13. nap: ANCIENT MESSINI, KARDAMYLI (166 km)

Ébredés után összekészülünk, és lemegyünk reggelizni a hotel étkezőjébe – ha már ez is benne van a szoba árában. Persze nem számítunk különleges gasztronómiai élményre, ez nem az a hely. Várakozásaink be is igazolódnak, a büféreggeli enyhénszólva is puritán, mindössze valami kétszersültféle és dzsem – de nem baj, azért elvagyunk vele, egynek megfelel ez is. Ráadásul gondoljunk csak arra, hogy máshol másfélszer ennyit kell fizetni, mint itt, és még csak egy ilyen jelképes étkezés sincs az árban.

1. nap: ÉRKEZÉS DIAKOFTÓBA (196 km)

„Már megint Görögország? Nem unjátok még?” Igen, már megint - és nem, nem unjuk. Ezért jövünk vissza negyedszer is. Hogy is mehetnénk máshová, mikor tavaly csak félig láttuk a Peloponnészoszt? És hogy is unhatnánk, mikor még soha egyik Jón-szigeten sem voltunk? A különböző tájakat nem az országhatárok választják el egymástól. Kréta, Athén és a Kikládok voltak az előző utazásaink helyszínei, s ki merné azt mondani, hogy ha egyiket látta, akkor a többiről lehet fogalma? S bár kilométerben számítva nem esik messze egymástól a Peloponnészosz és Lefkada szigete, a köztük lévő alig négyórás út alatt mégis mintha egyik világból a másikba csöppennénk.

Miután tavaly elvarázsolt Kréta és általa egész Görögország, idén nem volt kérdés, hogy hová induljunk. Görög évet terveztünk: megismerni minél többet ebből a mágikus vidékből, átélni a görög csodát minél tovább; legyen görögünnepünk ez a nyár. Ennek első része lesz ez az utazás, ami most kezdődik, ezekben a pillanatokban, amikor a repülőnk a leszálláshoz készülődik és alattunk feltárul a csodálatosan kék és zöld színű tenger a belenyúló félszigetekkel és az elszórt apró szigetekkel. Nagyot dobban a szívem – újra itt, annyi várakozás után. Csak minden jól sikerüljön, ne törjön meg a varázs, ne lobbanjon el szalmalángként a tavalyi érzés idén sem. 

Ez a huszadik napunk Görögországban, hirtelen annyi az emlék... Nem szólunk egy szót sem, csendben búcsúzunk második hazánktól – hiszen minden évben visszatérünk. Vége van. :( Görög 8. Mia

Meglátni és megszeretni, ez Porosra nagyon is jellemző, már a szárazföldről ámulunk a szépségén. Dombra épült főváros kis fehér házai, mind a tengerre néz, színes zsalugáterekkel zárják ki a délutáni, erős napfényt.

Tagadhatatlanul csodálatos helyen járunk, mézárusok mellett haladunk, akik kosárkákat kínálnak. Néha egy taverna, egy-két szoba kiadó, elszigetelt környék, Görögország egyetlen másik részéhez sem hasonlít.

Megszagolunk minden virágot, megcsodálunk minden macskát, cégért, éttermet, kilátást, próbáljuk magunkkal hazavinni, ide el KELL jönnie mindenkinek, aki a Peloponnészoszon jár. Görögország 5. - Mia

Percek alatt a túloldalon találjuk magunkat – ez már a Peloponnészosz, Görögország számunkra legszebb része, egy teljesen más világ... Folytatódik végre.:) Görög 4. Mia-val.

Körbejárjuk a templomot, narancs- és citromfák veszik körül. Hihetetlen jó állapotban maradt fent. Vajon szép öregség-e, egy ilyen csodás helyen tölteni utolsó éveinket, vagy inkább büntetés ide bezárva lenni?

Látni a Máni-félszigetet, és tőle északabbra a Taygethosz-hegységet és még a tegnapi szélkerekeket is az Argolisz délkeleti nyúlványán. Még Spetses sziget csücskét is látni. Görög 5...