Blog

- Most át lehet menni a régi személyivel Szlovéniába, vagy nem ?

- Ki tudom-e vinni a heti cigiadagomat síeléshez Szlovákiába ?

- Mennyi kávét lehet behozni az osztrákoktól ?

Bár a második stoptábla a határokon (a vám) már 3 éve megszűnt, de talán decemberben lesz a pillanat, amikor az újságból felpillantva rábambulunk a 19 éves Gorenje hűtőszekrényünkre és
nem hisszük el. A kisiskolás gyerekek úgy néznek ránk, mint én a Nagyapámra, amikor
hallgattam a szökését. Dániából. Gyalog. Hadifogolyként. (Honvágya volt, na... ) Haverom mesélte, hogy bevonult, mint S. elvtárs a seregbe és S. bajtársként szerelt. (Igaz, elvileg még most is ülnie kellene a "89 karácsonyi "Csillag Születik" produkciója miatt, mikor is "Böfi Bár" nev? intézményben az asztal tetején állva énekelt egy Exotic számot. Géppisztollyal, mert hát őrségből jött. Szerencsére a zsűri és mindenki éppen Csaucseszku kivégzését nézte. Spongya rá.)

Bocs, elkalandoztam. Szóval azt akarom kinyögni, hogy aki most 18 éves, annak fogalma sincs arról, hogy most ennek most miért kell ekkora feneket keríteni. (Sokféle statisztikát láttam már a tengerpartok.hu -ról, de olyat nem, hogy milyen korosztály olvassa. Szerintem 18 éves lányok nem olvasnak minket, de cáfold meg ! )

Csomó fontosabb dolog van, de azokkal itt és most nem tudunk mit kezdeni sajnos. Ezért azzal foglalkozunk, ami ránk tartozik. Pl. ez.

Ezt az írást Mariborban (Szlovénia) kezdtem. (55 cent a tej az Interspárban, EUR 1.00 a benzin, hülyék ezek...) Most "magyarba vagyok, de csak azért, mert az osztrákoknál bukta lenne a nyári gumim miatt. (Tegnap benne voltam a Híradóban: " az autósok 2/3-a még nem rakta fel a téligumiját. " )

Egy nyáron át akartam menni egy szlovén hegyi határállomáson Olaszországba. Olasz közeg feltette a kérdést:

- Tutto cappucino pasta cose de la vita PÉJPÖR, HE ?

- Nincs bazmeg, de van zöldkártyám - válaszoltam én félénken. (Angolul nem volt hajlandó elmondani....)

Lényeg az, hogy a mai napig nem tudom, mit is akart az emberem. És már nem is akarom megtudni. Soha.

"Az Európai Parlament megszavazta Magyarország és másik nyolc uniós tagállam csatlakozását a schengeni övezethez, így december 21-től megszűnhet a belső határellenőrzés többek között a magyar-szlovák, a magyar-osztrák és a magyar-szlovén határon."

Jó utat Mindenkinek, CIAO!

Álmodozni jó. Nagyon jó. Főleg, ha még segítenek is benne? Hiszen ebben sok pénz van: segíteni az embereknek álmodni valamiről, kijelölni egy kissé ködös, de mégsem teljesen elérhetetlen célt? adni egy illúziót, hogy akár Te is megtehetnéd, akár Te is lehetnél ilyen?
Hmmm, erre a célra találták ki a színes és trendi, de leginkább drága magazinokat.
Magazin ? ugye ? sokféle van: divatos, sportos, nőcis és pasis, dizájnos és állatos stb.,stb , és van az UTAZÁSI!!!!
Őszintén szólva, nem szoktam magazinokat, se egyéb sajtótermékeket vásárolgatni, de egy ideje rákattantam az utazási magazinokra.
Pár szép, jó minőségű színes fotó, és már le is vettek a lábamról. Pedig mindig tisztázom magammal, hogy ez egy vagyon, ebből már egy 10-ed könyv is kijön, meg nem is kellene megvenni, mert nem tudom igazán hova rakni, csak az asztalról kerül a földre, onnan a WC-be; aztán sosincs szívem kidobni, mindig csak gyűlik-gyűlik, s a franciaágy alja kezd megtelni magazinstolcokkal. Első nagy kedvencem a Világjáró Magazin lett. (Ebből van a legnagyobb oszlop ezidáig.)
Kezdetben érdekesnek találtam a cikkeket, gyönyörködtem a szebbnél-szebb képekben. Aztán egy idő után elkezdett idegesíteni a töménytelen mennyiségű reklám. Hát ezt akarom én kapni a pénzemért? Több oldalnyi reklámot? Neeeeem, semmiképp.
Egyre kevesebbszer csábultam, a cikkek se tűntek már túl érdekfeszítőnek. A címlap szerintem jól megtervezett, figyelemfelkeltő: egy szép nagy fotó a legfontosabb témáról, az alsó harmadban a kisebb témák fotóikkal és címeikkel. Ha ránézek, kapásból tudom, érdekel -e.
A Köszöntő az utolsó, amit elolvasok (már csak kínomban, hogy azért ez se maradjon ki). Ezután a tartalmat ismertető oldalak váltakoznak az oldalnyi reklámokkal. Az első 2-3 lapot már át is futottuk. A Hírvilág rovat jobb híján olvasandó, bár néha felbukkan egy-egy érdekesebb hír is. Persze kinek a pap, kinek a papné? A példányban - ami épp a kezemben van , megint csak a teljes oldalt betöltő reklámok váltakoznak az említett rovat oldalaival, így újabb 3 lap letudva. Miután viszonylagos rohamtempóban átszáguldottunk az első 12 oldalon, következik a fő téma. Kétségtelenül szép fotók, a szöveg információtartalma alsó középkategóriás, inkább a benyomásokra épít. Minden oldalon el-elpöttyintve egy kis reklám, a biztonság kedvéért, meg persze nehogy kiessünk a rutinból. A jelen esetben 11 oldalas cikket egy újabb egész oldalas reklám zárja.
Világjáró az utakon rovat: szerintem még egy részt sem olvastam el, ugyanis autókról van szó. Ezzel inkább a férfi olvasóközönséget próbálhatják befűzni.
A Világtáj rovatról ugyancsak elmondható a szép illusztráció ez a lapnak szerintem a fő erőssége, bár ez egy utazási magazin esetében ugyebár elsőszámú kritérium-, a reklámfotó legalább ugyanannyi, mint a cikkhez tartozó. Újabb autóbemutatás következik, majd egy expedíció rövid leírása, s elérkezünk a Tájak, városok rovathoz. Az alapötlet jó, figyelemfelkeltéshez elég. Az újabb egész oldalas reklám után a Tallózás rovat nálam megint nem egy nagy kedvenc, ha már mindent elolvastam a magazinból, jöhet ez is. Hja, végül is, legalább mutat valamiféle irányt a kínálat és az árak közt.
Elérkezünk a Barangoló rovathoz: végre egy magyar tájegység bemutatása programajánlóval. Helyes. Ugyancsak jól sikerült a Hazai büszkeségek rovatban megjelent cikk, itt már a valóban hasznos információkban is dúskálhatunk: cím, nyitva tartás, weboldal címe, telefonszám. Szuper! Így kell(ene) ezt mindig csinálni gyerekek!
Az Időutazóban olvasható értekezés engem ebben a számban speciel érdekelt, nem úgy, mint az ezt követő, immár 3 személygépkocsi-bemutatás. De egyszer hopp, másszor kopp, így megy ez?
A Világnézet kulturális ajánlója megint csak jó érdemjegyet vívott ki magának: érdekes és szép kivitelű könyveket, valamint DVD-ket ajánlanak. Ezután egy kis  megbocsátható  önreklámozás következik, majd a Távcső rovat újabb gyönyörű fotókkal, de sajnálatosan kevés konkrét információval. Egy sokadik egész oldalas reklám után a Világvándor c. rovat cikke ebben a példányban nekem különösen kedves, hiszen a szakmámról, ill. az ebben dolgozó emberek munkájáról szól. Bevallom, ezt a magazinszámot csak ezért az egy cikkért is megvettem volna régi ismerősök a fotókon, föld, homok, cserepek, kell még ennél többet mondanom?!
Jaj, már el is felejtem említeni: kisebb-nagyobb reklámfelületek nélkül ezeket az oldalakat sem ússzuk meg.
A Szubjektív rovat célját eléri, okés. A programajánló szerintem hasznos, a játékok is feldobják az embert. Próbálkoztam is már egy párszor, de sajnos Fortuna nem szegődött mellém. Az Előzetes véleményem szerint nagyon hasznos, idejekorán lehet tervezgetni a következő havi magazinvásárlást.
Összesítésben a fotózás nálam ötöst érdemelt, a cikkekhez kapcsolódó írásművek gyenge hármast. Az elő- és a hátlapot leszámítva 80 oldalas magazinban 10 teljes oldalas reklámmal barátkozhatunk (persze a szövegközti reklámokból is kijönne pár oldal, ha összesítenénk), így kiszámítható, hogy a lap legalább több mint 12,5 %-a reklám. Nem vagyok egy nagy matekzseni, s a számokkal sem szoktam zsonglőrködni, ezt is csak a most íródó kritika kedvéért számoltam ki, de ez nekem sok.
Hát ezért szoktam én le szép lassan erről az utazási magazinról?

Kirgizke

Greg Grainger

Most ez valami, vagy megy valahova ? Erre gondoltam, amikor évekkel ezelőtt megláttam a műsorát. Ami azonnal sokkolt, az az alsó sávban lévő középső kis videó. Greg táncol a bennszülöttekkel... Órákig kerestem, de sehol sem találtam meg ezt a jelenetet, de minden műsora elején látható. Érdemes megnézni. Mint egy botsáska a biológiai növényvédelem után. (Valószínűleg alkalmaznák Monty Python-ék a "Hülye Járások Minisztériumában" is. ) No meg a főcímzene. Kis költségvetésű "ijesztgetős" filmbe oké, de ide? Honlapja szerint "Az elmúlt 35 évben brit és ausztrál rádió és tvcsatornáknál dolgozott." (életkor sehol...)
3 db Grainger-t tartalmaz a Grainger''s TV, de kétségkívül Ő a leghíresebb. Több, mint 110 műsort készítettek az elmúlt 20 évben, szóval már majdnem olyan jók, mint a "Menetrend".

Azt hiszem sikerült minden rosszat leírnom, pár sorban. Most jönne a befejezés, hogy "ezért ne nézzetek Grainger''s World-ot! "

Talán meglepő, de : Nézzétek a Grainger''s World-ot! Mintha 1925-ből pottyant volna ide ez a kifogástalan stílusú Úriember. Ott áll a vademberek közt (hosszúnadrágban!) és én biztosra veszem, hogy ennek a faszinak semmi baja sem lesz. El sem tudom képzelni, hogy valaki bántaná. Először azt hittem, hogy ilyen világjáró milliomoscsemete, de nem. Látszik, hogy érdekli, amit csinál, nem a bemagolt hülye kérdéseket sorolja. Jó, nem fogod megtudni a műsorból, hogy most mennyi egy fagyi Bibionéban, de arra van más. Viszont meggyőződésem, hogy a mai útifilmek innen gyökereznek. (Nem a villódzós, kamerarángósok....) Okésak a színek, igényes kamerakezelés, kellemes narrátor. És bele van fektetve csomó idő. Mert anélkül nem megy. Kedd délelőtt 8-tól 11-ig nem lehet útifilmet forgatni.

Hajrá Greg ! ( és bocsi az elejéért.

[video:http://www.youtube.com/watch?v=4j4ftFlQuUM 425x344][video:425x344]