Lassan beérünk Riminibe. A város maga nem az olasz építészet ékköve, már hogy ilyen virágnyelven mondjam, mert lapos, unalmas és alig van benne látnivaló. A véreskezű Malatesták uralták a középkortól a reneszánsz derekáig. Hatalomvágyuk, pénzéhségük, de még szerelmük útjába sem állhatott senki és semmi, ugyanakkor bőkezűen pártolták a művészeteket. A fülledt emlékű belvárost elkerülve jutunk a part közelébe. A szállodák, panziók, hotelek sakktáblaszerű, szabályos rendben épültek több tízkilométeres hosszban a part mentén. A tenger örömeinek hódolók tömegei kapnak itt szállást, többnyire ugyanabban a minőségben. Itt nincs luxushotel, de nyomorúságos garniszállót se találni: a szállásadók a széles középrétegben találták meg a számításukat.