18. nap, november 22.
Ma ismét borús égre ébredünk. A két új lakó érkezésével a reggeli ismét nem elegendő mindenkinek, de ez a tulajékat nem zavarja, mert nem tesznek ki utánpótlást. Amúgy egy mexikói házaspár segít az ellátásban, főzésben, felszolgálásban, takarításban, a kert gondozásában.
Ma elindulunk Majahualba körülnézni és annak reményében, hogy ott élelmiszerboltot és bank automatát találunk. Megint a „piros gatyást” keresem, de sehol. Útközben korom fekete az ég, de az eső mindig mögöttünk jár, így a Playa Sonrisán maradtaknak rossz idejük van.
Cimke:mexikó
 12. nap, november 19.Jól alszom, de 6 körül felébredek és elfog az izgalom, hogy látnom kell a tenger feletti napfelkeltét. Direkt csak ezért nem kelnék fel máskor, így kihasználva éberségem, azonnal felöltözöm (igen hűvös van) és kirohanok a móló végébe, ott letelepedek és fél órán át bámulom a napfelkeltét. Miután a nap felfelé kúszik az óceán felett, azonnal meleg, sőt mi több, forró sugarakkal kezd simogatni. A parti tájat narancssárgás fénnyel borítja be.
7-kor kelünk, a reggeli büfészerű, jó. A parkoló nagy fáin bőgőmajmokat veszünk észre, ugrándoznak. Sokáig bámuljuk őket, így 9-kor indulunk csak el a romokhoz. A parkolóban őrült tömeg van és azonnal lerohamoznak fickók, akik irányítani akarnak a parkolásban, akik a kocsira akarnak vigyázni, vagy le akarják mosni azt, kislányok, akik az orrod alá nyomnak csecsebecséket, hogy vedd meg, árusok, akik mindenáron jeges vizet akarnak rád sózni, pedig a kezünkben van a kétliteres palack. 3 perc sem kell, hogy úgy felmegy a pumpám, hogy az egyik pasit majdnem félrelököm, a másiknak csak mutogatok, hogy húzzon el oda, és hogy nem akarunk semmit, csak nyugalmat.
 5. nap, november 9.
A 6:15-ös kelés lehetne az utazásunk mottója is, mert standarddá válik. De nem esik nehezünkre, hiszen mindig korán fekszünk le. A rossz gyomrommal alig bírok reggelizni, csak péksüteményt eszem. Fél 9-kor már ki is csekkolunk és 9-kor elindulunk tovább. Süt a nap!!! Cobáig már ismerjük az utat, de a körforgalom után egy borzalmasan lyukacsos út jön Valladolid felé. Szerencsére ez a szakasz csak pár km-en át tart, utána teljesen frissen elkészült útszakasz következik. Valladolidot nem nézzük meg. Valahogy most, hogy ilyen közelségben érezhető a vad természet, sokkal jobban érdekelnek annak titkai, mint városok. Valladolid szegényes város, de találunk a szélén egy nagy bevásárlóközpontot, ahol minden van (karácsonyi díszek is, amiknek látványa itt valahogy nagyon fura).  Eljött az egy évig izgalommal várt időpont. Hajnali 3-kor kell felkelnünk és mivel csak éjfélkor tudtam elaludni az izgatottságtól, csak 3 órás alvás van mögöttem. Az odautazásról nem akarok regényt írni, pár apróságot leszámítva minden rendben zajlik, az öreg Boeing gép kényelmetlen, a személyzet viszont nagyon kedves és a kiszolgálás perfekt. A 11 és fél órás út eltelik valahogy. Végre landolunk Cancun repterén. Párás hőség fogad.
Idei nyaralásunk egy évfordulós esemény megünneplésével kapcsolatban került pont novemberre. Természetesen az évforduló állt mindennek a középpontjában, no meg az, hogy naturista-jellegű célpontot akartunk választani, valami kellően meleg helyen...
|
|
|
12. nap, november 16.
9. nap, november 13.
Meztelenül a Karib-tengeren, Yucatán, Mexikó
