Szlovákia, Csehország (4)
Néhányan túratársak már régóta tervezzük, hogy magashegyi körülmények között is kipróbáljuk magunkat. A kis csapatból többen Erdélybe szerelmesek (köztük magam is), ezért elsőre a Fogarasi-havasok meghódítása ugrott be mindannyiunknak. Amikor aztán elkezdtem tervezni az esetleges ottani túránkat, akkor derült ki, hogy a hegységet kocsival meg lehet ugyan közelíteni, de ott őrzött parkolásra, kempingre, netán tömegközlekedésre nemigen lehet számítani, tehát a csillagtúra gyakorlatilag kizárt és a „keblén a kenyere, hátán van a háza” módszerrel sátrat, élelemet, ruhaneműt cipelve lehet csak komolyan bejárni a hegység belsejét. Első magashegyi túránk révén az is szempont volt, hogy hegyimentő szolgálat ugyan van a Fogarasi-havasokban, de az gyakorlatilag nem elérhető (csak személyes értesítés útján). Mindez meggondolásra késztetett és a fenti szempontok szerint rendre biztonságosabb és kedvezőbb Magas-Tátra mellett döntöttünk. Így utólag bízvást állíthatom, hogy helyesen.
A határvárosok valahogy olyan izgalmasak szerintem. Főleg úgy hogy fele itt, fele ott. Bár már nem sokáig, úgyhogy akit így érdekel, mozogjon, mert jövő hónaptól már határ sem lesz. Szlovákia - Komárom.
Szlovákia 2006
2006 augusztusa szorgos és leginkább izzasztó munkával telt, a napi hajtás egyre inkább megviselte az embert. A városi dolgozók is épp hogy csak pilledeztek a melegtől, hát még mi, akik a szabad ég alatt nyomtuk a melót már hónapok óta, s több héten keresztül forrt naponta robbanáspontig az agyvízünk.
A dolog úgy kezdődött, hogy lusta voltam beírni a netes keresőbe a Szlovák Paradicsom teljes nevét, és persze előhozott néhány weblapot a Cseh Paradicsomról is. Kíváncsi lettem, hogy az elvált felek (Csehország és Szlovákia) hogyan osztoztak meg a paradicsomjukon. Az már a képekből is látszott, hogy bár a szlovákoké izgalmasabb és fizikailag is nagyobb kihívást jelent, de látványban és változatosságban a cseheké sem marad el mögötte, ráadásul ott van többlet vonzerőnek a környező tájék szelíd szépsége, várai.
