Görögország, közlekedés

Görögország autóval. De lesz vonat, repcsi, hajó, bringa, gyaloglós része is. Mia közlekedős-írása..

Közlekedés

az oldalt szerkeszti: Mia - www.snowflake.freeblog.hu

Autóval:

Ha autóval vágunk neki a görög tájak felfedezésének, semmi különösebb dolgot nem kell magunkkal vinnünk, elegendő az útlevél (Görögország EU tagállam ugyan, de a köztes országokban szükség van rá), és a magyar jogosítvány, valamint kötelező a nemzetközi zöldkártya, amit az a cég állít ki, ahol a kötelező felelősségbiztosításunk van. Nemzetközi jogosítványra csak abban az esetben van szükség, ha ott szeretnénk autót, motort bérelni, bár nem mindig kérik. Ha ilyen jellegű terveink vannak, akkor nem árt ezt is indulás előtt elintézni.

A közúti úthálózat hossza közel 40 000 km, és a nagyobb városokat jó minőségű autópálya köti össze egymással. Az utak szélessége meghaladja a magyarországi utak szélességét, így pl. egy autópálya 2 sávjában 3 autó, az országút 2 sávján akár 4 autó is lazán elfér egymás mellett - az ilyesmi nem ritka látvány. :)

Évről évre egyre több autópálya épül, és a nagyobb városokat elkerülő körgyűrűknek is nagy hasznát vehetjük. Az autópályákon 1 szakasz megtétele 2 euróba kerül, ezt a fizetőkapuknál kérik tőlünk. 1 szakasznak számít például a Thesszaloniki-Katerini, vagy a Katerini-Larissza távok megtétele. Azokon az autópálya-szakaszokon, amik még nem készültek el teljesen, nem kell fizetni - így például 2006-ban nem kértek pénzt a Thesszalonikiből Kavala felé tartó autópályán sem.

Az országutak és a kisebb fogalmú hegyi utak is nagyon jó állapotúak, 2 várost vagy falvat általában több út köt össze egymással. Ha valaki autóval vág neki az ország megismerésének, ajánlott egy jó, részletes térkép beszerzése, ugyanis egy kissé furcsán vannak kitáblázva a városok: hol a kereszteződéshez eső legközelebbi falu neve szerepel az iránymutató táblán, hol pedig a 30-40 km-rel arrébb lévő, de olyat is láttunk már, ahol a tábla nem a kereszteződés előtt pár méterrel, hanem a kereszteződés túloldalán állt.

A városi közlekedésről akár órákig írhatnék. A közlekedést sokan úgy jellemzik, hogy „maga a pokol”, én ennél finomabban fogalmaznék: kicsit keleties. Lényeges különbség pl. a Budapesti közlekedéshez képest az, hogy egy városon végighaladó 2x3 sávos út bármelyik sávjából bármerre lehet kanyarodni - elvileg nem, de ha gyakorlatban megtesszük, nem sok vizet zavar, látják a szándékunkat és beengednek akár a jobb szélső sávból is balra. A nagyobb városok belvárosi részében nem ritka a dugó, ilyenkor egy kis szmogot és akár 1 óra araszolást is el kell viselnünk - de sebaj, van időnk jobban megnézni a várost. :)

Káosz-hangulatot teremthet a rengeteg, autósok közt szlalomozó robogós, és a duda használata is, de ne felejtsük el: ők a dudát figyelemfelkeltésre használják, a következő esetekben:

1. ha kiengednek minket egy kereszteződésből, vagy beengednek maguk elé a sávba, rövid dudálással jelzik, és furcsának tűnt ugyan nekünk is, de ezt nem szokás megköszönni. Náluk így természetes.
2. ha a városban zöldre vált a lámpa (piros után ott nincs sárga, hanem egyből a zöld jön), akkor egy rövid dudával jelzik a hátrébb állók szinte azonnal, hogy mehet a sor.
3. ha előzni kezdenek, vagy egy kanyart az átlagnál gyorsabban akarnak bevenni (ez általános jelenség), a manőver megkezdése előtt egy dudaszóval jelzik, hogy mire készülnek.

A parkolásról írnék még néhány szót. A városokban vannak fizető és nem fizető parkolóhelyek, valamint olyanok, amik nem tűnnek parkolóhelynek, mégis azok, ráadásul fizetősek. :)  A fizető parkolók nagy részénél éjszaka és hétvégén nem kell fizetni, de figyelmesen megnézve a parkolóórát és/vagy az erre vonatkozó táblát, tájékozódhatunk az árakról és a nem fizetős időszakokról. A nem parkolóhelynek tűnő fizetős parkolóhelyeknél azt vesszük észre, hogy sok autó parkol egymás hegyén-hátán (mint pl. egy kompon), és 2-3 görög megkérdezi tőlünk, hogy parkolni szeretnénk-e. Ha azt válaszoljuk, hogy igen, akkor meg kell mondanunk, hogy mikor megyünk vissza az autóhoz, és pár eurót és a slusszkulcsot az embernél hagyva biztonságban (!) tudhatjuk az autónkat. Ilyennel mi Athénban találkoztunk, estére a Plakára érve lehúzott ablakkal, slusszkulccsal az indítóban, számlával a szélvédőn várt minket az autónk az egész napos városnézés után - szóval tényleg nem kell aggódni.
Ahol a parkolást tábla tiltja, ott semmiképp ne álljunk meg. Ezt a görög rendőrök nagyon komolyan veszik, és autónkat elszállíthatják, vagy leszedhetik a rendszámtáblát.

Ha bajba jutunk, akkor a görög autóklub (ELPA) nyújt segítséget nekünk (telefon: 174), a Magyar Autóklub tagjainak például ingyenesen.

Ha autónk meghibásodik, és nem azzal jövünk haza, fél éven belül gondoskodnunk kell a kocsi hazaszállításáról, különben igen magas összeget szabhatnak ki ránk.

Sebességhatárok:  autópályán 120, országúton 80, lakott területen pedig 50 km/h a legnagyobb megengedett sebesség. A rendőrök radarral mérnek, és pénzbüntetést, vagy súlyosabb vétség esetén rendszámtábla-leszedést alkalmaznak a szabálytalankodók ellen. Ez a hivatalos verzió, de velünk már jópár alkalommal megesett, hogy picit gyorsabban hajtottunk, (+30-40 km/h országúton ill. autópályán), és nem esett bántódásunk, eddigi útjaim során (eddig 8 volt) kétszer beszéltem görög rendőrrel, egyszer segítséget kértem, egyszer pedig gyorshajtás miatt kaptunk egy mosolygós (!) ejnye-bejnyét, majd további jó nyaralást kívánva búcsúzott tőlünk alkalmi ismerősünk.

Ha úgy érzed el kell döntened, hogy iszol-e vagy vezetsz, akkor ezt 1-2 sör vagy egy feles ouzoig nem kell rögtön kitalálnod, ez még belefér. A megengedett alkoholszint hivatalosan 5 ezrelék.

Városi tömegközlekedés, taxik

A nagyobb görög városokban – különösen Athénban – akkor járunk a legjobban, ha a tömegközlekedést, vagy a taxit választjuk Elsősorban a fővárosi tömegközlekedést emelném ki: itt aztán tényleg annyira kaotikus a helyzet időnként, hogy jobban tesszük, ha a helyi sofőrökre bízzuk magunkat.

A városon belüli és két város közötti taxival való közlekedés nem ritka, előszeretettel használja rengeteg helyi és turista ezt a módszert az utazásra.

Sok taxisofőrre jellemző, hogy hangulatától függ: van-e kedve egy adott irányba vagy kerületbe menni, ezért biztos ami biztos alapon először üljünk be az autóba, és csak aztán mondjuk meg az uticélunkat. Indulás után fél szemmel nézzünk a taxiórára, hogy elindult-e, és hogy nem a 2. tarifával üzemel, ez ugyanis duplán számol, az éjféltől hajnali 5ig, vagy a városhatáron kívüli szakaszokra használják. Amikor az uticélhoz érünk, szóljunk, hogy szeretnénk kiszállni, mert ha a sofőr épp olyan passzban van, előfordulhat, hogy tovább visz minket. Amikor fizetésre kerül a sor, nem kizárt, hogy plusz pár centet számolnak fel nekünk azért, ha sok poggyászunk van, vagy azért, mert a kikötő vagy a repülőtér a kiindulási- vagy végállomásunk. Ha túl magasnak találjuk az árat a műszerfalra kitűzött tarifákhoz képest, nyugodtan alkudozzunk, van rá esély, hogy lejjebb faragjunk az összegből.

Előfordulhat, hogy ún. „iránytaxit” intünk le, ez azt jelenti, hogy  ülnek más utasok az autóban, de beszállhatunk mi is, ha van hely, és egy irányba tartunk. Ilyenkor a költségek is eloszlanak, de nem árt odafigyelni, hogy csak azért a szakaszért fizessünk, amelynél már mi is az autóban ültünk. Itt nem árt megjegyezni, hogy a magyarul „nem” szó szinte megtévesztésig hasonlít a görög „ne”-re, ami náluk igent jelent. :)

A kis taxis bevezető után nem meglepő, ha valaki úgy dönt, inkább a tömegközlekedést választja. Akkor is érdemes ezt e megoldást választani, ha autóval közelítettük meg a várost, de szeretnénk alaposan körülnézni, ugyanis egyrészt nem egyszerű dolog parkolóhelyet találni, és ha már találtunk, jobb, ha nem mozdulunk onnan, amíg nem muszáj. Másrészt nem lenne könnyű a sok egyforma utca rengetegében tájékozódni, főleg a délutáni forgalmi dugóban nehéz az előrejutás.

Athénban például a legtöbb turisztikai látványosság megközelíthető metróval. Az athéni metró Európa egyik legmodernebb hálózata, 4 vonalból áll, és szinte tökéletesen behálózza a várost. A vonalakat színekkel különböztetik meg. A legrégebbi a zöld, ez Pireuszból indulva szeli át a várost egészen Kifissziáig, útbaejtve a Monastirakit és az Omoniát, ahonnan felfedezhetjük Athén belvárosát, a Plakát, az Akropoliszt, a Népkertet illetve a Parlamentet – ez utóbbi egyébként a piros vonal „Syntagma” téri megállójánál van, de gyalogosan nem nagyok a távolságok. A Syntagma téri metróállomás akkor is megér egy látogatást, ha egyébként nem a metrózást választjuk a városi közlekedés eszközének.

Jól használható a városi busz- és villamoshálózat is, a legtöbb megállóban áttekinthető térképek segítik a tájékozódást. A fővárosi közlekedésről az OASA oldalán olvashatunk bővebben, itt találhatunk térképeket, jegyárakat, menetrendeket, egyszóval mindent, ami segíthet minket eligazodni Athén zsúfolt városában.