Okosan szerkesztette meg az utazási iroda a programunkat: másnap ismét a saját tengerpartunkkal ismerkedünk. Élvezzük, ahogy bennfentesként vonulunk el a „napozz magad” felszerelésünkkel a fizetős szektor gazdája előtt és lenéző mosollyal gondolunk tegnapelőtti aggodalmas lopódzásunkra. Marcsi elterül a homokfészkén, én olvasok egy darabig Roald Dahl meghökkentő történeteiből, de aztán én is lehanyatlok a fövenyre. A működésünk végletesen leegyszerűsödik: hason, háton, izzad, fürdik. Már lófrálni sincs kedvem, a víz langymeleg, de csaknem sima, a nap éget, nehéz műszaknak nézünk elébe. Lehet, hogy mégsem egészen hülyék az olaszok ezzel a napernyő bérléssel?