Az ember megváltozik idővel. Nem keresi már vad hegyifolyók tajtéktól fehér vizeit, de örömét leli a sétahajózásban egy festői kisváros csatornáin, a köveknek nemcsak akkor örül, ha azokkal egy meredek ösvényen vagy egy szép kilátó pont szédítő szikláján találkozik, de akkor is, ha azokon egy történelmi főtér díszletei közt jár. Egész napos túrák helyett beéri egy kétórás városnézés fizikai terhelésével és már nem fintorog gúnyosan, ha az útitársak egyike sem társul a városháza tornyába vezető 234 lépcsőt megmászni. Talán csak a tengelyen töltött éjszakák rémítik, mert még emlékszik, hogy a lába csillagokat tudna rúgni az órák hosszat tartó egyenhelyzetben, amit az ülések közt megmaradó bő kalodányi hely nyújt. Megváltozik, mondom, és az ismerős utazási iroda nyári ajánlatából kiválaszt egy olyan utat, amelyre azelőtt nemigen vállalkozott volna: befizet egy BeNeLux körútra.