Korzika - Franciaország

1. nap

Szinte pont azon a napon, indultunk, mint egy évvel korábban az Észak-Franciaországi körútra. Az időpont múltkor is, most is nagyon bevált. Ilyenkor leghosszabb a nappalok, már jó idő van, de még a nyári főszezon előtt járunk. Kisebb a tömeg és olcsóbbak az árak, elsősorban a szálláshelyek. Résztvevők összeszervezése miatt csak este tudtunk indulni. Jobb lett volna reggel, hogy elérjük az éjféli kompot Livornóban, s így már vasárnap reggel a szigeten lehettünk volna.

2. nap

Az M1-es autópályán mentünk, de nem nyertünk időt, mert Ausztriában több helyen is lezárások voltak az autópályán Graztól északra. Délután értünk Livornóba. Már csak egy késő délutáni komppal tudtunk átmenni Korzikára, a kompút kb. 4 óra. Korzikán Bastiába érkeztünk a sziget legnagyobb kikötővárosába. Északi irányba elhagyva a várost betértünk az első kempingbe. Kicsi, de kultúrált kemping volt.

3. nap

Cap Corse-t, a sziget északi nyúlványában kezdtük Korzika megismerését. Első látásra feltűnt a nappali fényben, hogy mindenfele gyönyörű, hatalmas virágok vannak. A másik látvány pedig a hegyek, ahogy kiemelkedve a tengerből, hírtelen nagy magasságokba szöknek. A tenger pedig csodálatosan kék, part menti úton mentünk. A part menti utak nagyon kanyargósak, ahol sziklás a tengerpart, mi főleg ilyen partokon jártunk. De ugyan ez igaz az utakra a sziget belsejében is, a hegyek között. Hiába kicsik a távolságok, időt kell hagyni az utazásra, mert csak lassan lehet haladni. Útközben felmentünk egy hegyoldalban lévő faluba, hogy megcsodálhassuk mielőbb a kilátást a tengerre. Ezután Erbalunga-ba értünk, egy kis halászfaluba, nagyon kicsi központja hangulatos. A faluban, mint a végig a sziget körvonalán, genovai őrtorony található. Ezek többsége romos, de pár azonban fel van újítva, ezekre fel lehet menni.

Tovább haladtunk északra Macinaggio-ig, itt fürödtünk a tengerben, a tengerpart apró kavicsos, hínáros. A strandról kiindulva pár órás gyalogtúrát tettünk Cap Corse legészakibb részére és vissza, a Korzikára jellemző bozótosban, a ’makisz’-ban. Hangulatos volt a bozót közötti utakon mászkálni, érezni a növényzet jellegzetes illatát. Egyes részeken csak térdig, máshol fejünk fölé ért az áthatolhatatlannak tűnő sűrű cserje. Odafele a partmentén mentünk, visszafelé a sziget belsőbb részén. Part mentén elhaladtunk őrtornyok mellett, párat csak a távolból láttunk. Mindenkinek ajánlom ezt a kis sétát. Visszatérve az autókhoz, korábbi szálláshelyünkre mentünk vissza.

4. nap

Elhagyva a kempinget, és átverekedve magunkat Bastián, indultunk felfelé a hegyekbe, a Col de Teghime hágóhoz. Körültekintés után folytattuk utunkat Cap Corse Ny-i partja felé. Marine de Negru felé, a fekete kavicsos tengerpart felé vettük az irányt. Útközben benéztünk egy kis hegyi faluba, Braccolaccia-ba, ez egy hegyoldalba épült hangulatos falucska. A fekete tengerparton valóban fekete kavicsok fekszenek a parton, és a víz sekélyebb részein, látványos hely. Végleg elhagyva Cap Corse-t St Florent-be érkeztünk. Éppen nagy forgalom volt odaértünkkor a tengerparti kisvárosban. Innen Calviba mentünk. Útközben elhaladtunk Desert de Agriates sziklarengetegei között. Sajnos csak pár fénykép erejéig volt időnk megállni, de így is megkapó a táj. Calviban szállást kerestünk, a város szélén találtunk egy tengerparti kempinget. A kemping domboldalban van, alul a víz, teraszos elrendezésben lehet a sátrakat felverni.

5. nap

A mai napot pihenéssel töltöttük a kemping tengerpartján. Sziklás part, búvárszemüveggel sok halat láttunk, bár nem olyan sokat, mintha korallzátony felett úszkálnánk. Este besétáltunk Calviba. A régi város, citadella a Calvi-öböl partján álló kimagasló sziklaszirten épült, magas várfalakkal körülvéve. Hangulatos kis utcácskákon sétálva jártuk be az óvárost. Fentről szép kilátás nyílt az egész Calvi-öbölre. A kilátóhelyről látszódtak a sziget belsejében lévő magas hegyek, többek közt a sziget legmagasabb pontja, a Monte Cinto, aminek megmászása szerepel a további programunk között. Naplemente után a város új részeit és a kikötőt jártuk be, aztán visszamentünk a kempingünkbe.

6. nap

Nagyobb gyalogtúrára indultunk Bonifato-tól a Carozzu menedékházig, ami a GR 20 túraútvonalon fekszik. Bonifato-ig autóval mentünk, a parkolóban hagytuk a kocsikat, majd nekivágtunk a 700 m. szintemelkedésnek. Utunk először egy patakmeder mellett vezetett, korábban itt autóút is haladt, de mostanra sok helyen alámosta az utat a megáradó patak. Patakmeder és az őt magában foglaló völgy látványos sziklákban bővelkedik. A mederben víz által simára mosott „kavicsok” vannak, a völgyet pedig éles sziklaalakzatok szegélyezik. Elhagyva a patakmedret erdőben vezet tovább az út, erősebben emelkedve. Keresztezzük a az előbbi patakon egy függőhídon, itt lehetőség nyílik a nagy „kavicsokon” mászkálni. A híd után tovább emelkedve érjük el a menedékházat. Innen akár folytathatnánk utunkat a GR 20 ösvényen, de mi visszatérünk az előbbi úton az autókhoz. A GR 20 Korzika hegységét É-D irányban átszelő túraútvonal, bejárására 2 hetet javasolnak. Nekünk sajnos hosszabb túrák nem férnek be az időnkbe. Eztán St Antonio kis hegyi faluba vettük az irányt. A falu egy magaslaton fekszik, már messziről felhívja magára a figyelmet. A faluból már nem megy már tovább az út. A szűk utcácskák, régi házak még hangulatosabbak, mint az előző nap Calviban, a falu tetejéről remek kilátás nyílik a környékre, többek közt az olajfaligetekre. A nézelődés után beültünk egy kis helyi étterembe. Korzikán jellemző, hogy az éttermek menüket kínálnak, az igaz egész Franciaországra is. Mi is egy ilyen menü mellett szavaztunk, de mint kiderült nem választhattunk volna mást, mert az étteremben mindenki ezt a vacsora menüt ette. Fogások: 1. felvágott, 2. tojásrántotta, 3. a főétel borjúhús nagy babszerű körettel, 4. sajt, 5. sütemény. A fogások nem voltak hatalmasak, így nem jelentett gondot az elfogyasztásuk, finom volt. Ezután vissza a kempingbe, ahol már a 3. éjszakánkat töltjük.

7. nap

Elhagytuk Calvit, s nyugati part igen kanyargós útjain Portó felé vettük az irányt. Ez a Calvitól Portóig tartó tengerparti út, a leglátványosabb parti út Korzikán, különösen Calvitól Galéria-ig tartó része. Nagyon vékony, kanyargós, két autó nehezen fér el rajta egymás mellett, igen lassan lehet csak rajta haladni. Az útról azonban csodálatos kilátás nyílik kék tengerre és a parti sziklákra, öblökre, mindenképp megéri erre autózni. Galéria előtt található Fangó folyó. Sziget belsejében ered, meglepő módon mire kiér a síkabb részekre vize kellemesen felmelegszik. Helyenként kiszélesedik, nagy medencéket alkotva, máshol a szűk sziklafalak közt megmélyül, csak úszva lehet haladni ezeken a helyeken. Vízeséseken csúszdázhatunk, ahogy haladunk a mederben, vagy kavicsokon kell lépdelnünk, hogy újra mélyebb vízbe jussunk. Jól esik az édes vízben való fürdés a tenger után. Korzikán sok ilyen kis folyó van, amiben fürödhetünk, a Fangó ez egyik leginkább alkalmas erre a célra. Mindenképp ki kell próbálni valamelyiket. Folytatva a kanyargós tengerparti utunkat, felérünk a Col de la Croix hágóra. Az autóparkolótól megtéve kb. 10 perces sétát, érünk ki a kilátópontra, innen csodálatos kilátás nyílik a Portoi- és Girolate öbölre és Les Calanques-re, a vörös sziklákra. Estefelé nagy pára volt a már tenger felett, érdemes korábban ideérni. Girolate egy falú is, a hasonló nevű öböl partján, az az érdekessége, hogy csak gyalogosan vagy a tenger felől közelíthető meg, ahova sajnos idő hiányában nem jutottunk el. Nap végére egy portoi kempingbe jutottunk.

8. nap

Délelőtt indultunk a várostól pár km-re lévő híres Les Calanques rózsaszín sziklái közé. Nem csalódtunk, valóban nagyon látványos formációk és színek fogadtak bennünket. Leírások szerint napnyugta idején még jobban kijön a rózsaszín szín, de így napközben is igen szép volt. Egy kisebb túrát tettünk a part menti vidéken. A tenger feletti sziklákról ismét megcsodáltuk a Portoi-öbölt, látszik Porto városa is. Piana felé az országutat végig a különleges formájú sziklák szegélyezik. Továbbiakban Plage d’Arone-on, egy homokos strandon töltöttük az időnket. A sziget egyik legjobb homokos partja, igazi beach hangulatot érezhetünk. Víz a sziklás részeken persze jóval tisztább, búvárkodásra azok az alkalmas helyek. Ittjártunkkor éppen hullázott a tenger, kb. méteres magasságban, jó volt. Késő délután túrát tettünk a közelben található Capu Rossu-ra, egy kis félszigetre. A túránk célja Capu Rossu tetején lévő őrtorony volt, kb. 300 m magasan emelkedik a víz fölé. A parkolóból oda és vissza nagyjából 3 órát igényel összesen a túra. A torony a felújított őrtornyok közé tartozik, így fel lehet rá menni. Tetejéről meg egyszer megcsodáltuk a Portoi-öbölt és a rózsaszín sziklákat, látszott a korábbi homokos strandunk is. A torony egyik oldalán szinte függőlegesen a lábunk alatt hevert a tenger. Ez a túra is javasolt. Parkolóba visszamenet ért minket a napnyugta. Visszatértünk a portoi kempingünkbe, ahol eltöltöttük a második éjszakánkat.

9. nap

Kora délelőtt röviden megnéztük Porto városát, ezután indultunk a sziget belsejébe, Corte-ba. Útközben, nem sokkal Porto-t elhagyva, megálltunk egy kis hegyi faluban Ota-ban. A falut magas sziklafalak szegélyezik, megnéztük a falu templomát. A falu határában régi, genovai kőhidak ívelnek át a kis folyón. Nagyon látványosak, ebben a folyóban is lehetőség nyílik fürdésre. A távolabbi kőhídnál van a Gorges de Spelunca bejárata. A szurdokban régi kereskedelmi út húzódik összekötve Ota és Evisa településeket. Mi a harmadik kőhídig mentünk, ami már az erdő közepén található, majd visszatértünk az autókhoz. Kb. 1 órás túra volt összesen. Folytatva az igen kanyargós szerpentin utat elértük Col de Verghio hágót, ami É-D Korzika határa. Itt található egy emlékmű is, de a kilátás szebb. Itt is, és már útközben a sziget belseje vele, találkozhatunk vadon elő disznókkal. Ezek nem vaddisznók, házi disznónak néznek ki, de magukban mászkálnak az utak mentén. A hágó után a Scala di St Regina szurdokban vezetett az országút Corte felé. A szurdokban látványos, kopár sziklafalak közt kanyarog az út, az út szinte teljesen kitölti a függőleges sziklafalak közti részt. Este érünk Corte-ba, rendes szállást keresgéltünk, de végén egy kempingben kötöttünk ki.

10. nap

Ma egy másik Corte környéki szurdokba indultunk, a Gorges de la Restonica-ba. A sziklás szurdok első részében egy nagyon vékony, kanyargós, meredek aszfaltúton mehettünk befele, mellettünk lent a patak kanyargott. Ebben is lehetőség nyílik elvileg fürödni, de a vízhozama kisebb volt a korábbiaknál és hőmérséklete is hidegebb. A fizetős parkoló után már gyalog folytattuk utunkat, először még aszfalt úton, majd utána turista ösvényen. Az aszfaltút vége felé, kitérőt tettünk egy látványos vízeséshez. Majd visszatértünk a turistaútra, ami a magasan fekvő tavakhoz vezetett, a Lac de Melu-hoz(1711 m), majd a Lac de Capitellu-hoz(1930 m), mi csak az előbbiig mentünk. Az út az egyre emelkedő völgyben vezetett felfele, magas sziklákkal szegélyezve, mind előre, mind visszafele nézve gyönyörködhettünk a természeti látnivalókban. A tó egy katlanban foglalt helyett, vizét hóolvadás táplálta, és persze a felső tó vize is. Elég kedvelt turistahelynek bizonyult mer rajtunk kívül elég sokan feljöttek idáig. Visszafelé majd ugyan azon az úton mentünk, kocsikkal visszatértünk Corte-ba. Este cortei városnézésre indultunk. A belváros szűk utcáiban a házak fala elég omladékos volt szinte mindenhol. A lejtős utcácskák között hangulatos kis terek bújtak meg. Ezeken az utcákon meredekségük miatt autók nem járhattak. Az egyik téren beültünk egy étterembe, ezúttal nem menüt választottunk, hanem egy-egy helyi ételt. Éjszakára ez előzi napi kempingünkbe tértünk vissza.

11. nap

Ezen napon került sor Korzika legmagasabb csúcsának, Monte Cinto-nak meghódítására. Más napoknál korábban indultunk útnak, mivel hosszú hegymászás fog ránk várni. Corte-ből kocsival egy újabb völgyön keresztül elmentünk Haut-Asco házig(1361 m), ami amúgy a GR 20 túraútvonalon egyik állomása. Amikor a 6. napon felmentünk a Carozzu menedékházig, nagyon közel voltunk ehhez a helyhez, gyalog akár át is értünk volna ide pár óra alatt. Ház parkolójánál hagyva a kocsit, elindultunk. Úgy terveztük, hogy elmegyünk a Lac Cinto-hoz, majd innen megyünk fel a csúcsra, de az útjelző táblák hiányában közvetlenül a Monte Cinto-ra sikerült jutnunk, ami persze kicsit sem volt baj. Az út első része viszonylag lankásan vitt felfelé, itt a turistaút is jól látszott. Beérkeztünk egy olyan katlanba, amit minden oldalról függőlegesnek látszó sziklafalak vettek körül, nem tudtuk elképzelni, hogy merre is fogunk továbbmenni. Mostmár eltűnt turistaút, sziklafalakon vadászni kellett a turistajelzést. Amikor megláttuk egyet, szinte légvonalban vettük felé az irányt. Egy francia pár is jött kb. velünk az úton. Ők gyorsabban haladtak, de többször is rossz elvétették a jelzést, s mindig azt vettük észre, hogy mögöttünk jönnek. A sziklamászós részt egy meredek omladéklejtő követte, ezen túlhaladva felértünk egy vízszintes részre, itt még találkoztunk egy kis patakkal, ami a mély völgyben tűnt el, ahonnan jöttünk. Korábban, a völgy oldalát alkotó sziklákról több vízfolyás is gyarapította a patak vizét. Innen már úgy véltük, látjuk a csúcsot, s sejtésünket igazolva az út is mind jobban arra fele tartott. Újra omladékos, sziklás részeken mentünk keresgélve a jelzést. A kinézett csúcs közelében egyre meredekebbé változott a terep. Felértünk egy gerincre, a gerinc túlsó végén már ott volt a célnak hitt csúcs. Mikor odaértünk, akkor tűnt csak fel a tényleges Monte Cinto, még tisztes magasságban, távolságban. Az út innen egy darabig lefele vezetett, megkerülvén a csúcs szinte függőleges oldalát, hogy majd a másik lankásabb oldalról közelítse meg. Csúcson(2706 m) egy 2 fadarabbal összeállított kereszt várt, és az egész sziget látványa. Ez utóbbi sajnos nem volt igaz, messzire el lehetett látni, de a legközelebbi tengerpart is elég párásnak látszott. Visszafelé ugyan azon az úton mentünk, ahol jöttünk, a lefele út sem tartott sokkal kevesebb ideig. A táj mégis másnak látszott, mert most fentről láttuk meg alsóbb részeket, a völgyeket. Kocsival vissza a kempinghez. Vacsorára a szokásos menüt ettük: melegítős konzerv és korzikai sör.

12. nap

Délelőtt befejeztük a cortei városnézést, még nem voltunk a fellegvárban, mivel az esti városnézésünk alkalmával már bezárt, ezt pótoltuk. De ha nem pótoljuk, akkor sem maradtunk volna le sok mindenről. A kilátás szép volt a környékre, de ez hasonló volt kicsit lejjebbről is. Ezután összepakolás a kempingben és indulás vissza Bastia felé. Sajnos a sziget délebbi részeire ez alkalommal nem maradt idő. A sziget közepén egy gyorsforgalmi út húzódik, ami széles és nem kanyargós, így hamar Bastiába értünk. Parkolóhely keresés után tettünk egy kis bastiai városnézést. A város legnagyobb terén egy rendhagyó Napóleon szobor található. Ajaccio Napóleon szülővárosa, de oda sajnos nem jutottunk el. Bastiának nagyvárosi látványa van, s valójában is nagyváros, nem úgy, mint a korábbi korzikai városok, ahol jártunk. A városnézés után betértünk a túránk elejéről már ismert kis kempingbe. Este még megmártóztunk a kemping szomszédságában lévő tengerparton.

13. nap

Elmentünk egy város környéki hipermarketbe. Mi elsősorban sajtot, sört, lekvárt vásároltunk. Finomak a francia sajtok, s jellegzetes ízűek a korzikai sörök, speciálisak a helyi lekvárok. Vásárlás után fürödni mentünk egy Bastitól délre lévő partszakaszra, itt, a keleti parton homokos részek vannak egészen a sziget déli részéig. Aztán vissza a kempingbe.

14. nap

Korai összepakolás után felszálltunk a kompra. 4 órás hajózás után már Livornóban voltunk. Innen csak kisebb megállókat beiktatva jöttünk hazáig.

15. nap

Kora hajnalban érkeztünk Budapestre.

Térkép

Ábrázolás ©2008 DigitalGlobe, Cnes/Spot Image, GeoEye, Térképadatok ©2008 Tele Atlas - Használati feltételek

Térkép

Műhold

Hibrid