAVE TO CAIRO FIRST- THEN FROM CAIRO YOU CHNAGE THE BUS TO ANOTHER ONE WHICH LEAVE CAIRO AT 23.00 HRS - IT IS QUITE DIFFICULT TO BE DONE IN ONE DAY, IT IS BETTER TO HAVE ONE DAY REST IN CAIRO BEFORE GOING TO DAHAB.
5- IT IS RECOMMENDED TO SPEND A NIGHT AT KHAN EL KHALILI, IN EL HUSSAIN AREA DURING RAMADAN AS ALL COFFEES & RESTAURANTS ARE OPEN TILL EARLY HOURS OF THE MORNING -IT IS WALKING DISTANCE FROM YOUR HOTEL.
PRICE
THE COST OF ONLY CAR WITH DRIVER IS: USD 420.00 FOR THE FOUR PERSONS, COVERING THE FOLLOWING:
- TRANSFER CAIRO ARPT/HTL.
- HALF-DAY (HD) EGYPTIAN MSM
- FULL DAY (FD) PYRAMIDS, MEMPHIS AND SAKKARA.
- FULL DAY ISLAMIC & COPTIC SIGHTS.
- TFR HTL/STATION (TRAIN TO ASWAN)
- TFR STATION / HOTEL - ASWAN.
- HD ASWAN TOUR.
- CAR W/DRIVER ASW/ABS/ASW
- SOUND & LIGHT SHOW AT ASWAN.
- TRANSFER HTL IN ASW/STATION -GOING TO LUXOR
- TRANSFER STATION / HTL IN LUXOR.
- HD KARNAK & LXR TEMPLE.
- HD VALLEY OF KINGS.
- TFR HTL / BUS STATION - GOING BACK TO CAIRO.
- TRANSFER TO BUS STATION GOING TO DAHAB.
REST OF SERVICES IN DAHAB TO BE DONE BY YOUR OWN DIRECTLY WITH THE HOTEL IN DAHAB.
BEST REGARDS
SAMIR
Egyszóval 105 USD fejenként. Megállapodtunk abban, hogy ez jó, úgyhogy meg is rendeltem a dolgokat tőlük. (Mr. Sameer Kamel; cell +2 / 012 / 2103699; Company mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. )
Nagyon rendes volt a Samir, még utolsó nap is telefonon kapcsolatban voltunk.
A hétvégét anyuéknál töltöttem, mivel anyu szülinapját ünnepeltünk. Itt még egyszer kipakoltam a hátizsákom, és pár cuccot kihagytam belőle, mert valahogy rengetegnek tűnt a holmim. Persze egy hetes utakra elég ez a méret, de 11 napra már kicsinek bizonyult. Pedig a nagy darabokat (farmer, bakancs) magamon vittem. :)
Október 8.
Itthon; az indulás előtt egy nappal
A helyzetet/lelkiállapotot a következő, Attilának küldött mail-jeim azt hiszem, híven tükrözik:
<<<<< Mi a jó eget csináljak, nem jött tőlük még semmi info a hotelről. Meg írtam ma du. egy mailt, hogy mikor érkezünk, meg kértem a taxis nevét, aki vár majd minket, meg a Samir mobil számát, de eddig semmi.
A másikat (Ahmed) meg még nem mondtam le, de nekik is írnom kéne, de basszus mikor? Meddig várjak? >>>>>
(Csak Attilát tudtam tovább idegesíteni, mivel se Évinek, se Petinek nincs otthon net-e.)
Aztán folytatódott az idegeskedés, sőt fokozódott, ahogy fogyott az időnk, közeledett az indulás:
<<<<< Na én meg küldtem Samirünknek egy sms-t, hogy mi a jó ég van. Remélem, erre már válaszol majd. Mert ha nem, nagyon ideges leszek. Ugyanis megnéztem a www.hostelsworld.com-ot, és ma éjszakára már sehol nincs szállás az olcsó helyek közül. Szóval nagy gáz van, ha ezek nem várnak minket semmivel. >>>>>
Végül a bizonytalanságnak vége lett:
<<<<< Minden rendben, az előbb hívott Samir. Mindjárt küldi a nevet, egy pasi fog bennünket várni, és már a vízumnál is segít. És odavisz a taxishoz. Majd a pasinak (nem a taxisnak) kell fizetnünk.
(...)
Jaj, annyira jól érzem magam ennyi idegeskedés után! HURRRRRRÁÁÁÁÁÁ! >>>>>
Október 9.
Indulás; érkezés; Kairó
Este útnak indultunk Lacával a repülőtérre. Egyszer útközben elkanyarodtunk más felé, de azt hamar észrevettük, és korrigáltunk. Viszont később még egyszer elkavartunk, de úgy, hogy egyikünk sem tudta, hol vagyunk. Úgyhogy idegeskedés, telefonálás apunak, még több idegeskedés, navigálás, végül csak kiértünk a reptérre. És még így sem én voltam az utolsó, a Petire vártunk még. Ja, Attila már Mogyoródon hívott, hogy ő már kint van a reptéren. Hosszú várakozás után aztán 23:10-kor elindult velünk a gép Egyiptom felé.
Nem sikerült ablak mellé ülnöm, de a nő, aki ott ült mellettem, szinte végig aludt, szóval akár cserét is kérhettem volna tőle. Kettő óra után landoltunk Kairóban. A többiek (főleg Peti) nem akarták elhinni, hogy most a Ramadán miatt nincs időeltérés a két ország között, addig, míg mi itthon át nem állítjuk az órát. Ezzel a hitetlenkedésével Peti a későbbiekben is ki tudott borítani. Egy idő után, már nem is mondtam inkább semmit, ha úgysem hiszi. De akkor meg minek kérdez? (Mellesleg a tengeri uborkával kapcsolatban is igazam volt, utánanéztem itthon. Ott kint ő meg úgy kiröhögött, és hülyének nézett, hogy napokig rosszul éreztem magam miatta. Csak a gond az volt, hogy a többiek neki hittek, mert ő a biológus végzettségű, nem én.)
A gépen a kezünkbe nyomtak egy papírt, amit ki kellett töltenünk.
Már kifelé menet megláttuk a táblát, rajta a nevemmel, Michael és George vártak ránk. Gyorsan megvették a vízum bélyegeket az útleveleinkbe, és mentünk a csomagjainkért. Elvittek a Talaat Harb utcába, ahol a szállásunk volt. (Hotel Luna: Talaat Harb st. 27.) Ez 110 LE volt 2 főre, fürdőszobás szobában, reggelivel. A reggeli mindig ugyanaz volt: kifliszerűség félbevágva, 3 v. 4 darab, főtt tojás, kockasajt, és lekvár. Én teát ittam hozzá, de volt kávé, akár tejjel is. Az elszámolás a végén nem volt zökkenőmentes, ebből tanultunk valamicskét, és máskor igyekeztünk magunk között előre rendezni az anyagiakat, és csak a végösszeget adtuk át. Ugyanis itt lenyúltak minket 10 LE-re. Nem nagy pénz, nem amiatt gond, csak a mentalitás...
Itt 3-1-es feloszlásban aludtunk. Valószínű fáradtak voltunk, és az ismeretlenség is zavarhatott minket, de a kisebbik szobában franciaágy volt, amit egyik páros sem vállalt be valamiért. Aztán meg egyedül sem mert ott aludni senki, mert mint kiderült, az ajtókat belülről nem lehet bezárni. Én bevállaltam az egyedüllétet, a többiek meg a nagy 3 ágyasba mentek. Nem mondom, minden este az ajtó elé toltam az éjjeliszekrényt, de egyszer sem volt gond. Egyébként azt hiszem én jártam jobban. A másik szoba ugyanis a Talaat Harbra nézett, amin hajnalban beindult a forgalom. És hát az arabok ugye... dudálnak, mint őrült. Az enyém meg egy belső udvarra. Itt viszont a légkondik kimenete volt zajos, de ez gondolom kevésbé volt durva, mint az utcazaj.
Az első este nem sokat aludtunk.
RSS-csatorna hozzászólásai
lényegében csak hn..