Törökország (17)
Már több éves álom és terv volt, hogy eljussak Szíriába, melyről annyi jót olvastam, hallottam ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt. A repjegyek viszont meglehetősen borsos árúak voltak, hiába vadásztam az akciókat. Egyszer csak jött az isteni szikra: közelítsük meg Szíriát Törökországon keresztül.
Itt az előbbi út ellentéte. 3 hetes körút. Mecsetek, paloták, bazárok, sziklák, gyógyfürdők, müezinek. Tudósítás Frédi és Béni lakhelyéről, meg ilyenek. "Gyere madzsar, van borzsdeki!" Veronika Töröko.
Május 23.
L. már hajnali hatkor fenn kukorékolt – otthon bezzeg alig bírom felébreszteni -, nem tudott aludni a sarlós fecskék vijjogása miatt. A kedves kis madarak olyan nagy perpatvart csaptak, hogy majdnem eladták az egész várost. Egyébként amúgy is korán akartunk kelni, mert reggelit kellett vásárolni az egész napos túra előtt, szóval még jó is, hogy fecskevijjogásra ébredtünk, s nem a telefon ébresztőnótájára.
Ki hallott már olyanról, hogy valaki le se száll nagyon a vonatról, aztán megír egy részletes élménybeszámolót az útról ? Mi nem. Eddig. Törökország...
Május 29.
Reggel gyorsan fel akartuk dobni a családnak, barátoknak szánt képeslapokat ill. venni is kellett volna még, de elfeledkeztünk róla, hogy péntek lévén munkaszüneti nap van. Hamában reggel 9 körül még szinte senki sem volt ébren, az üzleteken a redőnyök lehúzva, egy teremtett lélek sem volt az utcán.
