Tunisz, Sousse

Október 2. – 3. nap

Talán ez volt az egyetlen reggel, amikor nem keltünk „nagyon” korán. Megreggeliztünk a szállodában, fizettünk, aztán útnak indultunk. Legelőször a tuniszi vasútállomás előtt lévő közlekedési csomóponthoz mentünk (Place Barcelone), hogy jegyeket vegyünk a villamosra, amivel el lehet jutni a Bardo Múzeumba. Itt kiderült, hogy erre nem lehet retúr jegyet venni, és hogy itt ráadásul csak egy jegyet lehet venni, innentől valahováig. A vissza jegyet az adott helyen kell megvenni.

Tunézia 2008. szeptember 30 - október 14. 

Előzmény

A tavalyi Szíria-Jordánia körút után valami különlegesre vágytam ismét. Megláttam a Rozvány könyv hátuljában Jement. Vörös-tenger déli bejárat, Sába királynője, „mézeskalács házak” - ez kell nekem! Mivel arab tanárom félig jemeni, érdeklődtem nála is, mit tanácsol. Sajnos a belső politikai helyzet most megint nem túl jó, és ők sem mennek mostanában haza, most nem javasolja nekünk sem. Hát, mit mondjak… kicsit elkenődtem. Na de akkor merre? Az ő javaslatára végül Tunézia lett a befutó.

15 nap Észak - Európában. 15 nap, erről szól ez a kis kaland, amelyet sohasem felejtünk. 15 nap, amelyre öregségünkben is vígan emlékezünk. 15 nap, ami örömet adott szemnek, szívnek, léleknek. 15 nap, ami azzal kezdődött, hogy elhatároztuk, bejárjuk Észak - Európa egy részét négy keréken, nyolc lábon. Gyors fejszámolás?! Igen, négyen mentünk, jó barátok.

 Idén nyáron csak egy kisebb költségvetésű út fért bele a programba, és mivel az USA-ban kimaradt minden naturista lehetőség, most kifejezetten naturista tengerpartok és kempingek irányában orientálódtunk. A cél: délnyugat-Európa, és a világ legnagyobb naturista települése: Cap d'Agde.

Május 29.

Reggel gyorsan fel akartuk dobni a családnak, barátoknak szánt képeslapokat ill. venni is kellett volna még, de elfeledkeztünk róla, hogy péntek lévén munkaszüneti nap van. Hamában reggel 9 körül még szinte senki sem volt ébren, az üzleteken a redőnyök lehúzva, egy teremtett lélek sem volt az utcán.