Koper - Ljubjana - Szlovénia

(5 szavazat, átlag 4.80 )

Írta: tengerpartok.hu | 2006 szeptember 18

Busszal, vonattal, kempingben, egyedül. Szenzációmentes, nyugis kirándulás. Bled, Bohinj, Szlovénia.

Szlovénia

Buszunk átsiklott a horvát-szlovén határon, és kezdtünk közeledni Szlovénia tengeri kapujához, Koperhez.
A busz - szerencsére - bekalandozott a kis üdülővároskákba, és az valóban kiderült, hogy Piran a legszebb település ezen a szakaszon. Erősen emlékeztetett Rovinjra, bár annál lényegesen kisebb városka. Mindenesetre szemrevaló kis település, ami növelte az ember jókedvét, és kezdett rajtam eluralkodni az az érzés, hogy Koper - az útikönyvekben írtak ellenére - minden bizonnyal egy remek hely lesz. Koper

Kanyargott a busz, kanyargott, aztán egyszer csak megállt a világ végén és egy tenyérnyi járdasziget mellett álldogáló fára mutatva azt mondta sofőrünk, hogy Koper! Durván hangzott, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a baj nem jár egyedül. Hirtelen bevillant az a régi alaptörvény, ami a magános utazóknál talán a legelső, hogy hétvégi napokon ne érkezz idegen országba! Ezt az aranyszabályt dobtam én sutba, mert a horvátoknál tapasztalt mindig, minden nyitva van dolog teljesen elkábított, és kiiktatta belőlem az óvatosságot. A buszmegálló mellett van a vasútállomás, ahol gyanúsan csend honolt, azaz egy lelket sem lehetett látni. A távolban, túl a prérin egy torony, - az lehet Koper központja.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, tesz az ember két kört az üresen tátongó állomás épülete körül, és megállapítja, hogy csomagmegőrző csak automata van, oda pedig szlovén pénz kellene. Nos, pénzt itt nem vált senki vasárnap, és nincs is nyitva semmi. Megcsodáltam a vasúti menetrendet, hogy vajon milyenek a lehetőségek, és közben dolgozott a tudatalattim. Arra biztatott, hogy irány a város, ott azért csak van valami élet. Toronyiránt nekivágva hamar legyűrtem azt a két kilométert a központig, de elég kihalt volt a város a dél körüli hőségben. Nem volt nyitva semmi a világon, leszámítva egy - két sörözőt, ahová húzott a szívem, de pénz nélkül ez is csak álom maradt. Utazási irodák zárva, pénzváltók, üzletek zárva, szóval itt a kutya sem várja hétvégén az utazót, annyi szent. Bejártam kétszer a városka minden utcáját, és a kikötő környékét is, de igazán nem ejtett rabul a látvány. Látnivaló alig van, és a kikötő messze a legridegebb az eddig látottak közül. Percig nem volt kétséges, hogy itt nem érdemes maradni, annál is inkább mert kemping az nincs is Koperban, csak egy faluval arrébb, ami gyalogosan nem tűnt valami csábító dolognak.
Közben kezdett nehéz lenni a hátizsák, és lassan már maga az élet is, amikor a városon kívül, baktatva vissza az állomás felé, feltűnt egy hölgy, kezében egy Spar szatyorral. Körbenézve, a távolban fel is tűnt a bevásárlóközpont, és mindjárt vele a remény is. Még egy jókora kerülő és már bent is voltam az épületben. Légkondi, - istenem micsoda érzés ez kitikkadva - és rögtön a nem is remélt pénzváltó. Minden vágyam teljesült, mert még az apró fémpénzeket is beváltották. Aztán a vásárlás élménye. Találkozás a szlovén árakkal. Nagy örömmel konstatáltam, hogy szinte minden annyiba kerül mint nálunk.
Már itt, a bevásárlóközpontban feltűnt, hogy milyen figyelmesek, udvariasak a boltosok, pl. szép napot kívánt a pénztáros is... Kicsit még furcsa volt, - az otthoni viszonyokhoz képest meg gyanúsan érthetetlen - de egy-két nap alatt kiderült, ez errefelé nem ritkaság, sőt mondhatni természetes.
Aztán irány az állomás! Hogy hová is kellene menni az még nem körvonalazódott, de a csodálatos tiszta és tágas mosdó meghozta a testi és szellemi felüdülést, kezdett belém visszatérni az élet. Azt gondoltam, kezemben a szlovén kempingek térképével, hogy egy közeli településen fogok kempingezni, aztán majd holnap... De a menetrendet - unalmamban - addig nézegettem, amíg hihetetlen dolgot láttam: közvetlen vonat Koperból a Bledi - tóhoz.

Ez szebbnek látszott mindennél, bár este indul a vonat és csak 11 után ér oda, ami nem egy jó előjel a kempingre vágyóknak, de azt gondoltam, vágjunk bele, majd csak lesz valahogy. A vonaton aztán néztem az útitársakat, de senkiről nem látszott az az őrült gondolat, hogy éjszaka keresgéljen kempinget egy vadidegen helyen. Szépen besötétedett, a vonatunk is elkezdett késni, és közel volt az éjfél amikor a kalauz biztatására leugrottam a vonatról. Kellett a biztatás, mert rajtam kívül csak egy nő szállt le, és az épület a filmekből ismert, bombariadós arcát mutatta, azaz még egy gyertya sem pislogott sehol.
Vonat el, én pedig a "Tudja-e, hol találom a kempinget?" jól bevált hódítási trükkel próbálkoztam a hölgynél. Tudta, lévén a falu lakója, arról meg már nem Ő tehet, hogy a nekem ajánlott útirány a töksötétbe vezetett. A kemping felé egy iszonyatos sötét úton lehetett menni. Amikor a fák lombja összeér az út felett, az az igazi. Aki már járt ilyen erdei utakon a kihalt éjszakában az tudja, milyen élményről beszélek. Látni semmit sem lehetett, csak menni és reménykedni, hogy a kemping helyett nem a rablók várnak. A kemping hivatalosan este kilencig van nyitva, de nem volt gond, percek alatt bent voltam. Csodálatos - füves - a talaj, gyerekjáték a sátorverés, és mindenütt rend és tisztaság. Tágas mosdók, önkiszolgáló közért, és csak pár méterre van a tótól, amit reggel sikerült végre szemügyre vennem.

Sok képet láttam már Bledről, szeretik a magasból fotózni a kis szigettel a tavat, de állni a partján az egy más perspektíva. Nagyon szép a látvány, és önkéntelenül is elindul az ember a parti sétaúton, hogy megkerülje. Gondozott környezett, padok mindenfelé, és hamar rájön az ember, hogy közvetlenül a parton van a gyalogosok sétaútja, és kicsit feljebb a domboldalban fut az autósoké, ahol a kis forgalom miatt kocogni, bicajozni és görkorizni lehet. Rengetegen görkoriznak, el nem tudtam képzelni az okát, amíg a kölcsönzőt meg nem láttam. (Napok múlva, Szlovénia más városaiban is tapasztaltam a görkorizás népszerűségét.)
A tó vize kristálytiszta, de meglepődtem amikor fürdőzőket láttam. Általában a hegyi tavak vize elég hideg szokott lenni, és itt 475 méter magasan furcsa volt látni, hogy úszkálnak a tóban. Gondoltam, valami NDK-ból visszamaradt németek lehetnek, azok bírják ennyire a hideg vizet. Aztán amikor már a sokadik úszkálót láttam, megnéztem a vizet, amiről kiderült, hogy kb. 25 fok meleg, lévén, hogy alulról gejzírek langyosítják.
Élmény a tavat körbe sétálni, magas hegyek veszik körbe, távolról idelátszanak a 2500 feletti csúcsok. Ahogy haladunk a parton, egy picit mindig változnak a fény viszonyok, és a tónak ezer arca van. Kb. hét kilométeres sétával lehet megkerülni, közben számtalan szállodát, kávézót látni, és előbb-utóbb én is engedek a teraszok csábításának, leülök egy capuccinóra. A parton találjuk Bled városát is, amelyik egy néhány ezres kis városka, elegáns szállodákkal, kirakatokkal, üzletekkel. Szemben, a tó túlsó oldalán, a hegytetőn egy várat látni, ahová könnyen fel lehet menni gyalog is. Benne múzeum, és kilátási lehetőség a tóra. Bledtől nincs messze a Bohijni-tó, amit az útikönyvek feltétlen ajánlanak, így én is vonatra szálltam, és percek alatt ott is voltunk. Leszállva itt is hiányoltam az útbaigazító táblákat, az embernek csak a jó megérzésére lehetett támaszkodni.

Feltankoltam innivalóval, aztán nekivágtam a hat km-es sétának - odafelé. A tó csak az utolsó pillanatban bukkan elő, és elég vegyes érzelmeket kelt a turistában. A látvány ugyanis megkapó, magas hegyek között egy hatalmas vízfelület! Hátránya, hogy nem hívogat körbesétálásra, - már a nagysága miatt sem - és én leginkább a fürdőzők és szélvitorlások paradicsomának éreztem. A környezetéről nem mondanám, hogy turista paradicsom. Bevallom, neve után, többet vártam, különösen a Bledi- tó után. Mindegy, a látvány szép volt, már csak vissza kellett gyalogolni egy hat km-est, és el is telt a napom.
Másnap Kranj városát vettem célba. Vonattal először Jessenice városába mentem, ahol várnom kellet egy-két órát, ami éppen elég is volt, hogy körbesétáljak egy csendes, turisták által kevésbé látogatott városkát.
Volt időm az állomást is részletesen megnézni, és el kell mondanom, hogy Szlovéniában minden vasútállomáson minimum egy olyan "létesítmény" működik, amelyik a kávézó és a söröző ötvözete. Nem hasonlítható a mi fogalmaink szerinti "resti" koszos, kocsma jellegéhez, sőt meglepően kulturáltak, kényelmesek, és az árak minden városban azonosak. Egy capuccino pl. 180 forint körül van, akár a bárpultnál, akár asztalnál ülve.

Tisztaság, rend, számla, udvarias kiszolgálás, - mindenütt ez volt a tapasztalatom. Kranj nincs messze, - Szlovéniában minden közel van, kicsik a távolságok - leszállva pompás panoráma tárul elénk. Háttérben a hatalmas hegyek, előtérben egy sebes folyású folyó, amelynek hídján átmenve felkapaszkodhatunk a dombon lévő városba. Nagyon hangulatos hely, rögtön érzi az ember, hogy ide érdemes volt eljönni. Valahogy itt is az volt az érzésem, mint mindenütt Szlovéniában, hogy méltatlanul kevés a turista.
A város régi magja szépen rendbe téve, a házak frissen meszelve, engem a budai vár utcáira emlékeztetett. Régen láttam ilyen gondozott kisvárost. Mindenkinek ajánlom, ha arra jár, ne rohanjon el mellette, megéri rászánni néhány órát. Az én rövidke útitervemben már csak Ljubljana meglátogatása szerepelt, ahová Bledből kb. két óra alatt lehetett elvonatozni. Unalmas lehet olvasni az állomás tisztaságáról, de meg kell említeni újra, mert olyan jó érzés volt látni, hogy létezik ilyen, - nem is kell messze menni érte. Csak még egy útbaigazító térképet, táblát tennének ki valahová az állomás előtti térre. Ez itt sincs, kérdezősködni kell, hogy merre is van a belváros. Szerencsére nincs messze, és a sétálgatás során hamar rájön az idegen, hogy Ljubljana szerény, kisvárosias hangulatú hely. Kimondottan a gyalogos, sétálgatós kedvű turistáknak való. Sok - sok kávézó, étterem, közért, szóval van minden amire vágyunk. Érdekes a városi piac is, ahol se románok, se kínaiak nem akarnak eladni semmit, csak szlovének árulnak. A csarnokban jó sütiket, kalácsot árulnak, mellette pedig a szuvenír árusok kínálják emléktárgyaikat. Érdemes volt ezt is megnézni, meglepően ízléses dolgokat készítenek, és mondhatni mérsékelt áron.

Szépek a folyót átívelő hidacskák, és feltétlen érdemes felmenni a hegyre (dombra) is, a panoráma kedvéért. A vonatokon általában kevesen utaztak, így volt ez hazafelé is a Ljubljana - Budapest vonalon is. Szlovéniában egyébként amerre csak jártam, mindenütt apró kis falvak látszanak, meghúzódva a hatalmas hegyek tövében, csábítóan hívogatóak. Különösen a templomok látványa emlékezetes, a jellegzetes csúcsos tornyaikkal. Valahogy szeretne az ember minden faluban sétálni egyet.
Összegezve a látottakat, - bár csak egy töredékét láttam Szlovéniának - nagyon tetszett szomszédunk. Mindenkinek ajánlom, hogy használja ki azt a lehetőséget, hogy az itthoni árakért csodaszép helyekre juthat el.

Tags: