Aki még nem próbálta, úgysem hiszi: vannak emberek és dolgok, akikbe első látásra és véglegesen beleszeret az ember. Lehet ezt tagadni, palástolni, kapálódzni ellene: a vonzalom ösztönös, mély, ki nem törölhető, egy életre szól. Na, így vagyok én a Pádis fennsíkkal. Az a tény, hogy én 55 voltam, mikor megismerkedtünk, ő meg vagy 130 millió éves, mit sem változtat a vonzalom hőfokán. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem tudja a szeretet alanya olyan arcát mutatni, amelyik a szeretőnek ne tetszene: imádom ősszel és tavasszal, esőben, viharban és napsütésben, áradáskor és hópaplan alatt.

Szép lehet a román tengerpart is, de amíg onnan nem kapunk semmit, nézegessük a hegyeiket. A Déli-Kárpátok, Románia vonattal, ARO-val és fehér rummal. 1. rész.