Ezért hát beültünk az autóba, és a Heraklionból a déli part felé vezető úton átverekedtük magunkat a hegyek között. Heraklionból kb. 1 óra alatt elértük a több kilométer széles miresi völgyet, és azzal párhuzamosan, a Festosi romoknál meg sem állva Matala felé mentünk, amiről a Komos felé vezető rövid földes út leágazik.
A Komos név az ókori romokon túl csak a hosszú, fantasztikus homokos tengerpartot jelöli, amit délről egy sziklaszirt zár, északra viszont több kilométer hosszan nyújtózik el. A parkoló autók számából azonnal egyértelművé vált, hogy egyáltalán nem kihalt – így gyakorlatilag a meztelen fürdőzéses tervemről le is tettem.

Először a déli részét fedeztük fel, ahol mindenki fürdőruhában volt, aztán elgyalogoltunk a strandon észak felé, mígnem olyan részre értünk, ahol csak meztelen embereket láttunk magunk körül. Főként harmincas-negyvenes párok voltak ott, és elég szellősen telepedtek le ahhoz, hogy úgy érezzük, nem zavarjuk őket fürdőruhában sem.
Bementünk az isteni meleg vízbe, és a hely szellemének köszönhetően ott le is vetkőztünk és meztelenül úszkáltunk, persze szigorúan úgy, hogy a felfedett testrészek ki ne látsszanak. Természetesen mielőtt kimentünk a partra, visszahúztuk a fürdőruhánkat. De csak egy alkalommal. A következő mártózáskor feleségem gondolt egyet, és már meztelenül sétált ki a vízből. A parton napozók közül annyira senki nem foglalkozott velünk, hogy a következő fürdés után már én sem húztam vissza a fürdőnadrágot.
Nagyon felszabadító érzés volt, és ott is maradtunk egész nap – életünkben előszőr meztelenül napoztunk és fürödtünk órákon át – persze még egy kicsit szégyenlősen (szó sem volt arról, hogy pucéran sétálgassunk a part mentén), de nagyon boldogan.
Persze az is nagyon hasznos lett volna, ha aznap nem felejtük a szállodában a naptejet, így hazafelé vezetés közben már vizes törölközővel kellett hűtenem a lábaimat.
Hazafelé másik utat választottunk, így megcsodálhattuk a krétán keresztülhúzódó széles völgy szőlő- és olivaültetvényeit, és a Lassithi melletti kopár domboldalakon át jutottunk vissza Hersonissosba.

1. nap

Erre a napra egy Rethimno-i városlátogatást terveztünk. Az előző napi leégés miatt a tengerpart ugyanis szóba sem jöhetett, és így is mindketten hosszúnadrágot és inget ill. blúzt választottunk, ami takarta a vállunkat is.
Rethimno a sziget három nagy városa közül az egyik, és természetesen a k-ny-i autópálya mentén fekszik, így viszonylag gyorsan megközelíthető (kb. 1.5-2 órás autózás).
A belvárosban hagytuk az autót, és tettünk egy óriási sétát végig a kávéházakkal teli tengerparton, a velencei kikötőbe (ahol egy krétai pincér elújságolta, hogy látta a hiradóban: Magyarországon gyújtogatnak és rendőröket vernek – igen: MTV ostrom). Megnéztük az éttermek előtt kifüggesztett óriási polipokat, rákokat (nem volt túl étvágygerjesztő) és felsétáltunk az óriási velencei erődbe.
Az erődből nagyon szép körpanoráma nyílik a kikötőre és az egész városra (távolban a hegyekkel). Az erőd után sétáltunk egyet az igazi rethimnoi belváros sikátoraiban a futóvirágok alatt, be-bekukkantottunk a házak közötti mediterrán kiskertekbe. Végül az egyik sétálóutcában beültünk egy étterembe és rendeltünk egy seafood ebédet két főre. Bár hozzávetőleg egy normál ebéd árához képest kétszeres árban volt, megérte, mert megkóstolhattuk a polipot, tintahalat, mindenféle halakat és feleségem azóta tudja, hogy hogyan kell rákot kibontani a páncélból – a pincért kellett megkérnünk, hogy mutassa meg.
Az ebédhez nem is ihattunk mást, mint frissen facsart narancslevet, amit mellesleg a Heraklion-Rethimno közötti „autópálya” mellett is sok helyen árulnak a narancsligetek szomszédságában.
A hazafelé utat nem az autópályán tettük meg - a Perama és Dfossia felé haladó út légvonalban rövidebb távon halad, mégis az útikönyv szerint elég látványos ahhoz, hogy erre menjünk.
Hát látványos talán mérsékelten volt csak, de érdekes volt a kanyargós, nagyon kisforgalmú úton meg-megállni a narancsültetvények mellett. Végül az út egy hegygerincre vezetett fel, ahonnan valóban csodálatos panoráma tárult a szemünk elé (északra tengeröblökkel, délre a magas hegyekkel), majd szerpentinnel csatlakozott vissza az autópályára.

1. nap

Úgy döntöttünk, hogy a sziget déli részén annyi látnivaló van, és relative annyira messze vannak, hogy teszünk egy két napos körutat, plakiasi éjszakázással, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyúttal meglátogatjuk a plakiasi nudista strandot is.
Gyakorlatilag hajnalban, még sötétben indultunk el Rethimno irányába, de Rethimno előtt letérve az Arkadi fennsík felé fordultunk.
A fennsíkon lévő Arkadi kolostor Kréta egyik nevezetessége. A kolostorban 1866-ban barikádozták el magukat a krétai partizánok, akik a török hadsereg elől védték a területet. Amikor a hadsereg a kolostort is ostromolni kezdte, a partizánok felrobbantották a lőporos hordókat és így magukat is. Majdnem 900 férfi, nő és gyermek halt meg, de valószínűleg sokkal több török katonát rántottak magukkal, tettük jól példázza a krétai emberek eltökéltségét és függetlenség iránti vágyát. A kolostor területén számtalan jel mutatja az egykori rombolást, repeszeket lehet látni a falakban, a fákban, és egy kis kápolnában több száz koponyát gyűjtöttek össze a szerzetesek.
A fennsík most a béke szigete. Még a hivatalos nyitási időpont előtt értünk oda, csak a szerzetesek és mi voltunk a kolostor területén. Csendben körbesétáltunk, élveztük a fennsík csendjét, és valóban, a hely magával ragadott.
A kolostortól tovább mentünk, és nyugati irányban pár kilométerre ismét rátértünk az autópályára, hogy nemsokára letérhessünk a déli parton fekvő Chora Sfakion felé vezető útra. Másodszori krétai látogatásunk után is még mindig ez a kedvenc, leglátványosabb útvonalam Krétán. A szerpentinek a fennséges méretű hegyek közé visznek át, majd az út az Imbros szurdok mellett halad a sziklafalban, és helyenként annyira leszűkül a kanyarokban, hogy a buszok csak centizve tudnak átmenni – szembeforgalomról bizonyos szakaszokon szó sem lehet. Végül az út a szurdok után kibukkan a déli parti hegyoldalon, és elénk tárult a csodálatos panoráma a Líbiai tengerrel, az azt szegélyező hegyekkel és apró településekkel. A hegyről levezető szerpentint (amit a Samaria szurdok túra után a busszal másztunk meg felfelé) senkinek sem szabad kihagynia.
A partra leérve kelet felé fordultunk és nemsokára elértük Frangokastello települését, ami a romos váráról kapta a nevét. Rövid, kb. fél órás pihenőt engedtünk meg magunknak, miközben megnéztük a várat és pihentünk egyet a szép és nagyon sekély vízű tengerparton, majd tovább indultunk keletnek.
A Frangokastello és Plakias közötti partszakasz nem könnyű terep. Az út több helyen megmássza a magas tengeri partfalat, néhol még a tengertől is eltávolodik csak hogy áthágjon egy nagyobb hegyen. Olyan településeken haladtunk keresztül, ahol még kisautóval is nehezen fértünk el a házak között, de kedvencem a Rodaniko nevű település volt, ami valójában két település amit egy nagyon mély vízmosás (szakadék) választ el, emiatt a két településrészt egy nagyon meredek és irtó szűk szerpentin és egy keskeny viadukt választ el egymástól – vagy köt össze
Gyönyörű, panorámás utakon haladtunk, és egy hajtű kanyar után megláttuk az öböl túloldalán Plakias település 1 kilométeres homokos tengerpartját.
Plakias azonban lent volt a tengerparton, a főút viszont vagy kétszáz méterre felette kanyarog, így a következő településen követve a Plakias táblát, elkezdtük az ereszkedést. Talán jobb lett volna inkább a nagyobb kerülőt választani és a főúton, másik irányból lemenni Plakiasba, viszont mindenképpen ez volt a kalandosabb. Egynyomtávos szerpentin, fantasztikus panorámával, de a kormánykerékbe kapaszkodva, a lábam pedig el nem mozdult a fékpedálról. Végül lejutottunk, és a partvonal mentén begurultunk Plakiasba.
Ez a falu (városnak azért nem nevezném) egyértelműen idegenforgalmi központ, bár zsúfoltságában messze elmarad a zsúfolt északi-parti településektől. A tengerparti sétánya kb 20 étteremből áll, és ezt meghaladó számban vannak még apartmanházak és szállodák is. A Plakias fölé magasodó hegyek tetején szinte mindig viharfelhők fenyegetnek, melyek viszont sosem érik el a várost, a déli lejtőkön felfelé tartó meleg áramlat eltereli őket.
Mivel még bőven kora délután volt, az útleírások szerint elhajtottunk az egy kilométeres tengerpart mentén haladó út végéig, ott leparkoltuk az autót és pár perccel később már a forró homokban botladoztunk a part felé. A tengerpart Plakiastól távolabb eső vége ad helyet a legnagyobb krétai nudista strandnak, és itt - a legtöbb nudista strandtól eltérően - minden kényelmi felszerelés is megtalálható: napágyak, napernyők és édesvízű zuhany.
Ledobáltuk a ruháinkat és késő délutánig gyakoroltuk a már egyre megszokottabbá

váló meztelen fürdőzést. És még bátrabbá kellett válnunk, hogy meztelenül elsétáljunk a tőlünk 60-70 méterre lévő zuhanyzóig. Egészen más dolog ugyanis meztelenül feküdni egy törölközőn vagy beszaladni a pár méterre lévő tengerbe, mint emberek között nagyobb távokat sétálgatni pucéran, tekinteteknek kitéve.
A Plakiasi tengerpart vize mindig melegebb az északi partnál, nagyon lassan mélyül és talán az öböl formája miatt még szélcsendben is komolyabb hullámok vannak, úgyhogy órákon át élveztük a hullámokba ugrálást. Nagyon nehezünkre esett otthagyni a tengert, de szállás után kellett néznünk. A parti úton kb. a harmadik apartmanházban találtunk szabad apartmant elfogadható áron (30 EUR/éjszaka) – igaz nem tengerparti, hanem a hegy felé néző erkéllyel. Miután kipakoltunk, azonnal betértünk az egyik parti gyros büféhez, ahol a szokásos 2 eurós áron vettünk gyrost, majd ismét a nudista strand felé vettük az irányt, hogy kihasználjuk a késő délutáni –esti napsütést. Az amúgy elég népes tengerparton most már alig voltak, amitől még intimebb lett a fürdés hangulata.
Este a fantasztikus hangulatú tengerparti sétány mentén kerestünk egy parti éttermet, ahol közvetlenül a partra kiülve ettünk nagyon finom kardhalat, amit természetesen a ház borával öblítettünk le. Eddigre annyira megtetszett a település hangulata, hogy másnap éjszakára is lefoglaltuk az apartmanunkat.

1. nap

Reggel az egyik boltban vásároltam reggelire szendvicset és hozzá narancslevet. A reggelit a tengerparti sétány egyik padján ettük meg, majd autóval elgurultunka nudista strandig, ahol szinte egyedül voltunk, amikor a napi program előtt csak a klimatizálódás kedvéért úsztunk egyet.
Autóba ültünk és elindultunk a közeli Prevelli felé, amit kb fél-háromnegyed óra alatt el is értünk.
Prevelli a tengerből meredeken felfelé ívelő sziklafalak tetején lévő három kis

kolostort is jelöli, de így hívják az ezek melletti kis szurdokban csordogáló kis folyócskát is. Izzasztó séta árán jutottunk le a folyóhoz, de  már a látvány is megérte.
A folyó a függőleges sziklafalak között folyik a tenger felé, pálmafák veszik körül és rendkívül dús a vizivilága (rengeteg hal és vízi növény), majd a parthoz érve 90°-os kanyart csinál, egy darabig a part mentén folyik és úgy ömlik a tengerbe.
A parton így lehetőség nyílik fürdeni a hullámzó tengerben és a hidegebb, de selymes folyócskában is, sőt béreltünk vízibiciklit, amivel felmentünk a folyón a miniatűr vízeséshez – csobogóhoz is. Ez után nagyot fürödtünk a tengerben, felfedeztük a letöredezett sziklák által elzárt kis barlangokat és mini-strandokat, majd izzasztó túrával visszamásztunk a sziklafalra a kocsihoz.
Délután már ismét a plakiasi tengerparton fürdödtünk meztelenül, majd egy olcsóbb étteremben ettünk egy átlagos vacsorát, melyet fél-fél liter krétai házi bor, és az ajándék rakik koronáztak meg.

12. nap

Tudván, hogy ez a nap az utolsó lehetőség a frissen szerzett naturista élményeink további gyarapítására, az egész napot a strandolásnak szenteltük. Búcsúzásképp az egész délelőttöt Plakiasban töltöttük meztelenül, majd kelletlenül felhúztunk pár feltétlenül szükséges ruhadarabot (azért nem túl sokat) és elindultunk ismét a kommosi tengerpart irányába, hogy a Hersonissos felé tulajdonképp útba eső Kommosnál még egyszer fürödjünk egyet.
Kelet felé tartva rátértünk ismét a Kréta déli részén haladó főútra, ami persze tele van kanyarokkal és 60 km/h-nál nemigen lehet gyorsabban haladni. Menet közben megáltunk Spili-ben, ahol kötelező megnézni a rengeteg oroszlánfejből álló kutat, sétáltunk egyet a szép belvárosban, majd vettünk elvitelre néhány gyrost (Kommoson ugyanis tényleg semmi nincs).
Autóba ültünk és visszatértünk a kommosi selymes homokú tengerpartra. Csakúgy mint korábban, most sem voltak sokan, ezért elég szétszórva voltunk a hosszú tengerparton. Ledobáltuk a néhány darab rajtunk lévő ruhát és szó szerint lubickoltunk a tengerben, majd süttettük minden porcikánkat a napon. Nyilván nem tudom kellően átadni azt az érzést, hogy milyen nehéz egy ilyen élmény után felvenni a ruhákat azzal a tudattal, hogy legalább egy évig nem is lesz ilyesmire alkalmam. Itt ébredtem rá, hogy végérvényesen eldőlt – nem akartuk, mégis eltökélt nudisták lettünk.
Autóba ültünk, visszamentünk Hersonissosba, ahol visszaadtuk az autót a kölcsönzőnek, a szállodában vacsoráztunk, és korán elmentünk pihenni.

1. nap

A szállodai reggeli után egy hosszabb sétával eljutottunk a Hersonissos keleti felén található Aquaparkba. A park körül különféle go-kart pályák, bungee-jumping kilövők, luna-park és hasonló tipikus üdülőkörzeti szórakozóhelyek találhatók.
Maga a vízipark ingyenesen volt használható, bár pl. a csúszdák használatáért fizetni kellett – műanyag szalagot raktak a csuklónkra, amivel már korlátlanul használhattuk a csúszdát. Az aquaparkban azt az ’Ibiza-feeling’-et láttam, amitől egyébként rosszul tudok lenni, a középső medencénél habparty, diszkózene, koktélos poharak a medence mellett, részeg teenagerek akik éppen csak hogy nem estek egymásnak (szexuális értelemben) ott fényes nappal. Mi egyfolytában csúszdáztunk, és kifejezetten örültem annak, hogy fátyolfelhős volt az ég, így közben leégéstől legalább nem kellett tartanunk.
Este sétáltunk egyet a déli parthoz képest szokatlanul zsúfolt hersonissosi tengerparti sétányon, és vacsoráztunk egyet az egyik vendéglőben.

1. nap

Tulajdonképpen már nagyon kezdtük unni magunkat Hersonissosban. Szívünk szerint még legalább két hetet eltöltöttünk volna dél-Krétán, ezzel szemben még másfél haszontalannak tűnő nap volt előttünk ezen a nyaralóhelyen.
Nyugat felé végigsétálva a parton, a belvároson és az erődön is túli részen végre találtunk egy olyan tengerpartot, ami -bár nagyon zsúfolt volt,- fürdésre megfelelt. Itt töltöttük a délelőttöt, a délutánt pedig vásárlásra fordítottuk a hersonissosi főutcán. Ekkor vettük meg a knossosi motívumokkal díszített vázánkat, ami azóta is a nappalink egyik fő dísze.
Este pedig teljesült feleségem egy nagy kívánsága, beültünk egy bár kényelmes foteljeibe, ahol egy palack rosé bor mellett meghallgattuk két görög zenész estjét. Nagyon megható és szép görög zenét játszottak egy gitáron és egy bouzukin– természetesen a kötelező Zorbát is beiktatva.

1. nap

Mindössze fél napunk maradt, a transzfer valamikor kora délután jött értünk. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, igazi good-bye időre virradtunk, egész nap felhős volt, és gyakran csepergett az eső. Befejeztük az ajándékvásárlást, és beültünk az egyik parti kávézóba, ahol megittunk egy frappét és közben jó nagy zápor kezdődött. Kifejezetten örültem, hogy ilyen idővel búcsúztunk Krétáról, mert ez nagyon megkönnyítette az elindulást.

Ennyi volt hát az a nyaralásunk, amely a hely varázsánál fogva egyszerű halandókból eltökélt nudistákká varázsolt minket. Bár sokfelé jártunk már a világon, ez a nyaralás igazán sok élménnyel tett gazdagabbá bennünket, annyira, hogy egy évvel később is Krétára mentünk nyaralni, bár akkor már kifejezetten olyan helyszíneket keresve, ahol a nudizmust gyakorolhatjuk.
Akit érdekel a folytatás, keressen rá a „Felejtsd otthon a fürdőruhád – Kréta és Santorini” c. írásomra is.

Saját tapasztalataim alapján mindenkit biztatok a nudizmus kipróbálására: felejthetetlen élményben lesz része, mindegy hogy korábban mit gondolt a nudistákról. Mindössze két éve még én is úgy tekintettem rájuk, mint furcsa gondolkodású emberekre. Remélem ez az írás segítséget nyújt azoknak, akik ilyen nyaralásra vágynak.

Végezetül álljon itt egy rövid útmutató (eddigi nyaralásaimat összesítve) a krétai naturista strandokhoz, a teljesség igényére való törekvés nélkül:
Nyugati part:
-Falassarna beach – az út levezet a partra, a sziklásabb parti részt használják a nudisták
Déli part (nyugatról keletre)
-Elafonissi – híres turista látványosság, de a sziget távolabbi apró öbleiben sokan gyakorolják a nudizmust
-Paleochora – a Paleochora település hosszú strandjának nyugati része
-Sougia – a nehezen megközelíthető település partjának keleti része illetve a leomlott sziklaszirten túl is. A part menti sziklák alatt legalább 10-15 nudista sátor is van.
-Vritomartis naturista hotel – Chora Sfakiontól keletre pár száz méterre található naturista hotel. A hotelhez tartozik a Filaki strand, amihez a hotel keleti oldalán futó aszfaltút vezet le. Ez a strand szigorúan fürdőruha-mentes terület.
-Frangokastello – A Frangokastellotól 1 km-re nyugatra fekvő homokos strand keleti fele
-Plakias – a tengerparti út végén, a településtől távol fekvő strandszakasz
-Mikro-Amoudi – Plakiasból Spili felé autózva 1-2 km után le kell kanyarodni a Damnoni-Amoudi beachekhez. A hosszú, napernyős tengerpart után emelkedő szirtet megmászva két kicsi nudistra strand következik.
-Kommos – A Matala felé vezető útról jobba le vezet egy táblával jelzett út (Como vagy Kommos) a kommosi romokhoz. A földes parkolótól nézve a strand északi része nudista.
-Red beach – fél órás gyalogúttal lehet megközelíteni Matalától, déli irányban az ösvényen
Keleti part:
-Vai – A Vai beach déli oldalán lévő dombot megmászva újabb strand tárul fel, melyet elsősorban nudisták használnak.