Rövidesen a hátizsákos utazók bibliájaként ismert Lonely Planet is beszerzésre került. Emellett még az Útitárs sorozat megfelelő kötetét használtuk, ill. a különféle internetes fórumokon szerzett információk is sokat segítettek. (Ezúton is külön köszönöm szépen Ahmet, Diximixi, Hannibalbarkas, Pó Apó, 1001 segítségét.)
Augusztusig felvettünk két Hepatitis A-B oltást, beruháztunk pár hasznos dologba (hátizsák, minipatika /utóbb kevésnek bizonyult/, övtáskák, zseblámpa stb.), majd lassacskán elérkezett az indulás várva-várt időpontja.
1.nap – Aug. 19.
Skyeurope-pal utaztunk Pozsonyból, az indulás késett vagy 2 órát, így kb. éjjel fél egykor sikerült elindulni. Egy „enyhén” ittas, szlovák népi együttes színesítette a várakozás unalmas óráit: egyeseknek még a „nótáját is elhúzták”. A repülőúton majdnem végig bekötve kellett ülni, mert vihar környékén repültünk: óriási villámok cikáztak körülöttünk. Én persze teljesen kész voltam. :-)
A késésnek annyi haszna volt, hogy legalább a SAW-on nem kellett sokat kamillázni. Mire összeszedtük a cuccainkat, WC-t kerestünk, pénzt váltottunk (meglehetősen rosszul!) már csak 1 óra volt a következő (05:00) E10 busz indulásáig. Ez kettőnknek 3 YTL volt Kadiköybe (Isztambul -ázsiai oldal). Iszonyú sokan voltak a buszon, de szerencsére volt ülőhelyünk. A buszút kb. 1 órás volt, pedig téptünk, mint a huzat. 6-ra értünk a kadiköyi kompállomáshoz. Itt ittunk egy teát, együtt relaxáltunk a helyi homelessekkel ill. megfáradt bulizókkal. 7:10-kor indult az első komp Eminönübe. Kisebb szerencsétlenkedés után sikerült megvenni az első jetonjainkat (ez a "BKV-jegy"), de a mólóőrök segítettek. A kompozás tuti volt, nagyon szép a túlpart a felkelő nap fényében: a Kék Mecset, Aya Sofya, Topkapi Palota sziluettjei lassacskán bontakoznak ki a párás félhomályból.
Azt hiszem, ekkor láttam először és utoljára Isztambult szépnek...
Eminönüből a szálloda (Agan Hotel) kis kereséssel könnyedén meglett. Az utcán a boltosok segítőkészen ugrottak oda hozzánk, mikor kissé tanácstalanul próbáltunk a térképpel a kezünkben eligazodni. A szobát csak déltől lehetett elfoglalni, de a cuccokat ott tudtuk hagyni a recepción.
Elindultunk az Aya Sofyába. Nyitás (09:00) előtt még a Sultanahmet téren „kolbászoltunk” egy kicsit, majd mikor a kapukat kinyitották, megrohamoztuk az emlékművet, s sikerült viszonylag kevés turistával tarkítva megtekinteni az építményt. A belépő elég drága volt: 20 YTL/fő, a tavaszi ár duplája! Szép-szép, de ilyen ár mellett azért szívja az ember a fogát... Justinianus császár 537-ben szentelte fel a „Szent Bölcsesség Templomát”, a 15. században az oszmánok alakították dzsámivá. Az utókorra megmaradt gyönyörű mozaikok hosszú időre lekötötték a figyelmünket.
Az Aya Sofya megtekintése után átballagtunk a Kék Mecsethez. Ott iszonyatos volt a tömeg: kikötött pár giga-óceánjáró, és buszokkal beömlesztették a Mecsethez a több ezer utast. Irdatlan sorok kígyóztak mindenhol. Itt beszélgettünk egy magyar családdal, akik szintén az egyik hajóról jöttek. Na, ennek semmi értelme: naponta új városban állnak meg - kutyafuttában megnéznek pár dolgot, aztán indulnak tovább. Ők minket kérdezgettek, mit nézzenek meg a fél nap alatt. Megszakértettük a helyzetet, s közöltük, hogy igazából a legjobb, ha semmit. :-) Csak sétálgassanak. :-)))))
A Mecset maga gyönyörű, de a spirituális élmény teljesen elveszett a tömegben. :-(
Az I. Ahmed szultán építette hat minaretes dzsámi saját korában nagy felháborodást váltott ki, mivel Mekka elleni szentségtörő kísérletnek tartották.
Délután kis alvást követően felkerestük a Basilica Cisternát. (10YTL/fő) Ez érdekes és izgalmas hely lehetne, ha nem lenne tele turistával. A víztárolót vsz. Justinianus idején építették, az oszmánok uralmának elején hosszú ideig a létezéséről sem tudtak. Vízében óriási arany- és egyéb halak úszkálnak. Kellemes zenei aláfestéssel kísérve lehet sétálgatni az oszlopok között kialakított sétautakon. A legkülönösebb látnivaló egy-egy Medúza fejű talapzaton álló oszlop, ezek vsz. egy korábbi nymphaeumhoz tartozhattak.
Este egy hotelhoz közeli étteremben vacsiztunk: lahmacum - 1,75 YTL, tea - 2 YTL, egy üveg borzalmas répalé - 1,75 YTL.
2. nap - Aug. 20.
Igyekeztünk reggel időben felkelni, a hotelben kontinentális reggeli járt a szobához. Elfogyasztása után elindultunk buszjegyet venni. Én már lélekben felkészültem a Ferihegy méretű buszállomásra, s Lupót is igyekeztem felkészíteni. Aksarayig villamossal, onnan metróval utaztunk tovább.
Az Otogaron végigcsászkáltunk az irodák előtt, párba be is mentünk, de végül csak a Metro társaságnál kötöttünk ki. Buszjegy Göremébe: 55 YTL/fő.
Hazafelé a metrón kicsit megtévedtünk, véletlenül az Esenler ágra szálltunk, de aztán sikerült korrigálni a tévedésünket. A fullra tömött villamoson jött a következő megpróbáltatás: egy bolond fickó pont mellénk szállt fel, Lupón taszajtott egyet, rám meg mindenféle válogatott szidalmakat zúdított. A körülöttünk álló török pasik mind röhögtek, végül egy normális odaszólt angolul, hogy ne parázzak, nincs semmi gond. Ez volt az egyetlen kellemetlen élményünk az út során...
A Hippodrom után a Régészeti Múzeumot néztük meg: 10 YTL/fő. Nagyon jó múzeum, elképesztően gazdag gyűjteménnyel. A Régi Keleti Emlékek Múzeuma mellett a klasszikus régészeti, az anatóliai ill. trójai leleteket és a szomszédos területek kultúráit bemutató gyűjtemények a legjelentősebbek. Addig bámészkodtunk, hogy este majdnem bezártak minket. A múzeum udvarán ókori oszlopok, faragott kövek közt egy kellemes kávézó található.
3. nap - Aug.21.
Délelőtt a Topkapi Palota volt a célpont. Belépő 20 YTL/fő + a Hárembe külön 15 YTL/fő. Már kaptam kritikát azért, mert azt találtam gondolni, hogy a Topkapi nem éri meg ezt az árat. Még egyszer mondom, nem azt állítom, hogy nem érdemes megnézni, de hogy az ember a borsos árú belépőhöz képest mit kap, az más tészta... Valamilyen kultúrsznobságtól vezérelve - csak azért, mert ez híres-neves TOPKAPI Palota - nem fogom azt írni, hogy ez volt törökországi látogatásunk fénypontja.
A beléptető kapu mellett srégen van a kiléptető, de annyira nagy volt a tömeg, hogy nem láttuk a feliratot (Exit), csak mentünk a sokaság után, s szépen kiléptünk. Első látogatásunk a Topkapiban kb. 10 másodperces volt. :-)))))) Szerencsére visszaengedtek. :-)
Maguk az épületek szépek (bár itt is lenne mit helyreállítani), a kertben lehet pihengetni, de a kiállított tárgyak viszont meglehetősen rossz állapotban vannak, s a tárlókban több évtizedes porréteg fedi be őket. S persze, irdatlan sokan vannak.... különösen feltorlódik a tömeg a különféle szent ereklyéket bemutató termekben. Tömegiszonyosoknak egyáltalán nem javaslom. :-) Meg hát Mohamed Próféta lábnyoma, egy szál haja, egy szál szőre spirituálisan bizonyára végtelenül izgató az (igaz)hitűeknek, de nekünk - gyaúr kutyáknak - annyira nem volt az. Ugyancsak kevésbé tudtunk felizgulni a hatalmasnál-hatalmasabb drágaköveken, igazgyöngyökön, kincseken. 
Sokan órákig tudnak ácsorogni egy-egy ilyen vitrin előtt. A nekem leginkább tetsző rész a konyhák voltak - messze a szultáni pompától, csillogástól. A busz 21:15-kor indult: Mercedes. Szép, nagy, kényelmes, bár a 10-11. óra tájékán ezt már nem éreztük. :-)))) Isztambulban az Otogar után még 2x álltunk meg, azt hittem már sosem jutunk ki a városból. A buszon a hoszteszek vizet, üdítőt, teát, kávét, süteményt osztanak. Időnként - ha már istállószag van a buszon - a hosztesz körbefúj valami extrém büdös illatosítót. Na, ha addig nem volt hányingered, akkor eztán tuti lesz. :-)))) Pisilni 3 óránként áll meg a busz, ez az elején - Iszt. után - nekünk 4-re sikeredett, így már igencsak vissza kellett tartani, nehogy becsurranjon. :-))))
