2007 januárjában úgy döntöttünk barátokkal, hogy ideje lenne összehozni egy közös nyaralást valahol jó messze, ahol még senki nem volt, ahova jó sokan elmennénk, és nagyokat bulizhatnánk. Kisebb nagyobb keresgélés után sikerült találni egy olyan országot, ahol legtöbbünk még nem volt, így a cél Zakintos lett.

Csabi megkereste a megfelelő apartmant, és Johnny segítségével le is lett foglalva. A szállásról majd később bővebben.

Előzetes számolások alapján 12 ember részére lett foglalva a szállás, ami kisebb nagyobb variálások után valóban 12 ember lett...

Január végétől kezdve mindenki elkezdett spórolni, gyűjtögetni, és mindenki izgatottan várta az indulást, aztán egyszercsak eljött az idő, és elkezdődött a BAZI NAGY GÖRÖG NYARALÁS!!!!!

Mindenek előtt jelezném, hogy nem azért írom Zakintost Zakintosnak Zakynthos helyett, mert nem tudom a helyes írásmódot, hanem mert a legtöbb magyar oldalon így írják.

Nos: Az indulást 2007 július 10-re, keddre tettük, amit az előtte való hétvégén egy hatalmas bevásárlás előzött meg a METRO budaörsi áruházában, ahol megvettük a fontosabb élelmiszereket, amikre kint nem akartunk költeni (2 tálca sör, 4 üveg fütyülős, 3 üveg Jágermeister, 2 üveg Unicum Next, 1 üveg Baileys, 1 üveg eperlikőr és némi konzerv, zacskóskaják stb.)

Hétfőn mindenkinek begyűjtöttük a csomagjait, hogy este megpakolhassunk a kocsikat.

Mindössze két kocsival mentünk (Citroen C5 Break, Chrysler Grand Voyager), amibe itthonról tízen indultunk. Már itt kiderült, hogy nagy valószínűség szerint tetőboxok nélkül halovány esélyünk sem lett volna elindulnunk. Bár hozzá kell tenni, hogy Csabi barátunk itthonról hozta a komplett búvárfelszerelést magának, és Greg barátunknak is, ami élből négy palackból, két búvárruhából, két jacketből állt, nem említve a nagyobb halom ólmot, és a fejenkénti snorkerfelszerelést. Szerencsére némi logikával, és még nagyobb Tetrises múlttal sikerült mind két kocsit totálisan megpakolni, ami a Voyageren jól látható is volt, a C5ben csak a hidraulikus felfüggesztés dolgozott bőszen.

Hétfő este a csapat nagy része Csabiéknál aludt, így kedd reggel az emberekkel már nem kellett az időt húzni. Ha már mindenki együtt volt, akkor természetesen előkerült néhány üvegecske ser, és a hozzá való rövidek. Az estét Csabi, és szerény személyem húzta a legtovább, ami azért volt érdekes, mert nekünk kellett volna elsőként elmenni aludni, minekután mi voltunk a sofförök. Reggel korai kelés után felriasztottunk a sokáalvókat, és jött a nagyszabású szendvicsgyártás. Amíg ezek készültek, addig mi fiuk bepasszíroztuk az utolsó zacsikat a kocsikba. Egész jó időt futottunk, mert 11:00kor indultunk is. Az időnk fantasztikus volt, csak úgy esett…

Az indulás után természetesen nekünk még haza kellett menni, mert miért ne hagytunk volna előző nap otthon pár dolgot, így a közös találkapont a Hungárián volt egy benzinkút, ahol az első csoportkép készült.

Megbarátkozva az esővel, és bízva abban, hogy kint majd jobb idő lesz nekivágtunk az első ~1000km ledarálásának. Azért „csak” ~1000 mert két kedves barátunk Greg & Johnny Thessalonikiben csatlakoztak hozzánk, mert nekik Angliából egyszerűbb volt repülővel oda repülni.

Az eső sokáig elkísért bennünket. Egészen tisztán nem emlékszem meddig, de azt tudom, hogy Belgrádban elkaptunk egy szivárványt is, és persze útközben többünkből is előtört a művészlélek…

Miután sikeresen könnyebbek lettünk 40 euróval egy nem annyira hiányolt rendőrtalálkozó után, valamikor éjfél körül érkeztünk a thessalonikii repülőtérre, amit egészen az érkezésünk elöttig nem tudtunk a GPSen megtalálni, mert ezek a görögök a „Macedonia” nevet adták a reptérnek, amit persze mi nagy ívben átugrottunk a navigáció listájában.

A reptéren jött a hidegzuhany. A repülővel csak Johnny érkezett meg….

Hát persze mert Greg nemes egyszerűséggel lemotorozott Angliából…mindig is tudtuk, hogy nem teljesen OK a srác!

Az első 1000 letudva, folytatásnak jött ~580 Killiniig, ahonnan a komp indult a szigetre. Ez volt a legkeményebb szakasz mindhárom vezető részére…sötét, mindenki alszik (nálam Zsu próbálta tartani a lelket bennem, de mondtam neki, hogy aludjon nyugodtan), már mindened fáj az üléstől, és ráadásul még szerpentin is van…sehogy sem volt jó.

Ami egy kicsit segített fent lenni, az a tudat volt, hogy hamarosan átmegyünk a 3 éve épített Rio-Antirio nevű hídon, ami összeköti Antirriot Rioval, ezzel megkönnyítve a közlekedést Görögországban. Még a Discoveryn is volt róla műsor.

Innen már éppenhogy csak pár órácska volt Killini, ahol nagyon szép kompút várt ránk. Úgy volt, hogy lekéssük a kompot, és csak egy jóval későbbi komppal tudunk menni, de valahogy sikerült olyan jó időt futnunk, hogy még a keresgéléssel együtt is fent voltunk a kompon. Persze ehhez nagyban hozzájárult Csabi kikötőbe való érkezésünk utáni közelharca az emberekkel, hogy még abból a pár jegyből kapjunk, ami még rendelkezésre állt, mert érdekes okból kifolyólag telefonon nem lehet foglaltatni jegyet.

Innen már csak pár kilométer volt a szállás, amit mindenki kibírt .

0.nap: Kipihenjük az utazás fáradalmait

Valamikor 11-én délután 1 óra körül érkeztünk meg a szállásra, amit csak telefonos segítség igénybevételével tudtunk megtalálni.

Miután mindenki elfoglalta a szállását, és kipakolta cuccait, gyorsan birtokba vettük a lenti apartmanhoz járó medencét, ami nagyon jó jött a hatalmas, 25 órás utazás után. Ennél a pontnál mindenkiben felmerült, hogy lehet, hogy az ígért 200m tengertől való távolság lehet, hogy nem teljesen valós, vagy náluk más az SI méter.

„Sajnos” nagyon hamar előkerült a csomagokba elrejtett nagyon sok italból egy kicsike rész, és előtört a srácokból a nemnormális, megpróbálták kijátszani a gravitációt. :)

Amikor mindenki jó kiugrálta magát, és mindenki kellően éhes lett, nekifogtunk a sétának lefele a partra, mert az ígért 200m valószínű a szintkülönbség volt a tenger, és az apartman között. Itt még csak én mondtam, hogy ez így nem lesz jó, de mindenki erősködött, hogy nincs az annyira messze. Már itt megígértem, hogy utoljára megyek gyalog le, amire persze mindenki jól lehurrogott…majd az út felénél a társaság egy része osztotta véleményem, sőt hazafele mindenki igazat adott nekem.   De mielőtt nagyon előrehaladunk maradjunk egy kicsit lent.

Alattunk Keri Beach volt, ahol kisebb keresgélés után betértünk egy parti étterembe, ahol a társaság nagyrésze gyorsan kiprobálta az igazi Gyrost, ami szerencsére igen pozitív csalódás volt. (Gondoljunk csak arra, hogy a pizza az olaszoknál a legehetetlenebb.)

Mikor mindenki jóllakott, elindultunk a szállásra, útközben beugrottunk egy kis vegyesboltba, ahol az első üveg Ouzo megjelent valakinek a kosarában, amit este sikeresen ki is végeztünk. Ugye nem kell külön kihangsúlyoznom, hogy mi sofőrök nagyon hamar kifeküdtünk.

1. nap: Még mindig laza nap, csak láblógatás

Ez egész éjszakai forgolódás után 9 óra körül sikerült felébrednem. Mikor levánszorogtam a lenti apartmanba ott már rég elkezdődött a nap. Greg már volt vásárolni, aminek köszönhetően egy üveg Malibu landolt az asztalon reggeli gyanánt. Természetesen akadt valami ehető is ami nagyon jól jött az előtte való este hagyatékaira.

Miután láttuk, hogy mindenki kicsit kóma, így közösen elhatároztuk, hogy ma sem csinálunk semmit, így egész nap iszogattunk, és élveztük a medence által adott lehetőségeket.

Természetesen az alkohol hatására megint előjött a srácokból a vágy, hogy repüljenek, így sok-sok próbát tettek ennek kivitelezésére.

Lorb_B egyenesen Supermannak képzelte magát. És ha már fényképezkedünk, akkor gyártsunk néhány érdekes képet.

A sok ökörködés után mindenki elpilledt, és ott aludt el, ahol épp érte az álmosság. Már arra ébredtünk, hogy eljött az este.

Na akkor haladjunk befele a városba, és fedezzük fel az esti életet a görögöknél. Összekaptuk magunkat, és bementünk Laganaba, ahol a terv szerint vacsorázni, és bulizni akartunk.

A listából a vacsival kezdtünk, ami egész jól sikerült, leszámítva, hogy itt ittuk a legrosszabb Ouzot a kint tartozkodásunk alatt. Bár ahogy a mondás mondja: „Ajándék Ouzonak ne nézd az ízét!” J A vacsi előtt belebotlottunk egy boxgépbe, ahol mindenkinek be kellett bizonyítani férfiasságát.

A vacsora után megpróbáltunk bulizni, mert Greg születésének napját ünnepeltük aznap, de eddigre a társaság már kissé lecsappant, és miután végigjártunk három helyet, és sehol sem volt jó, hazamentünk. Sajnos a bulizás Laganaban nem egy leányálom. Nagyon sok az angol turista, aki a határnál kihúzta a kardot a torkából, és előszedte az undorító énjét.

Hazamentünk, és vártuk a holnapot.

2. nap: Csónakázzunk!

A viszonylag korai kelés után összeszedtük magunkat, plusz a búvárfelszerelést, és megcéloztuk a partot, hogy majd kibérelünk egy kis hajót, és átcsónakázunk a szembe lévő Marathonissi nevű (Turtle Island) kis szigetre, és napozunk, búvárkodunk, úszkálunk stb.

Már meg is volt az üzlet, kettő hajó, 6-6 személy, egész napra 180Euro. Minden klappolt egészen addig, míg oda nem tolattunk a kocsikkal, és el nem kezdtük kipakolni a búvárszerkókat. Ennél a résznél a fószer közölte, hogy azt nem tehetjük be a csónakokba, mert ez nem búvárcsónak, hanem turisztikai közlekedési eszköz. Hiába magyaráztuk a tagnak, hogy nem akarunk a hajóból búvárkodni, és kettőnknek még engedélye is van, sőt még a rendőrségen is voltunk szólni, de nem engedett. Erre visszakértük a pénzt, és faképnél hagytuk. Mindenki vissza a kocsiba, és elindultunk keresni másik helyet, és találtunk egy gyönyörű sziklaszirtet, ahonnan elég „csúnya” kilátás volt.

Végül az autókázás után visszatértünk a kiindulási helyre, és kibéreltünk két csónakot, de akkor már csak 120 Euro volt, mert annyi időt eltöltöttünk a kocsikázással. Itt találkoztunk az aggódó tulajjal, akinek akcentusa nem feledhető.

„…bí veri kerfull if jú go to dő kévz, bikóz der iz ö lot of szvimmer, end déy tráj tu szvim in….”

Miután figyelmesen meghallgattuk a tagot, bepakoltunk a csónakokba, sajnos búvárfelszerelés nélkül, átcsónakáztunk a szigetre.

Elsőre egy kavicsos partra kötöttünk ki, ahol oldalt két barlang is volt, ahol „veri kerfull”-nak kellett lenni. Természetesen azok voltunk. Kikötés után előkerültek a snorker felszerelések, és aki nem a parton süttette a hasát, elindult felfedezni a partszakaszt.

Greg, Csabi és Johnny egész messzire úsztak. Találtak egy kicsit odébb lévő sziklásabb partot. Visszafele nem hagyták ki a barlangokat sem, és beúsztak a kisebbikbe. Mi a nagyobban voltunk de csak csónakkal.

A partszakasz felfedezése után fogtuk magunkat, és továbbálltunk. Még a hajóbérlésnél hallottuk, hogy a szigeten van egy homokos part is, hát elindultunk megkeresni. Sikerrel… A part valóban homokos volt, csak itt a víz volt kicsit hidegebb, de azért így sem nagyon szenvedtünk.

Itt maradtunk egészen késő délutánig. Visszafele kicsit kerülővel mentünk vissza a partra, megnéztük a környező partokat is. Nagyon szép sziklákat sikerült találni.

Ugyanezen a helyen megmértük a vízmélységet, mert kíváncsiak voltunk mennyire tiszta a víz. A lent látható kép nagyon jól szemlélteti a dolgot. A vízmélység itt 10,2 méter. Ezt Csabi órájának segítségével mértük le, úgy, hogy leengedtük a horgonnyal a fenékig.

A csónakok visszaadása után visszavonultunk a szállásra, és Csabi ötlete után nekiálltunk gulyáslevest készíteni. Ez a feladat Csabira hárult, mert ő a csapatban a nagy szakács, mindig ő csinálja az ilyen partykon az ellátmányt.

Mi addig bőszen bátorítottuk, és halkan elfogyasztottunk némi kedvcsinálót, aminek hatása nem maradt el. Lord_B-ből megint előtört a szereplésvágy, és eljátszotta a Rettenthetetlent. :)

És már megszokottan megint harcoltak egy sort a gravitációval. Mikor elkészült az „ungarise gulas” mindenki falatozott belőle egy sort, és a kellő fáradság, és az elfogyasztott italok miatt hamar ágyba bujtunk.

3. nap: Waterpark

Már megint elment egy éjszaka…:( , és új reggel virradt ránk. Legtöbbünk elhatározta, hogy JetSky-zés nélkül nem megyünk haza Magyarországra, és nem akartuk a dolgot az utolsó pillanatra hagyni, így a 3. napot kiválónak találtuk erre a célra. Összeszedtük magunkat, és elindultunk. Megint gyönyörű helyeken kocsikáztunk.

Legtöbbünk elhatározta, hogy JetSky-zés nélkül nem megyünk haza Magyarországra, és nem akartuk a dolgot az utolsó pillanatra hagyni, így a 3. napot kiválónak találtuk erre a célra. Összeszedtük magunkat, és elindultunk. Megint gyönyörű helyeken kocsikáztunk.

Sikerült megtalálni azt a helyet is, ahol Kedvesem egy éve anyujával nyaralt, de sajnos ott nem tudtunk lemenni a partra, így egy másik helyet kellett keresni. Találtunk is, és a Vasilikos-i strand igen szép látvánnyal fogadott minket, amitől majdnem dobtunk egy hátast.

Na akkor a nagy ijedségre gyorsan beültünk a legközelebbi étterembe, hogy legyen valami a gyomorba mielőtt lemegyünk a partra.

Lent a parton a homokon járni nem lehetett. Volt vagy 300 fokos. J:) Úgy kellett közlekedni, hogy árnyékból árnyékba kellett rohanni. Ez kívülről elég mulatságosan nézett ki. Tízen voltunk, így összekapartunk magunknak 6 napágyat, mert annyi legalább kell…bár én mondtam, hogy felesleges, de változatosság kedvéért megint senki nem hallgatott rám. Az ágyakért, és a napernyőért mint utóbb kiderült, fizetni kellett. Összesen valami 24 Euro volt az összeg amit volt arcuk elkérni.

Természetesen megint igazam volt…az egyik napágyon 1 db törülköző, és egy naptej csücsült egész nap. A maradék 5 darabot Lavinia és Luigy használta, mert sajnos mi találtunk valami olyat, amit nem kellett volna.

Ezen a parton volt minden mi szemnek szájnak ingere. JetSky, FlyFish, CrazySofa, Ring, Banán, sőt még ejtőernyővel is felhúztak ha akartad. Persze mindez egy valag pénzbe került. DE! Volt kedvezményes supermulti six-in-one gigapack. Ha felülsz mindenre a pároddal, akkor „csak” 170 Euro a pack ára. 42500 Ft., és ebben 2 jegy van mindenre (itt hozzátenném, hogy egy JetSky 50 Euro volt 15 percre (12500Ft.)) ...ez még a hülyének is megéri, és gyorsan vettünk 3 packot.

Evvel sikerült elérni, hogy onnantól kezdve mi mindenen fent voltunk, kaptunk plusz ingyenfutamokat, és én végig a motorcsónakból kameráztam a többieket. Akkor lássuk mit vettek a srácok a pénzükért. Laza kezdésként a skacok mentek egy kört a FlyFish-sel.

Utána fogtunk 3 JetSky-t, és bevonultunk. Majd 5 perc múlva utánunk vonult a mentőszemélyzet, és Gregéket leparancsolták a gépről, és kihozták őket…kicsit veszélyesen közlekedtek. Ezután jött a Banán, a CrazySofa, és a Ring.

Ezután mindenki beszállt a hajóba, és kivittek minket egy tenger közepén álló stégre. Beöltözés, kötözés, nagylevegő, indulás, repülés, landolás…

Ezen fantasztikus élmények után megkerestük azt az embert, aki egész nap egy kis csónakkal járja a vizet, és fényképez mindenkit, és elkértük az összes rólunk készült képet. Nagyon jó képek készültek szerintem…söt itt készült az egyik kedvenc képem Johnny jóvoltából.

Hazafele a C5-ben csak hárman mentünk, mert Lavinia születésnapja volt aznap, és Greg egy tortát szeretett volna beszerezni, ami sikerült is. Este mindenki nagy meglepetésre előkerült a süti, és így aznap este is volt indok az italozásra…:)

4. nap: Barlangbúvárkodás

Két napja bejelentkeztünk egy búvár túrára, ahol Greg és Csabi, mint engedéllyel rendelkező búvárok végre merülhetnek egyet. Lehetőség volt arra is, hogy nem merülők is részt vegyenek a túrán, amire szintén neveztünk, mert az ígéretek szerint nagyon szép helyre megy a hajó. Addig nekünk lehetőség van snorkerozni, meg hasat süttetni. Ennek tudatában a napot a Diving Centerben kezdtük.

Az előzetes egyeztetés után bepakoltunk a hajóba Lord_B aktív részvételével, majd kihajóztunk. Út közben ismét nagyon szép helyeket látogattunk meg.

Ezeken a képeken kitűnően látszanak a hatalmas méretek, amik jellemzőek voltak a sziklákra. A két képen ugyanaz a part látszik. Az elsőn teljes méretben, a másodikon pedig ráközelítve a parton lévő emberekre. Elérve a célt a búvárok már félig előkészítve várták az indulást. Szerencsére Csabi és Greg kaptak egy fiatal srácot, Stefant vezetőnek, és csak ők ketten mentek vele. Amíg a két búvár merült, addig mi úgy döntöttünk, hogy elvisszük egy körre a hajót.

Természetesen nem így volt. Mi csak a felszínen merülgettünk pipával, és beúsztuk az egész környéket. Volt rá egy óránk. A lányok addig a hajón napoztak, és keményen tartották magukat a kapitány fűzésével szemben.

Mikor visszajött mindenki, végighallgattuk Csabi hihetetlennek tűnő állítását, miszerint egy fóka úszott velük a barlangban. Eleinte gáz volt, mert sem Greg, sem Stefan nem látta. Kezdtem irigy lenni, hogy adjon nekem is a cuccból, amit a palackból szívott, de aztán egy másik csoport egyik tagja alátámasztotta Csabit. Csak az a kár, hogy akkor pont nem nála volt a fényképező. Ekkor hirtelen-felindulásból elindultunk vissza. Én befoglaltam az orr részt, aminek a többiek nagyon örültek, mert szélárnyékban voltak egész visszaút alatt. Itt sikerült látnom egy teknőst, ahogy éppen alámerül a hajó előtt…fénykép sajnos erről sem készült.

Visszaérkezés után sajnos rossz híreket kaptunk, Zsófi szeme nagyon bedagadt valamilyen allergiás reakció miatt. Csabi gyorsan bevitte Zakinthosba, korházba, ahol kapott valami allergia ellenes szert, ami szerencsére segített. Bár a délutáni túrát így ki kellett hagynunk, senki sem sírt, ám annál inkább aludt.

Később Greg közölte, hogy ő most elmegy motorozni. Megkérdeztem, hogy zavarná-e 110 kiló plusz. Azt monda, hogy nem, így vele tartottam. A fél szigetet bejártuk, ami persze annyira nem volt nehéz, mert nem egy nagy sziget.

Találtunk nem is olyan messze egy csúszdaparkot is, de sajnos hazaindulásig már nem volt időnk azt meglátogatni.

Mire visszaértünk a társaság kezdett magához térni, és elkezdődött az esti bulira a készülődés. Greg és én már készen voltunk, mert már a motorozás előtt szépen felöltözünk. Ekkor jött a gyanúsítás Lord_B részéről, miszerint: „Greg, nyuszi vagy ruhástól beugrani a medencébe!!!” Hát Greg nem az a nyuszi fajta.

Amikor már mindenki készen várt, akkor Csabi még beközölte a kötelező mondatot:

„Mindjárt indulunk, csak lefürdök, de még előtte elszívok egy cigit.” Na ez idő alatt a társaság igen szépen feldobta a hangulatot. Nagy nehezen sikerült mindenkit beimádkozni a kocsikba, és megint lementünk Laganaba, hogy ismét megpróbáljuk megünnepelni Greg elmaradt szülinapját. Útközben találkoztunk egy kis jövevénnyel. Mindenki jól megnézte, majd mikor biztonságos helyre raktuk, tovább mentünk.

A városban beszabadultunk egy Boozerz nevű szórakozóhelyre, ahol a közönséget megrökönyödtető stílusban nekiálltunk bulizni. A sok szűz kislány alig mert odanézni, a pasik meg nem tudtak nem oda nézni. :)Természetesen csak a nyugisabb képek közül osztok meg néhányat.

5. nap: Roncslátogatás

A mai napra egy híres turisztikai látványosságot terveztünk meglátogatni, mégpedig a Navagio-öbölben fekvő Panagiotis nevű csempészhajó félig homokban fekvő hajóroncsát.

Út közben hihetetlen utakon jártunk. Balra („bahrra”) sziklafal felfele 30 méter no-szalagkorlát, jobbra („jobhrra”) szikla lefele 40 méter no-szalagkorlát. Szegény Zsu kicsit nehezen viselte ezt a részt. Johnny nagy arccal volt, amíg nem az ő oldalára került a szakadék. :) Persze azért akadt néhány nagyon szép panoráma is. Út közben az út szélén találtunk egy kis fa építményt, ahol egy kedves idős hölgy borokat, és mindenféle általam nem beazonosítható dolgot árusított. Amúgy is ránk fért már egy kis pihenő, így betértünk hozzá kicsit vásárolgatni.

A kacskaringós útnak egyszer csak egy gyönyörű kikötőben vége lett, ahol nem egész 5 perc alkudozás után már a hajóba pakoltunk be, amit kibéreltünk. Öreg mondta, hogy 12 Euro/fő, fél óra oda, fél óra roncsnézés, és fél óra vissza, de ha már ilyen sokan vagyunk (12 fő), akkor elvisz minket 10 Euroért is. Mondtuk, hogy rendben de egy órát szeretnénk a roncsnál eltölteni, beleegyezett.

Ismételten rádöbbentünk, hogy milyen szép itt a víz színe, és milyen szép a part. Emberünk, aki a hajót vezette nem nagyon volt szívbajos. Akkora barlangokba álltunk be ahova éppen hogy befért a hajó.

A nagyon nem egyszerű kikötés után egy aprókavicsos partra létünk ki, ahol egy hozzávetőlegesen 50 méter hosszú hajóroncs fogadott minket.

Mint minden nap, most is készült „nap képe”.

Miután mindenki kifényképezte magát, páran nekiestünk a víznek, hátha találunk valami érdekes dolgot lent, de sajnos semmi…néhány halacskán kívül csak kavicsok. Csabival a fenék mélységét mértük, meg hogy milyen mélyre tudunk lemenni. A legmélyebb pont amit találtunk az 8,3 méter volt, amit meg is úsztunk. Jó érzés volt.

Sajnos eljött az idő, és vissza kellett menni a hajóra, és elindultunk vissza a kikötőbe. A kikötőben a kapitány még megmutatta Posseidon arcát, ami egy szikla, ami nagyon hasonlít egy ember arc profiljára, amint a vizet kémleli.

Sikeres kikötés után búcsút vettünk a kapitányunktól, és Posseidontól is, és korgó gyomorral elindultunk vissza a szállásra. Még az oda út során láttunk egy kis éttermet, ahova be is tértünk elfogyasztani szerény vacsoránkat, mert bármilyen hihetetlen, már fél hatot mutatott az óra.

A személyzetis dolog nem volt túl bonyolítva. Kijött az emberünk, felvette a rendelést, majd bement a konyhába, és megcsinálta azt.

Vacsi után, tele pocakkal visszavonultunk az apartmanba, de útközben megálltunk Zakinthosban egy Eurosparnál, és bevásároltunk estére. Valamiért az italok megint többségben voltak. Visszaérve a szállásra kis pihi után elkezdődött ez az este is, aminek megint nem lett jó vége.

6. nap: Búvárkodás a partról

Reggel elindultunk egy tuti helyet keresni, hogy kicsit búvárkodhassunk, ha már egyszer nálunk van két komplett felszerelés. Nem jutottunk nagyon messze, mert az apartman alatti partrész lett a végcél.

Jó nagy kövek, sehol senki, teljesen alkalmas ilyen hobbibúvárkodáshoz. Le is telepedtünk, és Csabi és Greg beöltöztek a merüléshez.

Első körben Johnny és Lord_B úszott be a páros merüléshez, majd később én csatlakoztam Csabihoz. Amikor sikerült valami normális kapaszkodót találni, és nem akartam a Csabit állandó jelleggel a felszín fele rángatni, egész jól el úszogattunk olyan 3-4 méter mélységben. Hozzávetőlegesen 10-12 percet voltunk lent, ami elég is volt, mert azon a szakaszon nem sok látnivaló volt. Hiába, az élővilág nem szereti a hideg vizet.

Eközben Anita és Norb egy közeli étteremben fogyasztották ebédjüket, ahol a várakozás közben Norbra rátört a művész láz. Ekkor készült néhány érdekesebb fotó.

Amikor kellően „kimerültünk” :) , visszamentünk az apartmanba, és emberi külsőt öltöttünk, és bekocsikáztunk Zakynthosba, hogy a szokásos ajándék bevásárlást megejtsük. Itt örömmel konstatáltuk, hogy a legtöbb ember, akinek vásárolnánk, itt van velünk, így nagyon olcsón megúsztuk.

A nap lemenetele után a város csak szebb lett. Mindenki kivásárolgatta magát, sőt még egy-két ouzo is belefért egy-kettőnknek, ami megfelelő alapot képezett az est további részéhez.

Az italozgatás természetesen az apartmanban sem maradt abba. Greg és Johnny megint gondoskodtak a hangulatról.

8.nap: A nap, amit senki sem várt

Eljött az elkerülhetetlen, és az utolsó teljes nap reggelére ébredtünk. Holnap indulunk haza. Még egy lapáttal rakott a dologra, hogy Greg ezen a napon indult vissza Magyarországra, mert fontos találkozója volt.

A reggeli elfogyasztása után nekiálltunk szépen lassan bepakolni, de hamar rájöttünk, hogy sokkal jobb dolgokkal is múlathatnánk az időt, és megint beköltözünk a medencébe, ahol Csabinak volt egy „baromi” nagy poénja, amin én annyira nem kaptam röhögögörcsöt, mert némileg áthelyezte az orromat az arcomon. De így utólag már nagyon röhögünk rajta. Az a mázli, hogy az ő szemüvege volt rajtam, amit amcsiból rendelt, és nem lett semmi baja.

A nap további része hasonló, nagy komolyságot igénylő teendőkkel telt. Később arra lettünk figyelmesek, hogy feltűnően sok repülő repked fölöttünk. Utánajárva a dolognak sajnos kiderült, hogy a mögöttünk lévő hegy túloldalán kigyulladt az erdő, és oda hordták vizet a gépek az előttünk fekvő öbölből.

Ez az esemény új istennő szobrot kreált a kert végében.

Ma is előjött párunkból a művészlélek, és nekiálltunk hangyát, és szitakötőt fényképezni makróval. Ugyanekkor sikerült megörökíteni Csabi óráját, ahogy az aktuális hőmérsékletet mutatja…ez már az elviselhetetlenhez közel álló szint.

Délután levonultunk Laganaba, hogy kiegészítsük a tegnapi ajándékvásárlást. Lord_B és Csabi az összes boxos, és focis játékot kipróbálták, míg a többiek vásárolgattak. Megint betaláltuk a hennás lányokat, így már szinte mindenkin lett henna tatto. Bevásárlás közben találtunk érdekes, új márkákat is.

A vásárlás végeztével visszamentünk Kerire, és kerestünk egy éttermet, ahol elfogyaszthatjuk utolsó vacsoránkat. Kisebb-nagyobb egyezkedés után betértünk a barlangbúvárkodás hajóutunk kapitányának az apjának az éttermébe. Ahogy leültünk, és kikértünk az italokat, lekapcsolták az áramot az egész parton. Kint ez szokás, mert nappal a sok légkondi annyi energiát elhasznál, hogy este bizonyos részeket kikapcsolnak, hogy spóroljanak, és elkerüljék az import energia vásárlását. Alig másfél óra, és 3 ouzo után visszakapcsolták az áramot, így gyorsan nekiálltak a sütésfőzésnek az étteremben, hogy minél hamarabb kiszolgálhassanak minket. Ez a sietség sajnos kihatott az ételek minőségére is.

Természetesen megemlékeztünk Gregröl is, aki már nagyban hasította az utat hazafele. Neki is hagytunk helyet, és még ouzot, és puszit is kapott. Nem tudom kihagyni, hogy ne említsem meg Csabi vacsoráját, ami sietséggel együtt az elmondása szerint jól sikerült.

A vacsora után visszavonultunk, és az utolsó dolgokat is összepakoltuk, és gyorsan ágyba bujtunk, hogy pihenve tudjunk kelni másnap, mert időre kellett menni a komphoz, és ha azt nem érjük el, akkor csak délután van komp ismét, és avval kicsit felborulna a hazafele út menetrendje.

Indulás haza

Reggel ébredés után ismét keltegetés volt az első program. Megtömtük a kocsikat, és végső búcsút vettünk az apartmantól. Csabi indulás előtt még lefürdött, és elszívott egy cigit, úgyhogy koppra értük el a kompot. Út közben még láttuk, hogy a tűz éjjel sem pihent, és rendíthetetlen erővel pusztítja az erdőt a hegyen. Talán jobb is, hogy elindultunk haza?!

Ez a komp nagyobb kiadás volt, mint amivel jöttünk. Két szint a kocsiknak, három az utasoknak, klímás beltér stb. Nagyon elviselhetővé tette a távozást a szigetről, bár így sem ujjongtunk örömünkben. Természetesen ismét készült néhány nagyon jó kép.

Eddig azt nem említettem, hogy közös elhatározással úgy döntöttünk, hogy hazafele beugrunk Athénba, hogy megnézzük az Akropoliszt, ha már egyszer itt vagyunk, és éjjel megalszunk Thessalonikiben, mert Johnny gépe csak másnap indul, és a lehető legtöbb időt együtt akarjuk tölteni.

Azért Athén sem volt túl közel, és a meleg sem nagyon segített a dolgon. Gyakran volt pihi, mert a kocsikon is éreztük, hogy nem úgy mennek, ahogy megszoktuk. Hiába 50 fok az 50 fok… Nagy nehezen elértünk Athénba, és azt hittük, hogy ezzel vége a szenvedésnek. Hát el kell hogy mondjam, hogy Athénhoz képest Budapest belvárosa délután 5-kor egy kulturált város, ahol élmény autózni. Egyszerűen a KRESZ mint olyan nem létezik, vagy ha igen, akkor nem igazán érdekli őket. Mindenhol motorosok, akiket nem érdekel, hogy te kocsival jössz…csak dudál. A sávok csak dísznek vannak, az erősebb kutya ba… ö, akarom mondani nyer alapon van esélyed a túlélésre. Arról nem is beszélve, hogy itthon a Shanghai piac jobban ki volt táblázva, mint náluk az Akropolisz, de sikerült megtalálni. Igaz 5 emberrel kellett beszélni miatta, de sikerült. Feljutottunk.

Innen már csak 200-300 méter volt felfele a bejárat, ami 50 fokban nagyon finom volt. Gyorsan megkerestük a jegypénztárat, ahol 12 Euroért már adtak is jegyet. A bejárathoz való séta közben találtunk egy kis büfét. Volt jégkásájuk, igaz 4 Euro, de fél liter, és fent nagyon meleg lesz, egyefene benevezünk egyre. Na így sikerült szert tenni 4-5 jégkására. Elindultunk felfele, és a bejáratnál a tag közölte, hogy azt nem vihetjük fel, hanem igyuk meg ott…azt hittem, hogy ráborítom a felét a jegyszedőre, a másik felét meg a büfésre. Megittuk, elindultunk fel…felértünk…NO COMMENT!

A nagy séta után sajnos megint búcsú következett. Megkerestük a pályaudvart, és kitettük Krisztit, és Lord_B-t. Rosszak voltak, így büntiből ők vonattal jöttek haza. Na jó, dehogy. Ők úgy jöttek ki velünk, hogy ők külön jönnek haza, mert kicsit még utazgatnak a szigetek között…még olyan 3 hetet…

Az ő beszámolójuk: http://2thtrip.blogspot.com/ , érdemes ezt is elolvasni.

A megcsappant társasággal összeszedtük a lelkierőnket, és elindultunk Thessalonikibe, ahol valamilyen olcsó hotelben, vagy hostelben megalszunk. Persze akkor még fogalmunk sem volt, hogy hol. Ennél a résznél Norb telefonos segítséget vett igénybe, és tesója pontos címmel, és telefonszámmal küldte az éjszaka eltöltésére alkalmas hely nevét. Végül egy hostel lett, ahol 4 darab emeletes ágy volt egy szobában. Oda be is költöztünk, csak szegény Johnny marad ki a buliból, neki külön kellett aludnia. Természetesen itt is a két sofőr marad fent legtovább Johnnyval.

Sajnos itt a hostelben a klíma nem nagyon akart működni…vagy nem is volt?! J Így péntek reggel a nagyon rosszul sikerült alvás, és a korán kelés után. Be a kocsiba, irány valami boltocska reggeli beszerzés céljából. Onnan irány a reptér, ahol nagyon kemény volt a búcsú Johnnytól. Megint vagy fél évet kell várni hogy újra lássuk…

Még kevesebben lettünk. Irány haza. Ettől a ponttól éreztük igazán, hogy vége a nyaralásnak. Hazafele néhány pihenővel megúsztuk, leszámítva a WC vadászatot a szerbeknél. Mielőtt elhagytuk a görögöket, még betértünk a DUTY FREE-be, és mindenféle teljesen felesleges dolgot vásároltunk. Innen a kilométerek nagyon lassan pörögtek lefele, és egész későn sikerült hazaérnünk.

Azon a hétvégén semmit nem csináltunk, csak aludtunk. Legalább is vasárnap délig, és utána is csak annyit csináltunk, hogy átmentünk anyumékhoz élménybeszámolót tartani. Ennyi volt a nyaralás. Jött a hétfő, és irány a meló.

Vége

Az írást köszönjük Máté-nak !

http://gorogorszag.kiszelymate.hu/