Nin. Ebbe a pici dalmát városkába három éve készülök, nyaralásaink idején mindig szerettem volna elmenni, és eddig soha nem jutottam oda. Most láttam... és végre, mert....
Nem világszenzációs - forgatagos - nagyonlátnivalós, nem. Sőt ellenkezőleg. Kis ékszerdoboza a dalmát Adriának. Rettenetesen jó múltszaga van a kicsiny szigeten álló óvároskának. Érezni a lábad alatt a római időket.... Grgur Ninski püspök közel 3 m-es szobrából árad a "sötét középkor" félelme, amit a vallással okoztak ők, a nagy egyházfiak.... A hangulatos utcácskákban (talán ha négy van belőle) folyamatosan érezni a velencei időket.... A városfalakból árad a török elleni védekezés dicsősége...

És a kis katedrálisa... fehérre meszelve kívül - belül és teljesen üres, sem kereszt, sem egy oltár... egyetlen dísze, a bejárati kapuja és az a melletti szentelvíztartó...
A városkát egy óra alatt bejártuk keresztül - kasul, és miután megtettük én úgy éreztem, hogy kellett ez nekem nagyon, ez a mérhetetlen nyugalom ami ott volt - rámfért, helyretett... bennem sok mindent.
Képgalériám:
http://www.photoblog.com/saso63/2008/07/28/nin---ilyen-volt-2008jlius24-n.