Horvátország

Útvonal: oda: Siófok-Letenye-Karlovac-Rijeka-Porec , egy hét után: Porec-Ucka-Rijeka-végig a tengerparton Kastel Stariig (É-Dalmácia) vissza: Split-Drnis-Knin-Karlovac-Letenye-Budapest

Az odaút egyáltalán nem tűnt hosszúnak, semmi dugó, pedig szombaton utaztunk, reggel 5-kor indultunk Siófokról. Megálltunk Pazinban is egy órácskára, helyes kisváros, de semmi extra. A szálloda egy üdülőkomplexum közepén fekszik, klassz helyen, 5 km-re Porectől. Egy része gyönyörűen felújított, a szobák viszont szocreál típusúak, de egész tűrhető állapotban vannak. A kaja fantasztikus volt, óriási választék, és nagyon finom, főleg a péksütemények! (De ezt mindenhol tapasztaltam.) A strandjától nem voltam elájulva, bár kékzászlós és tiszta, de betonozott, és tele van nagy kövekkel a tengerfenék. Ez egyébként szinte az összes többi strandra vonatkozik, én sokkal többet vártam a tengerparttól, sehol nem találtam igazán szépnek.
Viszont rengeteg kirándulási lehetőség van, amit ki is használtunk: voltunk Rovinjban (gyönyörű!), Umagban (na itt szuperjó volt a strand!!!), Pulában (csakis az amfiteátrum miatt érdekes, de kár volt kifizetni a belépőt, kívülről ugyanannyit látni, mint belülről), meg pár kisebb városkában. Megnéztük Motovun várát a hegyekben, aranyos kis hely. Porec nagyon szép, oda többször is bementünk, érdemes megnézni az Eufráziusz bazilikát.
Átugrottunk egy napra Szlovéniába is, Portorozban voltunk, de nem fogott meg különösebben. Ja, fontos infó: képeslapot mindig a postán kell venni, ott olcsóbb, mint az utcai árusoknál!
Rendőrös sztorink is volt: mi ugyebár nem szeretünk fizetni a parkolásért, ezért mindenhol kerestünk (és találtunk) olyan helyet, ahol nem kellett fizetni érte. Porecben egy téren álltunk meg, tényleg sehol semmi tábla, és sokan parkoltak ott jegy nélkül. Megyünk vissza a kocsihoz, mire a túloldalon kószáló rendőr a markát dörzsölve odalép, és elkezd magyarázni a férjemnek, hogy itt nem lehet megállni. Elkérte az iratokat, persze csak blöffből, úgyse érti, mi van benne, aztán kijelentette, hogy száz kuna. A férjem elkezdett kötekedni vele, hogy de hát nem jelzi semmi tábla. Próbálkozott még egy darabig, aztán átjött hozzám, és nekem is előadta ezt, tört németséggel. Én is megmagyaráztam neki, hogy nem látom a táblát, ami jelölné, hogy itt tilos megállni vagy fizetni kell. Még kicsit gondolkozott, aztán visszaadta az iratokat és közölte, hogy tűnjünk el. :)

Aug. 23-án továbbindultunk Kastel Stariba, ez Trogir és Split között fekszik, a Hét Kastély öblében. Na ez kegyetlen út volt. 9 órát mentünk, többet, mint otthonról Porecig. Csak Opatija mellett álltunk meg félórára, találkozni egy kolleganőmmel, aki ott nyaralt. Aztán valahol a tengerparton egy büfé-étteremnél, ahol pofátlanul elkértek 15 kunát egy „sajtos szendvicsért”, értsd: két szelet kenyér közé beb**va két darab sajt. :(
A vacsira szerencsére odaértünk – szegényesebb volt jóval, mint az Albatrosban, de fincsi! A szálloda maga szép, a felújított részében voltunk, szép parkban van, közvetlenül a tenger mellett, viszont nagyon rossz a zenekar, ami minden este játszik és behallatszik az ablakon. A legrosszabb mégis az, hogy a szálloda előtt gyülekeznek minden nap a fiatalok (állítólag bosnyákok), és randalíroznak, üvöltöznek, bőgetik a motort, kötözködnek, úgyhogy a rendőrség szinte minden nap kint volt. A strand pedig minősíthetetlen, egyszer sem fürödtünk ott. Még jó, hogy kocsival voltunk, és minden nap máshova mentünk, akik busszal jöttek, nagyon el voltak keseredve.
Megnéztük Trogirt, az összes látott város közül ez tetszett legjobban, gyönyörű és hangulatos a középkori házaival és templomaival, főleg este! Na és a kikötő – én még életemben nem láttam ilyen fantasztikus jachtokat… De nagyon szép volt Primosten is, egyedül ezen a napon esett az eső, úgyhogy volt időnk sétálgatni. Splitben egyedül a belváros szép, oda is este érdemes menni. Strandolni voltunk a Hotel Medena előtt, az egész tűrhető volt, aztán a Resnik üdülőtelepen, az is elment. De a legjobb strandja Splitnek van: ugyanolyan iszapos, mint a Balaton, nagyon lassan mélyül, de kristálytiszta a vize. Csak búvárkodni nem lehet.
Voltunk a Krka vízesésnél, az hihetetlenül szép. De nagy pofáraesés volt, hogy az 55 kunás belépőért csak a legnagyobb vízesésig vittek el hajóval, ott lehetett fürdeni, és kész. El akartunk menni Visovac szigetére, de a másfél órás túrára újabb 60 kunát kértek volna el, sőt, ha még egy másik vízesést is meg akartunk volna nézni, akkor 100-at. Amúgy is pofátlanok a horvátok, olyan dolgokért is pénzt kérnek, amiért nekünk ez eszünkbe se jutna.
A legnagyobb élmény a hajós kirándulás volt Hvar szigetére. Ez volt az egyetlen kirándulás, amire befizettünk, a többit egyénileg oldottuk meg. De a hajó Split-Hvar-Split között 140 kuna volt, erre jött rá egy húszas az idegenvezetőnek, azt mondtuk, ez belefér. Mini katamaránnal mentünk, és már odafelé is nagy hullámok voltak, na de visszafelé… Olyan szélvihar volt (Hvaron is majdnem helyből elfújt minket), hogy félelmetesen magas hullámok voltak, és dobálták a hajót. Volt, aki majdnem leesett a fedélzetről. Én baromira élveztem, végig ott ugráltam, aztán jöttek a hullámok, amik átcsaptak a fedélzeten és tetőtől talpig beterítettek, többször is, eszméletlen jó volt! De a matrózok aztán betereltek mindenkit a hajó gyomrába, mert tényleg kezdett veszélyes lenni. Ott már a fél utazóközönség rókázott, alig győzték osztogatni a zacsikat. Hát, az utolsó 15 percben én is kidobtam a taccsot, pedig nekem meg se szokott kottyanni az ilyen...

Hvar egyébként tényleg szuper, bár az idegenvezető kicsit túlszínezte a dolgot. Tényleg porszívózzák az utcákat, de azért elég sok szemét hevert ott így is, főleg a csikkek mindenhol. De ettől függetlenül azt mondom, az a hely megér egy kirándulást.
Szombat reggel fél 10-kor aztán indultunk vissza, és Plitvice előtt 35 km-rel sikerült egy óriási dugóba kerülni, ahol vagy másfél órát álltunk. Simán lehetett addig haladni 70-80-nal, aztán egy bukkanó után hirtelen feltűnt az álló kocsisor. Szerencsére mi nem fékeztünk, hanem kimentünk a fűre az út mellett, de a mögöttünk jövők bizony összementek, elfolyt a hűtővíz, szóval igencsak pechesek voltak. Nem tudjuk, amúgy mi okozta a dugót, nem láttunk semmilyen balesetet. Utána újból lehetett haladni rendesen, úgyhogy este 10-re Pesten voltunk, úgy, hogy közben a Balatonnál megálltunk egy étteremben kajálni.