Sajnos ma ismét csupa felhő az ég. Xiropigado helyes falu, majd lenézünk Kiveribe. A part nyugodt, csak helyiek fürdenek a tükörsima vízben. Egy padon ülő öregember megszólít: „Du deutsch?“ . Ja. Elkezdünk vele beszélgetni, nem hagyja abba a mesélést. 15 évet dolgozott Stuttgartban a Bosch cégnél, törve, de jól beszél németül. Elkezdünk a görög gazdaságról beszélgetni, érdekes dolgokat mesél. Visszavágyik Németországba. Joanniai származású (nem derül ki, miért él most itt), de Görögországban boldogtalan. Nem bánjuk a rászánt időt, kellemes a beszélgetés.
 |
Szeretettel ajánlom Görögország rajongói figyelmébe, a most megjelent, Hellász rabságában című könyvem, mely egy hétköznapi utazó görögországi nyaralásának kalandjait ismerteti. Olvasmányos útinapló, teletűzdelve a bejárt helyekről szóló, bemutató jellegű információkkal. Így egyben útikalauz is. Fő mondanivalója azonban annak a kérdésnek a boncolgatása, miért szeretett bele az író végzetesen ebbe az országba, és miért van egy tucatnyi ismerőse, akik ugyanazt a leírhatatlan, megfogalmazhatatlan, majdnem irreális vonzalmat érzik Görögország iránt. Minden szemérmesség nélkül tálalja az olvasó elé nyaralásának kényes, örömteli és kalandos pillanatát. Kapható már a Bookline-nál , a fókusz.online-nál és az Ababook online könyvesboltnál 3.392,- forintért. Megrendelhető a kiadó honlapján is: www.editionnove.hu |
Nafplionban sétátálunk egy nagyot, tömeghisztéria van. Nagyon éhesek vagyunk, de Toloban szeretnénk ebédelni a halasnál. Egy boltban veszek kakukkfüves mézet és fűszereket. Azután Toloba megyünk. Elsőként benézünk a Cultur Travel irodába Ágihoz és Krisztához. Kellemes meglepetés, hogy Krisztát is megismerhetjük személyesen és párommal rögtön beszédbe is elegyednek. Ágit már ismertem az egyik találkozóról.
A halast meglátva megáll bennem az ütő. Felismerhetetlenre építették át, csak a halat ábrázoló táblája a régi, más nem. Egy lélek sincs ott. Nem lesz halevős nosztalgiázás. Beülünk a Hotel Epidavros-szal szembeni étterembe, ahol régen mindig a pitagíroszt vettük, most ennél többre vágyunk. A pincér kedves, kérdezi honnan jöttünk, mutatom: germania, ungaria. Erre nekem magyar szavakkal próbálkozik, M-nél némettel. Kedves, de ez nekünk túl kaotikus, mi maradunk töretlenül az angolnál. Én muszakát eszem, M. hatalmas gírosztálat, minden megint sok, persze tzatzikival előtte. Két üdítővel 20,70-et fizetünk. Esik az eső, míg eszünk, de utána szerencsére eláll.
Nafplion
Kisétálunk a kikötőbe. Nem tudom, mi van Tolóban, sosem tudtam megmagyarázni, de szeretem, megdobban a szívem ott állva és egyszercsak M. is kijelenti, „igazad van, valami különleges van ebben a Toloban, ide még visszajövünk.“ Ez nagyon meglepő az ő szájából, mert elsőre Tolotól sem volt elájulva, meg egy helyre kétszer vissztérni sem szeret.
A felső úton felhajtunk a kis kékkupolás templomhoz, majd lemegyünk a strandra és jó 2-3 órát fürdőzünk itt. Csak magyar beszédet hallani, legalább 12 embert azonosítok be, akik magyarok. Nagyon fura érzés, nem örömet vált ki. Most értem meg, miért morgolódik M. mindig, ha németek vannak körülöttünk. A hazai beszéd hallata, elveszi az egyedi bájt, mert az ember kicsit otthon érzi magát, megtörik a varázs. Nem akarom, hogy itt legyenek a másik magyarok. Fura és megmagyarázhatatlan érzés, hogy zavarnak.
Az első órában még borong az idő és erősen fúj a szél, de aztán kitisztul az ég és visszatér a hőség. Egyszer elrepül (ez tök veszélyes) valakinek a napernyője, pár méter magasan száguld (rúddal együtt) a levegőben. A mellettem fekvő pasi ordít, hogy „umbrella, umbrella“! Én csak erre nézek oda és ekkor a tenger vize felett szánt az ernyő, aztán jó 30 méterre a parttól lezuhan a vízbe és elsűllyed. Egy idegen beúszik érte és kihozza a fenékről. Ezt csak azért írtam le, mert ha bent úszol éppen, akkor ott és a rúd telibe talál, halott is lehetsz. Durva.
5-ig maradunk és bevásárolunk a nafplioni Lidlben. E Lidl miatt letámadtak egyszer a fórumon, hogy baromságot írtam, hogy Tolo felől a jobb oldalon van. Pedig ott volt, és könnyen felismerhető épületében most egy „ΣΑΛΑΠΑΤΑΣ” nevű üzlet van. Ennyit erről.
Paralio Astrosnál megállít a rendőr. Szerintem gyorsan hajtottunk. Benéz az autóba, kéri a papírokat. Csak jogosítványt tudunk adni, M. útlevele az apartmanosnál van. Amikor látja a rendőr, hogy külföldi, bele se néz, visszaadja és továbbint.
Fél 8-ra érünk haza és megint erős, viharos szél fúj. Alig lehet kint kibírni a hideget. Totál felöltözve vacsorázunk horiatikit. A hideg miatt ma sem megyünk el, M. focit néz.
Peloponnes 2010/8.
15. nap, 2010. Június 24.
Korán felébredek (az egész nyaralás alatt), de M-et hagyom még egy órát aludni. Felhőtlen kék az ég és szél sem fúj, örülök előre a strandnapnak. A napos erkélyre megyek ki reggelizni, de hamar beborul ismét és rákezd az erős szél is. A tervezett strandolás helyett már megint kirándulást kell kitalálni. Az utolsó napok átlaghőmérséklete 26 fok, ami „hidegnek” számít a korábbi 40-hez képest. Olyan 30-as átlaggal beérném. Az Astros mellett fekvő Metamorfosis Sotiros Loukas kolostorhoz megyünk. Nyitva mindenki számára. Nagyon hasonlít arra, ahol 5 évvel ezelőtt Killininél voltunk: négyszögletes, emeletes, boltíves kolostorépület közé zárt paradicsomi kert, benne középen a régi, kő templomocska, narancsok, sok-sok színes virág, nyugalom, ókori romokból idecipelt oszlopfő maradványok. Pár apáca fel-le rohangál. Az egyik nézeget minket és megszólít, csak görögül beszél. Mutogatja, hogy kinyitja nekünk a templomot, menjünk be. Nem örülök ennek, nem szívesen megyek templomba, főleg, ha még figyelnek is és meg kell játszanom áhítatosságomat. Már előre tudom, hogy ennek a bejövetelnek ára lesz, minimum gyertyákat kell vennünk. Az idős és nagyon barátságok apáca folyton beszél hozzánk, én meg valamit mondok „katalaveno”-val, de hogy pontosan hogyan is van, nem tudom, csak ilyesmi rémlik az útikönyvből a „nem értem-re”. Megértem, hogy azt kérdi, honnan jövünk, ismét: germania, ungaria. Kérdés az apácától: „Ungaria ortodox?” Ochi, ungaria katolisch (jó némettel). – Nem baj, jobb, mintha egy spanyol vámos azt kérdi tőled a reptéren, hogy „Hungary muszlim?” :D
Hamar kijövünk a templomból, megkönnyebbülök. Mennénk is tovább a kertet nézegetni, de a néninek valahogy szimpatikusak lehetünk, mert vigyorogva integet, menjünk utána, „ela, ela”. Kinyit kulccsal egy ajtót, mögötte hűs, különös szagú, nagy étkezőterem fogad. Leültet. Mi jön még? Nem akarjuk! Nem szeretjük az ilyen tukmálást, feszélyez nagyon. Kérdi „Káffé”? jajj, csak azt ne, akkor sosem megyünk el innen, meg én nem iszom a kávét. „Ochi.”
Erre kinyit egy szép kristályedényt, amiben „rahat” (csak a román nevét tudom, mikor gyerek voltam, sokszor hoztak ilyet a rokonok Erdélyből) – ez a kiszárított zselé szerű, agyonporcukrozott cukor – van. Vegyünk. Illedelemből veszek. A néni eltűnik egy hátsó helyiségben. Edénycsörömpölést hallani. Ha van Isten, nehogy kávét főzzön, csak megértette, hogy nem kérünk. Legszívesebben lelépnék, míg ő ott hátul van, de az illem nem engedi.
Kijön ezüsttálcával, rajta két pohár jéghideg vízzel, egy tálkán valami karácsonyi jellegű, fahéjas keksszel, és valami aranypapírba csomagolt fura kerek dolgokkal. Ez utóbbit kínálja, de inkább a kekszet választjuk. Míg ismét hátramegy, belenézek egy olyan fura dologba, fehér, szappanszerű valami van benne, na ezt meg nem eszem, de amikor visszajön, megint azt kínálja, valami nemes dolog lehet. Nem létező istenem, csak engedj már el minket innen!
Elővesz kis füzetecskét, mutatja, hogy németül van. Tudtam, kezdődik, vegyük meg…Aztán hoz egy nagy szőttest, büszkén magyarázza, hogy ő készítette. Itt fog maradni az összes pénzünk. Hadd menjünk már, kérlek. Nem mehetünk, míg meg nem esszük a kekszeket, meg nem isszuk a vizeket. Kérdez valamit aeroplannal. Ne, azzal jöttünk. Valami poszó óra. Biztosan mennyi idő a repülés. Dia. Annyira megörül, hogy tudunk beszélgetni, hogy csak mondja és mondja még tovább, egy kukkot sem értek…katalaveno…végül elrámolja a tálcát. Felállok, sok efharisztó mellett elveszek még egy képeslapot a füzet mellé (ikonok és sok minden más is van – remélem, ennyivel beéri). 5 Euro, ölelés. Közös fotó??? Kiröhög, őt ugyan nem, a kertet igen. Huhh, nem kell a szőttest megvenni, hangosan törik szét a leesett kő a szívemről a kövön. :D Mutogat rá és rám, valami olyasmit veszek ki, hogy szép pár vagyunk, de mit akar a monostoryval. Nem, nem maradunk itt. Azt hiszem valami áldást ad ránk, mert minden kalo, meg kali. Efharisztó poli. Továbbfotózzuk a kertet. Ismét ránk talál, felenged a gangra is. Miért szeret minket ennyire? Édes egy kis mamóka. Ez az igazi görög élmény.
Nincs ötletünk, mit csináljunk ma ebben a felemás időben. Strandolni szeretnénk, valami nyugodtabb, szélvédett öbölben, ezért elmegyünk a Nafplion melletti Karathona beachre. Ez nagyon nem tetszik. Nagy öböl, csúnya a homok, dugig tömve van emberekkel, totál balatoni hangulat, nagy gumimászókákkal a vízben. Azon nyomban fordulunk is. Hát ennyit erről. Kár volt megint ilyen messzire eljönni és nem fürdünk sehol. Végül hazafelé megint csepereg az eső, hideg is van, nem strandidő, nincs mit tenni.
Megállunk Xiropigadoban, egész pici falu, de több taverna is van benne, itt ebédelünk. Hát persze hogy ott, ahova beülünk, egy 13 fős német-osztrák csapat hangoskodik, még betetetnek valami 60-as évek olasz-német slágerei cd-t is. Rémes. Hozza egy nő az étlapot, de előbb felsorolja, mi az, ami nincs. Ami van, spagetti, meg ilyenek. Hova lett Görögország? Már nem ott vagyunk? Végül gavrost rendelünk két személyre sült krumplival. Nagy ezüsttálon hozzák a sok apróhalat, nagyon finom, rengeteg sok, bőven jól lakunk vele. Megszámoljuk: 47 halacska volt a tálon. Üdítővel 12, 90-et fizetünk. Az eddigi legolcsóbb ebédünk. (Mikor már megyünk, megérkezik a Kosmasban mellettünk ebédelt német pár a kislánnyal. Mindig rácsodálkozom, hogy lehet ennyire kicsi a világ??)
Útközben ismét több Ouzeri-t láttunk, amit eddig még sosem láttam a nyaralások alatt, pedig könyvekből ismerem, hogy több ilyen ouzo-ivoda is van, ahol apróságot enni is lehet. Lenézünk Astrosba, talán strandolhatunk, de nagyon hullámzik a tenger. 3 körül ismét otthon vagyunk és 5-ig szunyókálunk. Ma csak lustálkodunk, olvasunk, tévét nézünk, dinnyézünk, vacsora megint horiatiki. Később még nagyot sétálunk, szemközt Portihelinél villámlik és felénk jön a rossz idő. Kifizetjük a szállást, visszakapjuk az útlevelet. A hátsó erkélyen ücsörgünk és késő este jön egy nagy nyári zivatar.
16. nap, 2010. Június 25.
9:40-kor elhagyjuk Tirost. Az ég még borult, de a felhők kezdenek felszakadozni, érezzük, hogy ma ismét forró nap lesz. Először Drepanoban állunk meg, majd Vivariban és még pár környékbeli öbölnél. Szép helyek mind, főleg a Kondili Beach. Sajnos a Vourlios-öböl felé nem építettek azóta sem új utat, ami a parton menne tovább, így hatalmas kerülőt kell tenni a hegyekbe befelé, majd Ermioninál ismét ki a partra. Ekkor már nagy hőség van. Megnéztük volna szívesen Portohelit is, de nem akarjuk a napot elnyújtani, hogy csak estére érkezzünk Porosra, mert eredetileg Ermioniban akartunk aludni, de inkább 4 éjszakát lennénk Poroson, mint egy éj miatt megint ki-be pakolásszunk.
Chios településnél a tengerbe torkolló folyó (Nafplion mellett)
Bourtsi és nagy tengerjáró hajó
Kondili Beach
Kranidinál ágazik le az út Ermioni felé, itt nem várt Lidlbe botlunk (nagy Lild-barátok vagyunk), de élelmiszert nem merünk bevásárolni, mert nem tudjuk, hol éjszakázunk, lesz-e hűtő, így be sem megyünk, innivaló van még elég. Ermioniban sétálunk egyet. Gíroszt nem találunk, pedig éhesek vagyunk. Megnézzük a hajók menetrendjét, de rájövünk, hülyeség lenne Hydra miatt ide 60 km-et visszajönni Porosról, ha onnan is megy ugyanaz a hajó.
Innen már nagyon unalmas az út Galatasig, nincs látnivaló és a sok kanyar miatt, csak lassan lehet menni. Pont 2 perccel a 14:30-as komp indulása előtt érkezünk a kikötőbe, gyorsan veszek jegyet (autó+ 2 fő: 6,40 Euro) és máris rajta vagyunk az utolsó helyre bepréselve a kompon. Pillanatok alatt Poroson vagyunk. Lehajtva a kompról fogalmunk sincs, melyik irányban lehet az a nagy sziget, amiről írják, hogy ott van a sok szállás. De érzéseinkre hallgatva balra indulunk. Várom a sokat említett hidat, csak sejtem, hogy az út, ami alatt átfolyik egy kb. két méter széles víz, az lehet a „híd”. Itt a tanácsokat követve balra fordulunk. Hamarosan meg is pillantjuk Verkáék szállását, a Matrona apartmant, de M-nek nem tetszik, picik az erkélyek jelszóval végigjárjuk a parti sort oda és vissza is, végül a Matrona melletti (Drossinos) jobban tetszik. Becsengetünk, a tulajék legfelül laknak, mondja, hogy menjünk fel. A másodikon egy iszonyat lepukkadt, undorító szobát mutat a pasi, én el is akarok menni, amikor mondom, hogy szétnézünk máshol is, kérdi, mi a baj. Nem akarom mondani, hogy koszos patkánylyuk a szobája és a fürdőbe be nem tenném még a kislábujjam sem. Azt mondom (ami szintén igaz), hogy „to small”. Azt mondja, van nagyobb is, megmutassa? Igen. Bár attól, mert nagyobb, nem várom el, hogy rendesebb lesz. Aztán a nagyobb szoba valóban szebben van berendezve és tisztább is sokkal, ezt kivesszük ugyanúgy 30-ért, mint a kicsi lett volna. Nem könnyű a másodikra felcipelni a sok cuccot, nehéz bőröndöket. Két bőrönddel, két hátizsákkal érkeztünk Hellászba. Most hatmillióezeregyszáz nejlonszatyrunk is van emellé. :D
Poros
Szállásunk és mellette Verkáéké
Iszonyú éhesek vagyunk, lemegyünk a kocsihoz, hogy kajáldát keressünk, és látjuk, hogy a Matrona melletti hotel aljában szimpatikus kinézetű étterem van: Spiros tavernája. Beülünk ide a part mellé és M. citromos csirkét, én stifadot eszem. Mindkettő nagyon jó, nagyon sok és az ára is oké, a pincér meg nagyon kedves. Az étlap tele van jó kajákkal. Két üdítővel 17 Eurót fizetünk.
Elindulunk strandot keresni abban az irányban, ahogy a hídról balra kanyarodtunk, tehát a Matronatól hátrafelé. Pár száz méterre jön az első kis homokos strand (Mikro Neorio), nem szimpi, majd egy másik nagyobb, épületromokkal, ez sem szimpi. A legkisebb homokfelület is tele van zsúfolva napozóágyakkal, embertömeggel és csúnya színű a homok, nem tetszik ez az erdős rész sem mögötte. Végig megyünk ezen a hosszú úton a legvégéig, mely egy Vayiona-Bay nevű öbölnél végződik. Ennek is alig két méter széles a homoksávja, de tele van pakolva ágyakkal. Egy bár van még itt. Amúgy nyugodt, szép vizű öböl. Lecuccolunk két ágy közé a földre és nagyot fürdünk itt. Jól esik.
Vayiona Bay
Visszatérve a szállásra, zuhanyozunk és elindulunk bejárni a kis városkát. A kikötőben egy szabad hely sincs, milliónyi kisebb, nagyobb és óriás jacht sorakozik egymás után. A legtöbbön unott arcú középkorú nők ücsörögnek, pezsgőspohárral a kezükben, a nagyobb hajók előtt pedig biztonsági őr ácsorog. Sznob világ. Hamar rá is döbbenünk, hogy egész Poros erről szól: márkás ruhaüzletek, drága bárok, éttermek. Egy, a gazdag világnak kipreparált Görögország = nekünk nem Görögország. Poros ezzel egyre unszimpatikusabbá válik, még jó strandjai sincsenek. Egy nap elég lett volna ide. Ismét bánjuk, hogy nem maradtunk máshol tovább. Meg is beszéljük, azaz egyöntetűen mindketten arra jutunk, hogy szívesen maradtunk volna egy napot még Finikoundában, egyet Agios Nikolaosban és egyet Elafonissoson, és nem pedig négyet Tirosban és Poroson. Ez itt inkább egy Saint Tropez, mint Hellász.
Megvesszük a hajójegyeket vasárnapra Hydrára a Hellenic Seeways társaságnál, gyors hajóra, fejenként, oda-vissza 25 Euro. Fél 10-re érünk haza és kiülünk az erkélyre. A Matrona üres, nálunk 6-7 szobában van vendég. Az udvar itt is tele van virágokkal, citrommal, naranccsal és hatalmas nagy kaktuszokkal, amik mindig a sötétség beálltával virágoznak. Elképesztően gyönyörűek, illatosak és érdekesek. Az erkélyen hullámokban önt el minket a jázmin illata, ami itt az összes környező kerítésre vastagon fel van futva.
Peloponnes 2010/9.
17. nap, 2010. Június 26.
Ezen a szálláson sincs szemetes. Ez már a harmadik, fura. Jól aludtunk. Fél 9-kor kelünk és később körbekocsikázzuk az összes utat a szigeten, egyik egy nagy kolostorhoz vezet, de mivel nem vagyunk megfelelően öltözve, nem megyünk be.
A hídtól nézve, ha egyenesen megy az ember tovább és aztán jobbra fordul, ott nagyobb strandöböl van (én ezt sem találom szépnek) és szintén sok-sok kiadó szoba, apartman.
Mivel a messzi Vayiona strandra akarunk menni, ezért érdemes kivárni, hogy kinyisson Spiros és ebéd után menjünk oda, így egész nap maradhatunk is. M. muszakát, én briamot eszem. Ismét finom. El is döntöttük már, hogy minek kísérletezgessünk másik tavernákkal, ha ez ilyen jó és pont a házunk előtt van. 14 Eurót fizetünk és elmegyünk a strandra.
A Vayiona-Bayben a napágyakért 2 Euro van kiírva, de nem kérnek mégsem pénzt. Már, mikor odaérünk, tele van emberekkel, míg tegnap üres volt. Hát persze, szombat van, jönnek a helyiek. Letelepszünk egy ernyő alá. Az első órában nem vetkőzünk le, mert borult az ég, hideg a szél, de aztán elvonulnak a felhők és jön a hőség. Sokat fürdünk, napozunk, egész nap itt maradunk. Iszunk a tömött parti bárban frappét, ami pont olyan, ahogy én szeretem. Közben elkalandoznak a gondolataink és sajnos egyre erősebben érezzük azt is, hogy mindjárt vége a nyaralásnak. A frappé 2,50.
Este 8 körül megyünk le Spiroshoz, már minden pincér ismer minket. Ma telt ház van, meg is vannak bolondulva a pincérek, mert nem győzik a rohangálást. Én kardhalat eszem grillezve, nagy adag, mint mindig, M. kipróbálja a stifadot. Még eszem mézes joghurtot és két sörrel, egy sprite-tal ma 27 Eurot fizetünk itt. Nagyon tele vagyunk, így még sokáig elüldögélünk és nézelődünk, aztán felballagunk a szobánkba, jobban mondva rögtön az erkélyre.
18. nap, 2010. Július 27.
Szúnyog miatt rosszul alszunk, majd 7-kor harangszó ébreszt és elkezd egy pópa kornyikálni, amit még egy óra múlva sem hagy abba. Úgy érzem magam, mintha egy iszlám mecset negyedében laknék. Több, mint egy órával a hajónk indulása előtt (Hydrára) elindulunk a kikötőbe, mert M. nem tud gyorsan menni, és nem tudjuk pontosan, hol áll meg a hajó a nagy kikötőben. Veszünk pékárut, sétálunk és amikor már tudjuk, hogy honnan megy a hajó, leülünk azon a helyen egy bárba, mivel még majdnem 40 percünk van. M. frappét rendel, én frissen facsart narancslevet. Sokáig tart, mire kihozzák, de azért annyira nem, hogy már jönnie kellene a Flying Dolphin-nak. Pedig jön és az orrunk előtt kiköt. Ránézek az órámra, még 25 perc van az indulásig, nyugodtan iszogathatunk még, ráérünk. De a hajó személyzete nem tűnik ráérősnek, nagyon is kapkodóan terelik be az új utasokat. Odamegyek megkérdezni, ez a hydrai hajó-e, és azt mondja, igen, már indul is. Rohanok M-hez, megisszuk egy huzatra a nagy adag italokat, leszámoljuk az asztalra az aprópénzt (5,50!!) és már szállunk is be, a hajó azonnal el is indul. Felháborítónak tartom, hogy 20 perccel a kiírt ideje előtt itt van és tovább is megy. Mi van azokkal, akik nem ilyen hamar jönnek ide?
Ilyen szárnyashajóban még nem utaztam. Ez nagyon régi, lepukkadt, de gyorsan „repül” és nem érezni rázkódást vagy valamit, ami rossz lenne. Aztán M. szeme megakad az órán, ami 11:05-öt mutat, a hivatalos indulás 10:35 lett volna, nálam meg jóval ezelőtt van az idő. Lassan rájövünk, hogy megállt az órám és a komp nem hamarabb jött, hanem késéssel. :D
Fél óra alatt ott vagyunk Hydrán, olyan érzés volt, mint a metróval utazni, mert ugyanolyan hangos volt és a behúzott függönyök miatt semmit sem láttunk útközben.
Hydrán ugyanaz a forróság fogad, mint engem anno 1997-ben. Előre tudtam, hogy ha nem strandot tervezünk, hőség lesz. Ez már csak így szokott lenni. 11:15-kor szállunk ki és kerek 4 óra áll a rendelkezésünkre itt. Lehetett volna későbbi hajóval is visszamenni, de úgy gondoltuk, M. lábával elég ez a 4 óra nekünk. Szisztematikusan járjuk be a kis várost, pontosan annak alapján, ahogy 13 évet tettem. Elindulunk a kikötő csücskében az első bal oldali utcában cikk-cakkaban felfelé, annyira fel, emennyire csak bírunk, közben mindig tovább jobbra, míg már végre rá lehet látni az egész kikötőre. Aztán a másik oldalon egészen felül a házak felett, ahol már csak ösvény van, ott gyalogolunk el addig, ahol a szélmalmoknál jövünk le a sziklás strand felé. Nagy kör volt és szerencsére M-nek sem okozott már problémát, sokat javult a lába a nyaralás alatt. Ott lemegyünk ismét a rakpartig és vissza a kiindulópontig. Eszméletlen mennyiségű turista van ma itt, minden bár dugig tömve van és az utcákon csak úgy hömpölyög a nép. Ez az állapot csak 2 óra körül csökken, amikor egy nagy hajó a fele népet elviszi. Igazából mi kész vagyunk a nézelődéssel. Beülünk egy gíroszoshoz pitagíroszt enni, a magyar beszéd most sem marad el mellettünk.
Többször találkozunk egy kis kerek golyó emberrel, aki kék-fehér-csíkos matrózöltözékben virít, sapkával, csíkos zoknival. Rémes, hova tud jutni az emberi értelem. Ide-oda csellengünk a lenti utcácskákban árnyékot keresve.
Bevallom, az utolsó másfél óra olyan nehezen telik, hogy terhünkre is van. Jócskán elég volt a 4 óra itt, és igazán mindent megnéztünk. 3 előtt 20 perccel beparkol a Mantalena (Toloból) és elmennek vele a magyarok, meg a „kapitány” is. Mögötte már ott siklik a víz tetején sebesen, befelé a kikötőbe a Hellenic Seeways nagy „Vodafonos” piros Flying Cat-je. Ez a miénk. Ez kellemesebben van berendezve, mint a másik régi volt, ha lehet, még gyorsabban száguld Poros felé, és kicsit túl erősen légkondicionált. M-nek nagyon tetszett Hydra. Áradozik róla. Nekem is tetszett, de nem tudta felülmúlni az első látogatás nagy hatását. Ma csak egy ismerős újbóli meglátogatását jelentette számomra. De örülök, hogy a páromnak szép élményt szereztem ezzel a kirándulással (ami ellen erősen tiltakozott a kompjegy ára miatt). :D
Visszaérve Porosra, otthon érezzük magunkat és szedjük a lábunkat gyorsan hazafelé, hogy még strandolhassunk, főleg, mert ismét fekete felhők gyülekeznek. Lenézünk a híd jobb oldalán lévő strandra, de ott viharos a szél és nagyon hullámzik, ezért beülünk a kocsiba és elmegyünk vagy 6-800 méterrel odébb a Mikro Neorira (Mia a másikat nevezte így, ahol a romok vannak, de itt egyértelműen ez a tábla lóg, a másik pár kanyarral később jön – nekünk egyik sem lopta be magát a szívünkbe). Fürdünk vagy fél órát, de nem jó itt, ahol a főút forgalma minket bámul, ahol a víz mély és hideg és alul algás, csúszós köveken kell bemászni. Hamar haza is megyünk.
Míg M. focit néz, mert német meccs van, én írom a jegyzeteimet, kicsit összepakolok. Aztán megyünk enni Spiroshoz. Ma könnyűt akarunk enni, mert olyan nagyok az adagok, hogy este utána nagyon rossz feszülő pocakkal ücsörögni. Görög salátát, egy adag kalamarit és egy adag rántott padlizsánt rendelünk. Minden sok és finom, dinnyét is kapunk a végén. Amúgy meg egész utazásunk során nem volt divatos sehol sem, hogy adtak volna valamit „ajándékba” a kaja után. Egyedül az első finikoundai (német) hozott ki ouzot utána. 19 Eurót fizetünk italokkal. Míg eszünk esik egy nagyot az eső és megjelenik az a német pár, akiket Eloni kolostoránál láttunk a két kisgyerekkel, meg pár nappal később Astrosnál is. Egyszerűen hihetetlen, miért találják meg másik emberek mindig velünk egyidejűleg ugyanazt a helyet, miközben annyi lehetőség van? Ismét jóllakottan térünk haza.
Peloponnes 2010/10.
19. nap, 2010. Június 28.
Az utolsó napunk. Ez az „utolsó nap-érzés” sajnos mindig nyomottá teszi a hangulatot. Fél 11 körül lemegyünk ahhoz a reggeliző helyhez, ahol tegnap is pékárut vettünk, veszünk két szelet pizzát, amit a strandra magunkkal viszünk. Persze ma is a Vayiona-Bay-be megyünk. Ma alig vannak ott mások, de ismét felhős az ég, annyira, hogy órákig be sem megyünk a vízbe, csak később, amikor kisüt a nap, de ma nem szép a víz, hullámzik, felkavarodott. Frappézunk egyet, itt a legfinomabb, világos színű, nem az a gyilkos fekete, hanem krémes, ahogyan én szeretem. Sokat olvasunk és csak egyszer fürdünk, fél 5-kor már hazajövünk. Pakolászok, nem értem, hogyan lesz mindig több nyaralás végére a cucc, mikor nem veszünk jóformán semmit sem és sok kence dolog meg kifogy, azt eldobjuk. Már 6 után elmegyünk enni, mert utána be akarunk sétálni a városba egy internet caféba, hogy be tudjunk checkolni a repülőre.
Én ma kleftikot eszem, ez már nem normális nagy adag, a felét sem bírom megenni, rengeteg krumpli, három hatalmas bárányhús és 5 nagy darab sült feta van benne. M. még egyszer stifadot eszik, annyira ízlett neki, eszünk tzatzikit is és két itallal 24,50-et fizetünk. E két étel volt a legdrágább az étlapon.
Elsétálunk az első internet café-ig. Kedves fiatal srác a tulaj nagyon segítőkész. Negyed óránként 1 Euro az internet. Becheckolunk, jobban mondva ezáltal ülőhelyet is foglalunk a gépre, és ki is tudjuk nyomtatni (darabját 30 Centért) a beszálló kártyáinkat. Közben iszunk egy-egy sört és így mindennel együtt 11,60-at fizetünk. A sör irtó drága volt, de ez nem csoda, mert a Café pont a gazdagok jachtkikötőjében van.
Lassan hazasétálunk, majdnem készre pakolom a bőröndöket.
20. nap, 2010. Június 29.
A 10:20-as komppal hagyjuk el a szigetet, érdekes módon a jegy most tíz Centtel többe kerül, mint idefelé volt. Galatasban is van Lidl, ezt valahogy éreztem, de annyira jól kiszámoltunk mindent, hogy a Poroson töltött 4 napban semmit sem kellett venni kajaügyileg.
Útközben elnézünk Methanaba, már a fenti kanyarból érezni a kénes bűzét a gyógyvíznek. Nem igen tetszik a falu, de a környék nagyon szép. Végre elkészült a gyors, parti út Palea Epidavros felé (2005-ben még nem volt) és így nagyon hamar oda is érünk az üdülőhelyre, ahol megebédelünk. Az egész nagyon turistás, az árak is magasabbak, mint eddig. Egy kész menüt rendelünk, ami (ízetlen) tzatzikiből, kalamariból, gasvrosból és (feta nélküli) görög salátából áll. Ezzel rendesen jól is lakunk, két kólával 23,80-at fizetünk.
Methana
Ezután nagyon lassan autózunk, szándékosan, mert csomó időnk van még, csak 50-nel megyünk az úton, majd Isthmianál megállunk a Korinthoszi-csatornát nézegetni, ezt sosem lehet kihagyni. Most elsétálunk egy kietlen részhez, földúton, ahol a szikla tetején állva, le lehet nézni a csatornába. Lenézek, de nem látom a vizet, mert ahhoz annyira pengére ki kell állni a szikla szélére, hogy nem merek. Végül leguggolva kimerészkedek, M. fog hátulról, de nagyon félelmetes a szög egyenesen zuhanó falak közti mélység.
Ezután még mindig olyan sok időnk van, hogy Athénba nem az autópályán megyünk, hanem a vele párhuzamosan haladó, alsóbbrendű úton, szépen lassan, nézelődve. 4-re érünk a kölcsönzőhöz, amit nem kellett keresni, mert nagyon precízen le volt írva egy füzetkébe, hogy hogyan jutunk oda. Minden gyorsan megy. Az autó külseje, belseje senkit sem érdekel, okoztunk-e kárt benne, csak a benzin érdekli őket, hogy ugyanannyi-e. Aztán beülünk a kisbuszba és kivisznek a reptérre. Ott káosz fogad, mert valakik sztrájkolnak, az összes sziget járatát (a belföldieket) törölték, rengeteg ember fetreng mindenhol a földön. A mi gépünk még el sem indult Münchenből – mondják. Hosszú órákat várunk mi is, mire fél 10-ra hazaérünk.
Gyönyörű, kellemes, szinte tökéletes nyaralás volt. Nagyon jól éreztük magunkat, sehol semmi olyan negatívat nem tapasztaltam, ami nyomot hagyott volna bennem.
Peloponnes – összefoglaló
Autókölcsönző
Az „economy car rentals” közvetítőnél foglaltunk, mert ez volt az egyetlen olyan cég, aminek árai sokkal olcsóbbak voltak bármilyen más a neten talált cégénél. Míg általánosságban a Ford Fiesta/Citroen C3-nak nevezett kategória autói 3 hétre 800 Euro körül voltak másutt, itt 448 Eurót fizettünk erre a kategóriára, de mégis nagyobb autót kaptunk. A közvetítő díja 2 Euro volt. Minden nagyon precíz volt, tudom meleg szívvel ajánlani ezt a lehetőséget. De ha legközelebb megyünk, közvetlenül az Auto Union cégnél (www.autounion.gr) fogunk foglalni.
Szállásaink
Finikounda – Chroma Houses
5 bungaló házból álló egység, direkt a (z esetleg zajos, nekünk nem volt az) főút mentén, Finikounda városától kicsit fentebb, nagyon szép rálátással a falura.
Teljesen új építésű, ízlésesen berendezett házak, tágas belső térrel, tágas, kényelmes fürdőszobával, kényelmes ággyal, légkondicionálóval, tévével, szúnyoghálókkal, kicsi konyhasarokkal, mely hiányosan berendezett (műanyag tálak, de négy személyre elegendő minden, egy fazék, egy serpenyő, nincs vízforraló, kétlapos elektromos rezsi). A szemetet nem ürítik, mi vittük le minden nap, ágyat húznak és törölközőt cserélnek 4 naponként. Tiszta apartman. Kényelmes, nem túl nagy erkéllyel, teregetővel (csipeszek nélkül).
Finikounda kellemes, nyugodt (főleg németek, osztrákok által kedvelt) mindennel ellátott üdülőhely, kellemes, homokos strandja van és sok látnivaló a környéken.
Direkt felette a dombon a család másik háza: Sardelis Studios.
Mindkettőt egy közvetítő révén találtam itt: http://www.finikounda.at/
A közvetítő salzburgaban élő osztrák, be lehet nála fizetni (5 Euro/nap a közvetítés díja – gondolom, ahogy utánaszámolok).
A tulaj közvetlen elérhetősége is meg van, de ő nem beszél nyelvet, csak nagyon kevés szót angolul, ezért nála inkább a görögül beszélők vannak előnyben.
Chroma Houses: Zacharias Sardelis,
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
Tel: 27230 71367
Sardelis Studios: Konstantinos Sardelis,
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
Tel: 27230 71081
Mindketten ott laknak a házukban, helyben is meg lehet találni őket.
A bungaló ára közvetítő által júniusban 45 Euro/éj volt.
Agios Nikolaos – Apartments Skafidakia
Stílusos, kőház, kívül-belül szép, ízléses. Két szobából (lakórész konyhával együtt és hálószoba) álló apartman. Tágas, kellemes, szép, új berendezésű, légkondicionált, tévés, teljesen felszerelt konyhája van, bőséges edényválasztékkal, vízforralóval (talán mikro is volt?). A fürdőszoba nagyon kicsi, nincs zuhanytálca, de hamar lefolyik a középen lejtős térben a víz, van vileda felmosó, hamar el lehet takarítani a vizet. Nagy, nagyon szépen (agyagkorsók tele virágokkal, bougainvillea ív a bejárat felett…) kialakított erkélye van, teregetővel, pár csipesszel. Minden nap takarítják.
Agios Nikolaos aprócska falu, nagyon bájos, de 5 perc alatt kifogy a látnivalóból, Stoupa 1-2 km-re fekszik, kellemes strandokkal. A környéken sok a látnivaló. Boltok Stoupaban vannak.,
A tulajdonos család másik szállásokkal is rendelkezik, ezek a Skafidakia villák, mindkettőt a www.zorbas.de honlapon találtam. Foglalás nélkül mentünk oda, könnyen meg lehet találni.
Elérhetősége: Christos és Glota Koloveas (nagyon jól beszél a hölgy angolul),
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
http//:www.skafidakia.gr
A nagy apartman ára júniusban egy éjre 40 Euro volt, többre (nekünk) 37 Euro.
Mavrovouni – Studios Gi Theon
Szép, modern, kívül, belül izléses új apartmanház (azaz stúdiókkal), direkt a tengerparton, 2-3 km-re Gitgiotól. A szoba kicsit kicsi, de hosszabb időre maradóknak nagy szekrény áll rendelkezésükre. A fürdőszoba korrekt, nagyon szép, új, tiszta. Szúnyogháló, légkondicionáló, tévé van benne. Az erkély hatalmas, a tengerre néz. Szárítókötél csipeszekkel fut a hátsó gang előtt, ahova este süt a nap. Konyha „van”, azaz egy mosogatópult alatta hűtővel és néhány műanyag edénnyel, amikkel nem sokat lehet kezdeni.
Direkt a szomszédban van egy étterem, este elég zajos. A part széles, homokos-sóderes, gyorsan mélyülő vízzel.
Elérhetőség: www.githeon.com
e-mail:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
A szoba ára júniusban 45 Euro/éj, mi 40-re tudtuk lealkudni.
Kirándulásokhoz jó a fekvése, Githio közelsége vonzó.
Elafonissos – Anatoli rooms
Két szoba van a házban a halászkikötőben és a család saját házában másik szobák, hátrébb a városi strand végénél. Mi a kikötőiben laktunk.
Kicsi, de felettébb ízlésesen berendezett szoba. Az első emeleti kis konyhával (teljesen mindennel ellátott), a fenti csak hűtővel. Teljesen frissen renovált, új, szép bútorokkal berendezett, tiszta, légkondicionált, tévés, szúnyoghálós szoba, két erkéllyel: kicsi hátul az utcára néz, nagy elől a halászbárkákra és a fő sétáló utcára. Tájolása miatt nagyon forró szoba, folyton minden irányból süti a nap, sokáig hangos a kikötői sétány, de bájossága mindenért kárpótolt minket. Szemetes nincs! Nagyon tiszta szállás. Teregető van csipeszekkel. Készséges, bármiben segítőkész tulaj (Jannis) jól beszél angolul, a szállás alatt működik a grilltívernája.
A szoba ára júniusban 30 Euro/ éj volt.
Elérhetősége: http://www.elafonisos.net/anatoli.htm
Tel: 27340 61041
Paralia Tiros – Apartments Megas
Direkt a parti sétányon (úton) álló régi ház. Nagy, tágas belterű, négy fős apartmanokkal. Régimódi, de nem elhasznált berendezéssel, légkondicionálóval, tévével, szemetes itt sincs!, nagy, jól felszerelt konyhával, két erkéllyel, egyik a tengerre néz, másik a hegyekre, tágas, de szintén nagyon régies berendezésű fürdőszobával. 4 nap alatt nem volt senki takarítani, szemetet elvinni, vagy törülköző cserélni, ennek ellenére tiszta volt. Szárítókötél van a hátsó erkélyen (este napos) csipeszekkel. A tulajdonos család kicsit kíváncsiskodó, de kedves, szívélyes, nem beszélnek nyelvet görögön kívül (csak a lányuk férje, ha ott van).
Tiros nagyon nyugodt, csendes, csodálatos fekvésű falu, júniusban kissé kihalt volt, a part kavicsos, a víz gyorsan mélyül. Kirándulásokhoz jó kiinduló pont. Sok kis bolt van, de alig lehet kapni valamit.
Az apartman ára júniusban egy éjre 35, többre 30 Euro/éj volt.
Elérhetőség: Michalis Megas, Tel: 27570 41339
Poros – Drossinos Studios
Direkt Poros város után, a hídról balra kanyarodva, 200 méterre. Nagyon régi, kicsit lelakott szállás, minden kicsi, a szoba, a fürdőszoba, a konyha rosszul felszerelt (rezsó, kevés edény). Van 3 fős apartmanjuk is, az nagyobb (mi abban voltunk). Légkondicionálóval, tévével, tágas erkéllyel, kilátással a Poros város gimnáziuma mögötti kicsit zártabb öbölre. Szemetes itt sincs! Takarítás viszont minden nap van! A tulajdonos család a házban legfelül lakik. A közelben több étterem és két strand is van. Bevásárlási lehetőség Poros városában (kb. negyed órányi séta).
Egyik elérhetőség: http://www.gto.gr/eng/accomm/hotel/detail.php?id=2319
A szállás ára júniusban 30 Euro/éj volt.
Szemközt a matrona, verkáék szállása:
