Yangonban a May Shan Guast House- ban laktunk. Ez egy 3 csillagos hazai szállodának felel meg. Egy átlag utazó minden igényét kielégíti. A szobához fürdőszoba tartozik zuhannyal, WC-el, légkondival. Tiszta, rendes, naponta cserélnek ágyneműt, törölközőt, rendesen takarítják. A belvárosban van, szemben a városházával és a Sule Pagoda közvetlen közelében...
A biztonság tökéletes, sehol nem éreztük magunkat veszélyben.
Szegény ország, állítólag a világon az egyik legszegényebb, de az emberek kedvesek és kigyensúlyozottak. Állítólag a költségvetés 50-60 %-t katonai kiadásokra fordítják. (Ezt nem itt tudtam meg.) A szegénység kézzel fogható, elhanyagoltak az utcák, házak, a közlekedés a 3. világban megszokott ütött-kopott buszokon, kis teherautókon zajlik. Viszont az európai embernek minden nagyon olcsó. Ottlétünkkor 1 USD = 1200 Kyat volt, de mikor eljüttünk egyes helyeken 1250-ért számolták. A legnagyobb pénzegység 1000 Kyat. Voltunk Bagóban tömegközlekedéssel (kb. 70 km Yangontól), az ár kb. 1000 Kyat/fő volt. 10 db mangó helytől függően 700-800 Kyat. Egy db jó minőségű ing 3000-4000 Kyat. A dollárt mindenütt elfogadják, de lehet fizetni Kyat-al is.( Kivéve Yangon Swedagon Paya- ez a legnagyobb, itt 4 Usd/fő és csak dollárban fizthető) Egyértelműen dollárt érdemes vinni, Kyat mellett dollárban számolnak mindent. A szállodákban mindenütt váltják a dollárt. Érdemes sok kisebb egységet (1, 5, 10, 20 ) vinni. A különbségek nagyon-nagyok. A lestrapált kocsiktól az igen jó kocsikig minden megtalálható. Yangonban a belvárosi házakat még az angolok építették, azóta nem nagyon nyúltak hozzájuk. A városháza nemsokkal különb a budapesti dzsumbuj épületeinél. A csatorna (már ahol van) sok helyen teljesen nyitott (mint egy árok), sok helyen minimális lefedettséggel létezik. El lehet képzelni a szagokat….. A látnivalókat többnyire leírják az utikönyvek, erről nem sokat írnék.
Yangonban megismerkedtünk egy buddhista baráttal, ő volt a mi idegenvezetőnk. Etettük, fizettük a közlekedési költségét (1000 Kyat-ból jól lakott, amúgy is 12-ig ehetnek, utána már nem) és ő megmutatta nakünk a pagodákat, mesélt is róluk. A városban taxival és gyalog közlekedtünk. A taxi általában 1500-2000 kyat, távolságtól függően. Tömegközlekedési eszközre színte lehetetlen feljutni, fürtökben lógnak róluk az emberek. A város nagy piaca a Bogyoke (azt hiszem így írják) market. Itt és környékén mindent lehet vásárolni. Az a tapasztalatunk, hogy vidéki piacokon minden olcsóbb egy kicsit, nem mintha Yangonban drága lenne. Ha szemben állunk a piac főbejáratával, a jobb oldalán van a Restaurant Zagywi, bátran ajánlható mindenkinek. Igen finom kaják vannak, külön figyelmet érdemel a Zagywi leves, nagyon finom. (3000 kyat). Nagyon finom gyümölcslevek vannak. Ketten 12.000 Kyat-ból (cca 10 USD) jól meglehet kajálni. Nagyon finom gyümölcsöket lehet, nagyon olcsón kapni. 10 db érett, isteni mangó 700-800 kyat. Mi többször gyümölcsöt vacsoráztunk.
A szállodában megmostuk, fel mentünk a szálloda teraszára és jól belaktunk gyümölcsből. Csak olyan gyümölcsöt ettünk, amit meg kell pucolni, azt is előtte jól megmostuk.
Tettünk agy egynapos kirándulást tömegközlekedéssel Bagoba, a volt fővárosba. Vittük a monkot (barát) is magunkkal. (Neki a közlekedés is olcsóbb) Bagoban több önjelölt idegenvezető jelentkezett, kissé tartottunk tőlük, Végül mégis kiválasztottunk egy szimpatikus fiatalembert, gondoltuk kevés az idő, sok a látnivaló vele gyorsabban megy minden. Nem kért pénzt, azt mondta, ha meg vagyunk elégedve a végén fizessünk amennyit, amennyit jónak látunk (Ezt sem nagyon szeretem, mert ennek az szokott a vége lenni, hogy a gatyámat is ráfizetem), de végülis elfogadtuk. Ő mindjárt ajánlott agy taxis, aki elvisz minket mindenhova.
Myanmarban kétféle taxi van. Van a blue, ami nem más mint egy kis kék Mazda teherautó. Hátul a platón 6 myanmari vagy 4 európai fér el. Van teteje, az oldala nyitott. Van a hagyományos, kissé agyonhasznált, de légkondis taxi. A blue valamivel olcsóbb, én jobban is szerettem. Ezzel közvetlenebb a kapcsolatod a várossal, jobban látsz mindent. Van még a riksa, ami egy oldalkocsis bicigli, szikár vékony, szívós emberek tekerik. Egy riksán is 3 ember fér el. Kettő az oldalkocsiban (egy előre, egy hátra néz) és egy a bicigli csomagtartóján. Ez max.1000 Kyat a városban. Ezt is szerettem, mindent egész közelről látsz, színte ott vagy az emberek között. Nem sokat mentünk vele, egyszerűen nem volt pofánk, szégyeltük magunkat beülni 95 kilónkkal az oldalkocsiba, a szegény 40-50 kilós myanmari meg tekert. Szégyen ide-szégyen oda, kipróbáltuk…
A taxissal (blue taxi) nekünk kellett megegyezni, 10 ezer Kyat-ban egyeztünk meg. Ezért négyünket (mi ketten, a monk, az idegenvezető) elvitt mindenhová. Kb 4 órás volt a program.
Egyébként a látnivalókért 10 USD/fő díjat kell fizetni (az első helyen megveszed a jegyet, a többin csak bemutatod), de az idegenvezetőnk mindenhova bejáratos volt, nem kellett fizetnünk sehol, mindenütt azt mondta adjunk adományt, amennyit jónak látunk. Egy pagodát csak kivülről a lépcsőről mutatott meg (egy nagy buddha volt benne). Ez állami volt, azt mondta ne menjünk be, 4 USD a belépő, ő elmondja mi van bent, nem sokat vesztünk, ha nem megyünk be, egyébként se adjunk pénzt a katonáknak, inkább adjunk adományt vagy költsük másra a pénzt. Egyetértettünk vele. Elvitt sok helyre (nem részletetném, lásd útikönyv), nagyon készséges, rendes volt. A végén azon a logika alapján, hogy ő munkája is ért annyit mint a taxi, neki is 10 ezer Kyat-ot adtunk. Láthatólag nagyon meg volt elégedve (mi is). Lehet, hogy sokat adtunk a taxisnak meg neki is, de nehéz ezt ott helyben eldönteni. Mi mindenestre meg voltunk elégedve + megspórolta nekünk a 20 USD-t, amit a katonák kaptak volna.
El akartunk még Yangon-ból menni a Golden Rock-hoz összekötve Bago-val egy kétnapos túrára, de nem kaptunk taxit vagy csak nagyon drágán (150 USD). Mindenki lebeszélt róla, hogy most esik az eső, rossz a közlekedés stb., így lemondtunk róla. Utólag kiderült, hogy a taxisok a két naptól tartottak. Azt kellett volna csinálni, hogy egy nap Bago (amit megcsináltunk) vissza Yangon-ba és másnap egy nap Golden Rock (egy nap alatt megtehető oda-vissza) Beszéltünk 2 orosszal, akik egy nap alatt nézték meg Golden Rock-ot és tetszett nekik, mi sajnos lemeradtunk erről, de most már tudjuk, hogy kellett volna csinálni.
Golden Rock helyett átmentünk „Budára”, komppal átkeltünk a folyón és megnéztük Yangon azon részét is. Érdekes, de valószínű Golden Rock érdekesebb lett volna)
Egész Myanmar-ban gyakorlatilag nincs közvilágítás és gyakori az áram kimaradás. A jobb helyeken nagy áramfejlesztők állnak az utcán az épület előtt és ezek lépnek be, ha nincs áram. Este csak az üzletek kivilágitásai adnak fényt, ill. az emberek gyertyafény mellett (esetleg akkumulátoros világítás mellett) kávéznak, teáznak, kártyáznak, társasjátékot játszanak, beszélgetnek. (nem a TV előtt, meg az interneten lógnak) Nagyon egészséges a közösség szempontjából.
Yangonból rapülővel Baganba mentünk. A reptéren mindjárt legomboltak rólunk 10 USD/fő a bagani látnivalókért. Nem volt messe, közölték az árat és mi fizettünk. Kaptunk érte egy igazolást, hogy már fizettünk minden látnivalóért. Kezdetben egyetértettem vele, legalább lerendeztünk mindent. Később megtudtam, ezt a pénzt a katonák zsebelik be, a helyieknek nem jut semmi belőle. Ez persze nem tetszett, ez igazságtalan. Mandalay-ban is volt ilyen a reptéren, de nem volt kötelező, kérésként hangzott el. A pult ahol fizetni kellett oldalt volt, aki akarta, az kihagyta. Mi fizettünk (ezután tudtam meg, hogy ez a katonáknak megy). Aki teheti kerülje el a fizetést, inkább adjon helyben pénzt, mert az legalább az övék. Nem beszélve arról, hogy Mandalay környékén még további pénzeket kellett fizetni, mondván a 10 USD/fő ide nem vonatkozik, ez másik tartomány stb. Aki teheti kerülje el a reptereken a fizetést, fizessen helyben. (Mi Baganban nem tudtuk elkerülni, de Mandalay-ban elkerülhető lett volna, mi mégis fizettünk- ez volt a tanuló pénz)
Mi tulajdonképpen nem Baganban laktunk, hanem mellette egy myanmari üdülőfaluban. Taxival mentünk ide, jött velünk egy önkéntes idegenvezető is. A taxisofőrök általában nem tudnak angolul, az idegenvezető kapcsol le a reptéren, kisér a taxihoz, jön velünk és közben elmondja a program lehetőségeket. Ezért nem kell fizetni. A taxi ára nagy betűvel ki van írva a reptéren: 5000 Kyat – nincs alku.
A település neve: Nyaung OO- Bagan, a szálloda neve: May Kha Lar Guest House. 12 USD/szoba reggelivel árat fizettünk egy kb kétcsilagos elhelyezésért, teljes komforttal (fürdőszoba, WC, légkondi). Tiszta volt (habár csótányt láttunk, de ezt nem szabad mellre szívni, ilyen helyeken gyakorlatilag kiírthatatlan a csótány), rendesen takarították, bevetették az ágyat, tiszta törülköző stb. A fő utcán van a szálloda és itt egymást érik a szállodák, ha ez nem tetszik, átmehetsz egy másikba. Nem alkudtunk az árból, ezt méltányosnak találtuk. Biztos lehetett volna alkudni. Nagyon kedves volt a személyzet, adtak térképet, megkérdeztük mennyi időt szánunk a pagodák megtekintésére (egy napot mondtunk), ennek megfelelően összeállítottak nekünk egy útvonalat, melyek azok a pagodák, amelyeket feltétlen nézzünk meg. Ajánlottak lovaskocsit angolul beszélő kocsissal (10 USD/nap), megegyeztünk a kocsissal és egésznap furikázott velünk a térkép szerint. Minden Pagodáról mondott valamit, mesélt a pagodák építéséről, történetéről. Este elvitt minket egy pagodához, aminek a tewtjéről „világ legszebb naplementéje” látható. (Azért tettem idézőjelbe a naplementét, mert ezt a dumát már hallottam párszor a világ különböző részein.)
A pagodákat meg lehet látogatni biciklivel is, de csak edzett kerékpárosoknak ajánlom. Meleg van, poros, göröngyös úton lehet haladni és elég nagyok a távolságok, könnyű eltévedni, (habár segítség mindig akad). gazos a környezet.
A leglátogatottabb pagodák környékén rengeteg az árus. Ha leálsz velük alkudni, nagyon nehéz tölük szabadulni. Jönök utánad kerékpárral. Kétségtelen nagyon alkuképesek, rendesen lehet velük alkudni. Hamar megtudod azt az árat, amiért ő hajlandó eladni valamit. Ha nem tudtok megegyezni, jön utánad kerékpárral és akkor már azt az árat mondja, ami alá ő nem hajlandó menni. Ha egytől veszel valamit mindjárt ott terem 4-5 másik, nehéz tölük szabadulni. Egész kisgyerekek (3-4 éves) is árulnak képeslapot. Alig tud még beszélni szegény, de már árul (nyilván arra számítanak, hogy sokan megsajnálják) szegény.
Ha veszel valami ruhaneműt, minden egyes darabot jól nézzél meg. Nem biztos, hogy azt adják oda, amit mutogatnak.
Sajnos a naplementét nem láttuk, mert be volt borulva, de nem esett.
A monszunnal nem volt különösebb problémánk. Yangunban esett, de azon kívül gyakorlatilag nyoma sem volt az esenők. Száraz, meleg idő volt. Néha beborult, néha esett is minimális eső, de ez egyáltalán nem befolyásolta a programjainkat. A nap végén meghívtuk a kocsist vacsorára, de akárhogy próbálkoztunk, nem jött be velünk az étterembe. A 10 dolláron felül adtunk neki 3000 Kyat-t, azt hiszem kölcsönösen meg voltunk elégedve egymással.
A következő nap elmentünk a Mount Popá-ra taxival. 25 USD volt a taxi. Elég messze van Bagan-tól a hegy, ez egy egésznapos program. Odafelé megáltunk egy pálmaligetnél (fekete pálmák), ahol az itt szokásos fészer alatt kókusz pálinkát főztek (lehetett vásárolni is), meg valami süteményt sütöttek. Nem vettünk semmit, de adtunk ajándékot. Az ajándék általában női szépítkezőszerek ill. golyóstól volt. (ezeket vittünk magunkkal direkt ajándékozás céljából) A Mount Popa egy hatalmas szikla (hegy) aminek a tetején egy nagy pagoda és buddha szobrok vannak. Csak lépcsőn lehet megközelíteni, mezitlább. Nem vészesen magas, de a lépcsőzés kifárasztja az embert. A hegyen felfelé szabadon élő majmok szórakoztatják az utazót.
Nagyon szemtelenek, ha meglátnak valaki kezében valami ennivalót, rácsapnak. Látszik, hogy hozzá vannak szokva a túristákhoz. A lépcsőkön felfelé fiatal srácok fognak valami seprűfélét és mikor közeledsz feléjük gyorsan elkezdenek söpörni. Mikor odaérsz megtámadnak, hogy adjál valamennyi adományt a lékpcsők tisztántartásához. Először bevettük a dolgot, de tulaldonképpen ez a lenyúlás egy formája. Egyáltalán nem takarítanak (csak azon a 3 méteren, ahol ácsorognak). Természetesen itt is árusok sokasága kinálja a portékáját. A hegy lábánál az elengedhetelen piac. Érdekes volt taxival az út, kisebb-nagyobb településeken mentünk át, megáltunk fényképezni ill. valamelyik faluban a gyümölcspiacon vásárolni. Jóval olcsóbb volt a gyümölcs, mint a városban. Este elmentünk egy olyan étterembe vacsorázni, ahol bábszínház volt. Burmában nagyon szeretik a bábszínházat, szinte mindenütt találkozni velük. A főszereplő rendszerint Zagywi, (ejtsd: zagyi)a burmai népi hős, aki nagyon jól lovagol, repülni tud, segít a szegényeken, szereti a lányokat, a gyümölcsöket lányokká változtatja és ha megunja őket akkor visszaváltoztatja őket gyümölccsé. Ilyen Zagywi bábut mindenütt árulnak Burmában. Mi is nagyon megszerettük, vettünk egyett 5 dollárért Yangonban. Azóta a lakásunkban köszönti a vendégeket.
Az étterembe lovaskocsival mentünk,de előbb a kocsis elvitt minket megint a naplementéhez. Itt találkoztunk az előzőnapi kocsissal, aki elmesélése szerint jó üzletet csinált két amerikai turista fuvarozásával. (Bárhova megyünk a világba, szegény amerikai túristákat mindenütt hülyének nézik és jól lehúzzák őket). Visszafelé megmakacsolta a ló magát és nem ment egy lépést sem. Nem tudtuk eldönteni, hogy a halálán van e vagy csak egyszerűen megmakacsolta magát. Összecsödűltek a kocsisok, tolták a kocsit, minket nem engedtek leszállni. Csak nem ment a ló (ránézésre nem volt rosszabb állapotban mint a többi ló, de egyik sem volt egy lótáp reklám), végül leszáltunk és jött értünk egy másik kocsi. Az egész esti kocsikázásért 4000 Kyat-t fizettünk.
Este vettünk egy üveg jéghideg vizet a recepción. Érdekes a víz a 4 csillagos szállodában jéghidegen ugyanannyiba kerül, mint az utcán egy poros üzletben melegen. Ez így volt egész Burmában. A recepción megkaptuk a feleségem szandálját készen. Előző nap adtuk le javítani mert elszakadt. 300 Kyat-t fizettünk érte és máig kitünő állapotban van. Hazafelé elszakadt a másik, szinte ugyanott mint az előző. Itthon a suszter azt mondta, javíthatatlan, dobjuk el.
Másnap korán reggel repülővel mentünk Mandalay-ba. Jött értünk taxi (5000 Kyat), simán ment minden. A repülő teljesen biztonságosnak tünt, semmiféle olyan körülmény nem fordult elő, ami alapján azt mondhatnám, hogy nem ajánlom. Teljes biztonságban éreztük magunkat. A repülőtéri ellenőrzés nem olyan szigorú, mint más országokban, de a látszatra adnak. Félóra alatt Mandalay-ban voltunk. Meg lehet tenni a Bagan-Mandalay távolságot hajóval. Kb. egy nap, az árat nem tudom, de nem lehet nagyon drága. Ismerőseink hajóval mentek.
Mandalay-ban a Royal City Hotel-ban laktunk ( 4 éjszaka). Mindenkinek nagyon tudom ajánlani. 16 USD-t fizettünk a kétágyas szobáért, reggelivel. Burmában a szobaárban mindig benne volt az árban a reggeli is. A reggeli tojás különböző formában, vaj, (nem ettünk soha)dzsem, többféle gyümölcs, kenyér, tea, kávé. Mindenütt bőséges volt a reggeli. Keményen alkudtunk, majdnem otthagytuk a szállodát megegyezés hiányában. Végül is 16 dollárban megegyeztünk. Nagy hiba lett volna otthagyni. Ez egy 4 csillagos, miden kényelemmel ellátott szálloda (csak úszómedence nincs), szuper udvarias személyzettel. Mindig, mindenben a rendelkezésedre állnak, tanácsot adnak stb. Közvetlen utánunk jött két középkorú amerikai hölgy, ők 28 dollár/fő áron kapták ugyanezt a szobát. Az igazgatónő megis kért minket, hogy az árról ne mondjunk senkinek semmit. (Természetesen így tettünk).
Ez a szálloda a világ bármelyik városában megállná a helyét. A belvárosban található, könnyen elérhető, csak jót tudok róla mondani. Be van kamerázva, kamerán keresztül látták, hogy kimentünk az emeleti teraszra, utánunk jöttek, hogy rendben van e minden, nincs e valami kivánságunk.
Hogy pontosan mennyibe került az egész út sajnos nem tudom megmondani. 2 hetet voltunk Burmában, egy hetet Thaiföldön, vittünk cca.2000 dollárt és hazahoztunk 100-t. A többi költség mint a repjegy, vízum stb még ezen fellül volt. Nem éltünk nagy lábon, de nem is a legolcsóbb helyeket kerestük.
Visszatérve egy pillanatra Bagan-ra az az igazság, hogy Bagan-ban több napot el lehet tölteni a pagodák és payák megtekintésével. Mi egy teljes napot szántunk erre, ez nekünk elég volt. Kb 2000 pagoda van, valaha minden családnak volt egy, kinek nagyobb, kinek kisebb.
Bagan-ban készítik a híres lakk-képeket. Fa alapra 14-16 réteg lakkot visznek fel és arra képeket faragnak ill. festenek. A kocsissal vitessétek el magatokat ilyen kézműves műhelybe. Bagan-ban két ilyen jobb műhely van, a kocsisok nagyon jól ismerik őket. Mindkét helyen nagyon szívesen fogadnak, megmutatják a készítés technikáját és megmutatják a híres darabokat is, nincs vásárlási kényszer, nem erőszakoskodnak. Viszont vásárolni csak itt érdemes. Bagan-ban mindenütt találkozni lehet lakk készítményekkel, de a legtöbb nem tartós, egyszerű technikával készült. A kocsis a következő instrukciót adta: ha magatoknak vesztek, akkor csak a kézműves műhelyben vásároljatok, ha ajándékba, akkor vásárolhattok a különböző kereskedőknél. Mi a műhelyben vettünk egy nagyobb képet és két kisebb tálcát, összesen 100 dollárért. Nagyon jól be tudják csomagolni, számítanak arra, hogy Európába viszik őket. Mi végig cipeltük magunkkal a repülőn, feladtuk törékeny csomagként, Mandalay-ban megérkezéskor otthagytuk a légitársaság irodájában, mikor mentünk vissza Yangon-ba újból magunkhoz vettük, BKK-ban a reptéren beadtuk a csomadmegörzőbe (100baht/nap), úgy mentünk Csian Mai-ba. Hazafelé BKK-ban újra magunkhoz vettük. Végülis sértetlenül hazaérkezett. A szín-és formatartósságra örökéletű garanciát adtak. (persze ez csak formális)
Mandalay-ben a vadonatúj reptér leírások szerint kb. akkora mint a frankfurti reptér és fogad naponta kb 10 járatot. Nagyon túlméretezték, lézengenek az emberek. Itt kikerülhető lett volna a 10 USD fizetése a kormánynak, de túl lelkesek voltunk. Azt javasolom, ha lehet kerüljétek meg és fizessetek a meglátogatot helyeken.
Mandalay-ban nagyon sok a kínai. Állítólag a katonai rezsimmel összejátszva ők tartják kézben a kábítószer termelést és értékesítést. Maguk a burmaiak sem szeretik a kinaiakat, sokszor tesznek rájuk csípős megjegyzéseket. Tény, hogy a városban két düledező faház között olyan palota áll, amely a világ bármely részén (beleértve Beverly Hills-t) megállja a helyét. Nagy kert, a földszinten garázsok, több kocsival, személyzet stb. Ezek a paloták a kinaiaké.
Mandalay-ba a reggeli órákba érkeztünk és mindjárt a reptérről Amarapurá-ba mentünk taxival.(taxi: reptér-Amarapura-szálloda 17 USD) Megnéztük az U Bein’s Bridge-t (érdekes fahíd) az ottlévő monostort és payát. A monostor élete(itt laknak a barátok –monk-ok) szabadon megtekinthető, nagyon érdekes. Itt délelőtt fél 10-kor van étkezés a hozzátartozó rituálékkal, aki teheti nézze meg. Este megnéztük a városban az éjszakai piacot. Akkumulátorrol működtetett fénycsövekkel világítják meg. Nem különösebben érdekes, egy zöldséges, gyümölcs, virág piac, ahol az utcán étkezni is lehet. Másnap elmentünk Mingun-ba hajóval. Mindennap 9-kor indul hajó felejthető összegért turisták részére a kikötőből. (A szállodában pontos információt tudnak adni erről) Kisebb pironkodások mellett riksával mentünk ki a kikötőbe. Olyan kellemetlen az érzés és látvány: ül a kövér (én 95 kiló vagyok) európai a riksában, a sovány, szikár burmai meg tekeri a bringát. Nem mondom, hogy beleszakad, de meg kell dolgoznia vele. Én élveztem, szegény burmai biztosan nem, habár nem ingyen mentünk, fizettünk érte 1000 Kyat-t. (Ez is kicsit rosszul hangzik, kevesebb mint egy dollár.) Mingun-ban van egy két érdekes látnivaló (be nem fejezett paya, harang, egyébb payák, monostor). Maga a hajó út is érdekes, lehet látni a vízpart melletti életet. Mosnak a vízben a kövön, gyerekek fürdenek, asszonyok tisztálkodnak, a vízparton szántanak ökrökkel, látni a cölöpökön álló faházakat, ahol élnek stb. Megérkezéskor egész sereg árus várja már a hajót, mind el akar valamit adni, vagy csok önkéntes idegenvezetőnek szeretne szegődni. A parton ökrös szekerek állnak, akik a turistákat akarják elvinni a kb 300 m-re lévő payához először 1000 Kyat-ért, aztán azt hiszem 500-ért. Visszafelé már 50-ért kinálták a fuvart. Nem érdemes igénybe venni, hiszem kicsi a távolság és jobban látod a környezetedet, ha gyalog mész.
Nincsenek messze a látnivalók, egyetlen indok lehet az ökrös szekér, ha fényképezkedni akarsz ökrös szekérrel, különben gyalog érdekesebb. Egyébként lehet hajót bérelni is 10.000 és 30.000 Kyat közötti összegért. Nekünk nagyon megfelelt a közösségi hajó, nem voltunk sokan, mindenkinek van ülőhelye, családias a hangulat, lehet beszélgetni a kormányossal, nézni a tájat és a környezetet. Visszafelé megbeszélt időpontban indul a hajó. (egy óra oda, egy óra vissza)
Aznap délután elmentünk a nagy piacra (nem tudom már a nevét, de a helyiek tudják), az egyik oldalát az az utca határolja, ahol a vasútállomás van. Mandalay-ban az utcák számozva vannak 1-és végtelen között. Ez egy hatalmas több színtes vásár csarnok, ahol mindent lehet kapni. Mi vettünk itt ruhaszövetett és itt a piacon kerestünk egy varónőt, aki másnapra megvarta a feleségem részére a blúzt, nekem az inget ugyanolyan fazonban és anyagból.
(Anyag 3500 Kyat, varrás ugyanannyi/fő ill. ebben az árban benne volt, hogy a feleségem részére szett-et vettünk és szoknyát is vartak neki) Szükség volt minden ügyességünkre és leleményességünkre, hogy elmagyarázzuk, hogy mit is akarunk: mutogattunk, rajzoltunk, próbálkoztunk az angollal (sajnos senki sem volt az egész piacon aki tudott volna angolul)stb.
Végül össze jött a dolog, nekem más nyakat vartak, mint amilyet szerettem volna, de így is jó.
Nagyon kedvesek, nagyon vendégszeretőek, de van egy rossz tulajdonságuk: mindenre azt mondják, hogy yes. Valószínű nem merik bevalani, ha nem értenek valamit, inkább azt mondják, hogy értik. Ez többször is előfordult. Ha megakarunk győződni róla, hogy biztos érti amit mondunk vagy kérdezünk, kontrollkérdést kell feltenni. Ebből hamar kiderül, hogy valóban érti vagy csak azt mondja, hogy érti. Visszatérve a hajóra, itt fizetettek velünk 3 vagy 4 USD/fő összeget a megtekintésért. Hiába mutogattuk, hogy mi már fizettünk 10 USD-t a reptéren, és ott azt mondták ez mindenre érvényes itt arra hivatkoztak, hogy Mingun az már más tartomány, arra külön kell fizetni. Fizettünk. (ezért is érdemes a reptéri fizetést elkerülni, ha lehet)
Következő nap béreltünk egy blue taxit (a szálloda recepcióján intéztek mindent,) az árat nekünk kellett kialkudni, de a recepciósok súgtak, hopgy mennyit fizessünk (ami valószínű magasabb ár mintha az utcán elcsípnénk egy taxit és vele alkudnánk meg) vele elmentünk a kötelező látnivalókat (Inwa, Sagain). Jött velünk egy „idegenvezető” aki tudott angolul. Ő mondta mindig, most ide megyünk, oda megyünk, gyakorlatilag olyan volt mint egy kocsikisérő. Ha nem jött volna, men éreztük volna nagyon a hiányát, de ez járt a taxival. Elküldeni nem akartuk, de egész nap nem sok vizet zavart. Inwá-ban át kellett kelni egy folyón és a másik oldalon egy kétkerekű szekéren vittek körbe. Szekér 5000 Kyat- ár ki van írva, alku nincs.
Mandalay az ellentétek városa. Találtunk olyan önkiszolgáló éttermet (Food center) a nagy piac mellett, amely nyugodtan lehetne bárhol másutt is a világon. Higiénia rendben, nem túl nagy étel választék, de lehet választani. 1000 Kyat-ért (kevesebb mint egy dollár) bőven jól lehetett lakni. Találtunk légkondis büfét, ahol isteni, jéghideg gyümölcsleveket árulnak nevetséges árakon. A jégkocka ásványvízből készül. Tele volt helyi fiatallal, beszélgettek, a fiúk udvaroltak a lányoknak, volt lecke írás, tanulás stb. Nagyon szimpatikus hely volt.
Másnap visszamentünk repülővel Yangon-ba, majd következő nap reggel BKK-ba és rögtön tovább Csiang Mai-ba. (Air Asia rendben volt minden, fapados árakon). Szálláshely rengeteg van. Mi 400 baht/szoba (reggeli nélkül 3. emelet-ugyanez a szoba a földszinten 500 baht) laktunk egy kb. itthoni kétcsillagosnak megfelelő helyen. A személyzet sokkal barátságtalanabb mint Myanmar-ban. Itt is kínálnak mindenféle programot csak jóval drágábban mint az utazási irodában.
Chiang Mai-ban sok program lehetőség van, rengeteg utazási iroda. Nem kell mindjárt az elsőnél leragadni, érdemes többet megnézni. Ha befizetsz valamire (elephant show, hosszúnyakú törzs stb) rá kell iratni a voucher-re mindent, mi áll a programban. Hosszúnyakú törzs két helyen is van, az egyik közelebb a másik messzebb. Amelyik messzebb van az az igazi, a másikat azért költöztették közelebb, hogy ne keljen a túristáknak sokat utazni. Gyakorlatilag minden iroda ugyanazt a programot árulja, ugyanazon az áron. Némi alku be van építve az árba, túl nagy alku azonban nincs. Minden héten van Saturday (van csak sokan nem tudnak róla az old city gate- nél)) és Sunday market. A szombati egy kicsit olcsóbb, de a kínálat kb. ugyanaz. Taxisoknál alkudni kell. Mikor megéerkeztunk egy tuk-tuk körbe vitt minket a városban kb. másfél óráig, fizettünk neki 200 baht-t. Másnap béreltünk egy taxit, (8-10 személyes fedett bordó pick up) egész nap velünk volt. Elvitt a város melletti királyi rezidenciára, délután a város környékére vásárolni és fizettünk 400 baht-t. (csak ketten voltunk vele) 1 USD = 33,3 baht volt akkor.
Innen átmentünk BKK-ba. Erről sokan sokfélét írnak. Amit én láttam: itt már nagyban működik a turista ipar (ipari jelleggel), az ember nem számít. Mindenki, minden idegszálával arra koncentrál, hogy tudja megvágni a külföldit. Az egész város ugyanazokat a programokat árulja, bárhol befizetsz, biztos lehetsz benne, hogy a fele sem igaz amit a programban leírnak, lényeges körülményekre nem hívják fel a figyelmedet (pl. a floating market nem BKK-ban van, hanem 60 km-re a várostól). Két példa: befizettünk floating market-ra. A piac 60 km-re a várostól, kb 1000 turista egyszerre érkezik meg. Terelnek mint a marhákat, befizettetnek még egy nagyobb összeget ott helyben, ha csónakba akarsz ülni és megnézni a piacot, a rengeteg csónak miatt (mind turista) nem tudnak a csónakok haladni, ülsz félórát a csónakban egy helyen hatodmagaddal, aztán kitessékelnek, hogy letelt az idő. Gyakorlatilag semmit nem láttál. A befizetésnél azt igérik, hogy az árban benne van minden, de ez nem igaz. Nem tudsz ellene semmit tenni. (meg kell próbálni magadnak megszervezni, nekünk nem volt időnk)
Befizettünk canal-tour-ra. Kiírás szerint a program tart reggel 7-től 13 óráig. Reggel hétkor felvesznek a szállodában (program elkezdődött!), elvisznek a folyó mellé egy kávézóba (fél nyolckor ott voltunk), itt vársz 9-óráig. Először az idegenvezető azt mondja, hogy 8-kor indul a tour, aztán módosítja, hogy 9-kor. Fél tízkor beterelnek egy bárkába, kb. 10 percet megy a csatornán a motoros bárka kb. 20-25 fővel. Akkor azt mondják, hogy biztos elfáradtatok, kicsit kiszálunk és mit tesz isten, pont egy kígyó show-nál, ahol fizettség ellenében megnézheted a showt. Itt is terelnek ügyesen, nehogy megszökj a show-ról. Aki nem megy be, az ücsöröghet kint, ahol tud vagy bemehet az üzletbe vásárolni. Még csak sétálni sem lehet elmenni, mert le van zárva az út, ott kell várakozni, kávézóban ücsörögni vagy vásárolni. Utána visszavisznak a kiindulási helyre fél tizenegykor kiszálsz a motoros bárkából és vége. A vouchert reggel mindjárt elveszik tőled, számlát fizetéskor nem kapsz, azt sem tudod bizonyítani, hogy résztvettél a túrán. Ha reklamálsz az idegenvezetőnél azt mondja nem ő tehet róla, reklamálj ott, ahol befizettél, ha ott reklamálsz ott ahol befizettél azt mondják ők is veszik a programot, reklamálj ott aki a programot szervezi. Volt két német lány, akiket fél nyolc előtt pár perccel felvettünk a szállodájukban. A szállodájuk a kikötői kávézótól 200 m-re volt és fél 10-ig ott várták a program kezdetét. Közben többször visszasétáltak a szállodájukba, onnan is látták, hogy mikor kezd beszállni a nép a bárkákba. Ennyi volt a canal tour. Bár merre lépsz, mindenki azt lessi, hogy tud megvágni.
Ennek ellenére BKK érdekes város, sok a látnivaló, az emberek többségében kedvesek.
