2006 - Senj, Kvarner-öböl

1. nap - Utazás / érkezés.

Letenyétől indultunk szombaton reggel 9kor, bár azt olvastam fórumokban, hogy minél előbb, annál jobb. Ennek ellenére nem volt forgalom a határátkelőknél, egyiknél sem torlódott a kocsisor. Mindkét oldalon megnézték az útlevelünket, semmi egyebet, aztán tűnés. 9.20kor máris ott álltunk az autópálya-felhajtónál, ahol kaptunk egy kis bilétát és uccu neki. Kb egy óra alatt Zágrábba érkeztünk, ahol jött az első kapu. Itt következett a fizetés, kb 40 kuna, ha jól emlékszem, majd az autópálya egy ingyenes szakasza következik, amely megkerüli a fővárost. Aztán megint egy kapu, biléta, majd Karlovac után elkanyarodtunk délre Split felé és nem sokkal utána meg is álltunk pihenni egy benzinkútnál. Mondanom sem kell, van ott egy bazi nagy parkoló, tele volt magyarokkal és más külföldiekkel, a wc-re is sorba kellett állni.

Továbbindulva rövidesen megérkeztünk a dugóba. Hogy miért volt araszolás? Azért, mert egy 5 km-es alagúton keresztülmegy az autópálya, csak éppen irányonként egy sávra szűkül közben...ez annyira feltorlasztja a sort, hogy 30-40 perc alatt jutottunk be a sötétbe, ahol viszonylag már jól, 60-70-es tempóval lehetett haladni. Az alagút után nem sokkal lehajtottunk a pályáról egy országútra (Zágrábtól idáig kb 55 kuna volt a díj) és rengeteg látványos (lásd képek) szerpentin és kanyar után befutottunk Senjbe. Kb 4.5 óra volt az út, dugóval és pihenéssel, a táv 300 km.

További videók a www.utazas.me videómegosztón !

Senj egy kisváros, 2500 állandó lakossal, észak-déli irányban elnyúlva. Nincs sok különösebb látnivaló, de magyar szemnek szép a part, a kikötő és a környező hegyvidék. Miután elfoglaltuk a szállást, kisebb sétára indultunk és bejártuk a helyet. Jellemzően inkább németül és olaszul beszélnek, egy-két szót némelyik vendéglős tud magyarul, az angoltudás is előfordul. A strand köves-sziklás, és ez nem csak Senjre jellemző, hanem az általunk bejárt partszakaszra is (70 km északra és délre), szóval mindenki vigyen valamilyen tengerjáró cipellőt vagy papucsot, aki nem bírja a viszonylag durva talajt. A víz kristálytiszta, ez látszik a képeken is, a Balcsi a közelébe sem ér, annak ellenére, hogy tudtommal kiváló a vízminősége...persze, az mégsem tenger és nem is köves az alja.

2. nap - Vár - utazás északra

A második napon bőszen-lelkesen elindultunk a strandra, azonban a hegyek felől olyan erős (igaz, meleg) szél fújt, hogy az ember alig bírt megállni a lábán, a strandon pedig, a nyílt terepen csak fokozódott az érzés. Ráadásul a felhők szépen eltakarták a napot előlünk, ezért másfél óra után feladtuk a majdnem didergést és elindultunk fel a várba. Az építmény nem túl nagy, nem hiszem, hogy valaha valaki is megostromolta volna, inkább mintha a turistáknak csinálták volna pár évtizeddel ezelőtt...gyorsan fel lehet mászni hozzá, egy kisebb dombon terpeszkedik, a panoráma nem rossz, lásd a képeken. A dombtetőn van egy kisebb placc a vár körül, körbe lehet járni és ámulni-bámulni. Hogy-hogynem ott is magyarokba botlottunk...apropó, pontosan milyen kicsi is a világ? Bemenni nem érdemes, 30 kuna, kell a stex sörre meg fagyira. Miután a burgot letudtuk, bepattantunk az autóba és elindultunk az észak-déli irányú, tengerparti országúton északra, Crikvenica felé. A terep nem sokkal Senj után látványosabbnál látványosabb kanyarokba ment át, hatalmas élmény volt a kirobbantott sziklafalak közt vezetni, iszonyatos munka lehet ebben az útban. Néhol az autó mellett szédítő mélység tátong és a kettő közt mindössze pár betontuskó van installálva, úgy 2 méterenként...lazán elfér köztük a kiskocsi. Láttam is pár keresztet az út mentén, nem értettem pontosan a horvátokat, miért nem tették ezt biztonságosabbá. Mindenesetre alig mertem gázt adni, toltak is le rendesen a helyiek. Pár nap alatt bele lehet jönni az ilyen szédítő úton honos vezetési stílusba, de addig izzadás és fékkoptatás...

Crkvenicában sok a turista, szépen ki van építve, rengeteg csecsebecse bolt és kajálda, mindent az idegenforgalomért. A strand köves természetesen, a víz kristálytiszta, és már kezdett lassan jobb idő is lenni. Az ingyenes parkolók sajna elég zsúfoltak, ezért a pénzesbe kellett menni, igaz, nem drága. Hazatérve Senjbe a másnapi déli utazáshoz nézegettük a térképet. Vacsora otthoniból, csak semmi könnyelműsködés a járatlan utakkal. ;)

2. nap - Utazás délre

Kezdünk belejönni. A strandot megint megpróbáltuk délelőtt, de a napocska ezúttal sem volt igazán kíváncsi ránk, viszont tőlünk délre mintha ontotta volna a fényt - milyen jó ez a tengerpart, messze el lehet látni. Így hát újfent felkerekedtünk, elhagytuk Senj-t és elindultunk délre az országúton. Eredetileg Zadar lett volna a cél (kb 130 km), de a kacskaringós, 40-es, 50-es és 60-as táblákkal telezsúfolt aszfaltcsíkon gyorsan rá kellett jönnünk, hogy csak estefelé érnénk oda és a visszaútra már nem maradna időkeret - az autópálya meg nem opció, nem éri meg. Ezért csak egy olyan helyet kerestünk délre, ahol már nem felhős az ég és süt a nap. Jártunk Jablanac-ban, amely egy szép kisváros (értsd: 20 ház) egy szép kis öbölben egy szép kis tengerparttal. Innen indul a komp, amely viszi át az autókat Rab szigetére. Az országút feljebb van a hegyben és egy összevissza kanyargós szerpentin vezet le a településre, érdekes élmény volt ott vezetni. Továbbindulva rövidesen kisütött végre a központi égitestünk és már csak egy cél lebegett a szemünk előtt: találni egy strandot és szénné napozni magsunkat. Karlobag előtt az éles szemű (amúgy szemészdoki) asszonyság kiszúrt egy csodaszép, elhagyatott öblöcskét egy bazimagas híd alatt, kb 50 méter mélyen...megfordulva visszatértünk ide, autó stop a bokrok közt és leegyensúlyoztuk a sziklákon...a képek önmagukért beszélnek. Aki jár arra, figyelje, mert megéri megállni! Kék lagúna fíling. Ott töltöttük a délutánt. Probléma csak egy volt: nem volt kajánk.

Miközben lógattuk a lábunkat a vízbe a tűző napon és szaladgáltunk a rákok után, feltűnt egy másik pár. Láthatóan már többször jártak itt, ismerték az öblöt, és amikor elkezdtek beszélgetni, kiderült, hogy magyarok...akkor pontosan, de tényleg, milyen kicsi is ez a világ? ;) Pár óra múlva magukra hagytuk őket és elindultunk a kanyargós úton Senj irányába. Visszafelé gyorsabban sikerült leküzdeni a távot (mintegy 70 km-t), a panoráma mármár giccsesen szép. 

4. nap - Crikvenica, hajóút

Reggeli után egyből Crikvenica felé vettük az irányt, ahol a délelőtt a strandon telt, szép tiszta időben és vízben. Már úszni is lehetett, aki először teszi ezt tengerben, annak egy tanulság: a szájához ne érjen a víz, mert utána a sós ízt csak a partont lehet eltüntetni...

Strandolás után szemügyre vettük a hajóutakat. Több lélekvesztő is kínál különböző hosszúságú túrákat, sztem nagy különbség nincs, sem az útvonalban (általában mindegyik a szemben lévő Krk-ra visz át), sem árban (jó drága), sem színvonalban (hááát...). Aztán végül választottunk egyet, melybe szereltek 2-3 üvegasztalt, melyeken keresztül lehetett nézegetni, hogy mi van éppen a hajó alatt. Az üveg tiszta karc volt, emiatt sokat romlott a láthatóság. Menet közben persze semmi nem volt kivehető, ezért megálltunk kétszer is, első alkalommal csak a vizet néztük, majd a pilóta átvitt minket egy másik pontra, ahol láttunk kis fekete halakat. Krk-re átérve kaptunk egy órát szabad eltöltésre, de igazán nem volt mit csinálni ott, van egy álhomokos strand, meg pár vendéglő. Az óra gyorsan eltelt, majd visszahoztak minket Crikvenicaba és további jó nyaralást kívántak. Összességében nem lenne rossz ötlet ez a hajózgatás, de vagy kicsit olcsóbbnek kellene lennie vagy több látnivalónak, esetleg gyorsabban és többet menni plusz a hajón vmit felszolgálni, vagy mindezt egy bazinagy Jack Sparrow féle háromárbócoson...vagy túl telhetetlen vagyok? ;) A hajóút és a napsütés kiszívta az erőnket, szóval utána irány vissza Senjbe és döglés, igaz, már a nap is lemenőben volt.

5. nap - Senj, strand

Az ötödik napon megpihentünk. Vagy azt a hetediken kell? Na mindegy, úgy gondoltuk, hogy egyszer a senji strandon is megpróbálunk eltölteni egy napot. Mondanom se kell, felhős volt az ég, néha bukkant fel csak a napocska, szóval maradt a kövek közti bogarászás és hal illetve egyéb tengeri herkenytű fényképezés. Naptej nuku, ilyen időben? Különben is, már öt napja süttetjük magunkat, igaz, eddig mindig kenceficével... Persze leégtünk. Nap nélkül, másfél óra alatt, négy nap után. Művészet, nem? :) Mindenestre amikor délben hazaugrottunk ebédelni, akkor látszott, hogy szép piros a vállunk. Úgyhogy a nap további részét a tv nézés és egyebek töltötték ki, nem akartunk már kimenni a napra - mert mondanom sem kell, addigra már kisütött... 

 6. nap - Mindenhol jó, de a legjobb...

...otthon. Utolsó nap, vár ránk a hosszú út hazafelé.

Reggel egy kis pakolászás, takarítgatás, persze nem túl komolyan, aztán várakozás a tulajra. Az idő közben esősre fordult, a szél újra megerősödött, ráadásul az ablakunk alatt hajnali öt óra óta a szombati vásárra készülődtek az árusok, nem éppen a legnagyobb csendben. Kipakoltak mindenféle cuccot, cipőket, táskákat, cd-ket...és persze ruhákat, melyek közt Rita magyar termékeket talált. Csak nem a letenyei vagy kanizsai piacról hozzák ide az árut?? Végül is csak 300 km és ott olcsóbb...sőt, a tulaj mintha említette volna, hogy a felesége Kanizsára jár. Kicsi a világ. Végre megjött a tulaj, illetve a neje, elköszöntünk angol-német-horvátul, és irány a szerpentin, fel a hegyre.

Az utazás eseménytelen volt, leszámítva, hogy egyszer nagyon eláztunk, úgy megeredt fenn a hegyen a lé. Pár km-el odébb pedig újra sütött a nap. Zágráb után megálltunk egy kútnál pihenni, a parkoló tömve volt magyarokkal, persze szombaton van a váltás. Aztán a határra érve meg a horvátok is és a magyarok is csak integettek, hogy menjünk tovább, semmi ellenőrzés nem volt. Kérdem én, akkor minek ez az egész cécó a határőrséggel, útlevelekkel, illetékbélyeggel, stb? Egy csomót lehetne spórolni...na mindegy. Visszaérve kis hazánkba erős kánikula fogadott, sokkal melegebb van itthon, mint a tenger mellett. Hogy is van az általános iskolában mondogatott örök igazság? A tenger télen fűt, nyáron hűt...még igaz is lehet.

Hát ennyi volt a mi nyaralásunk dióhéjban. Összességében elmondhatom, hogy aki még nem volt a horvát tengerparton, az menjen el, nézze meg mindenképpen. Én is így tettem, de másodszor nem mennék oda vissza, legfeljebb jóval délebbre csak, Dubrovnik környékére, mert azt mondják, az különlegesen szép, nemhiába tülekedtek ott a rómaiak. A lényeg azonban, hogy szerintem a Balaton van olyan jó nyaralóhely, mint a horvát tengerpart, sokkal közelebb van, ráadásul magyarul beszélnek, magyar kaját lehet venni a horvát árakhoz képest olcsóbban. Sőt, nemcsak a Balcsi mellé lehet menni, hanem van soksok termálfürdőnk, szép helyünk szerencsére. Uff én beszéltem. Illetve írtam. Mindenkinek jó nyaralást!

Térkép